A fentiekből kitűnik, hogy a termékek és a szolgáltatások keresleti és kínálati viszonyaitól – és gyakorta még a bérszínvonaltól is - elszakadt árszínvonallal nem mindig magyarázható teljes egészében egy-egy ország valós inflációs rátája. Akkor mégis miben keresendő a primer oka a vitathatatlanul érvényesülő inflációs megatrendeknek? Illetve egyáltalán elmondható-e, hogy: az inflációs trend meghatározó jelleggel érvényesült az elmúlt évtizedek globális gazdasági rendszerében?
Nos, ha a statisztikai szempontból regisztrált infláció helyett inkább a lakosság mindennapi jövedelmi viszonyait leginkább meghatározó költségelemek alakulására tekintünk, akkor a hivatalosan propagált kedvezőnek tűnő képhez képest sokkal borúsabb helyzettel kell szembenéznünk. A 2008-as globális pénzügyi krízist követően ugyan vitathatatlanul árstabilitás (sőt, sokszor átmenetileg az árcsökkenés) korszaka köszöntött be – részben a fogyasztói aggregált kereslet általános lanyhulása folytán – az északi féltekén működő nemzetgazdaságokra a „nagy átlagok szintjén”, azonban az élelmiszerárak és a lakhatási költségek alakulása többnyire szembe ment mindvégig e kedvező folyamatokkal. E trendnek elsősorban azon tényező a kiváltó oka, melynek keretében a ’70-es évek elejétől kezdődően egyre inkább a lakóingatlanok és a termőföldek is az il-likvid vagyonfelhalmozás céljait kezdték szolgálni korábbi primer használati funkciójuk elsikkadása mellett. A vidéki termőterületek és az urbánus lakóterek majd’ mindegyikére vonatkozó befektetői, illetve vagyon-felhalmozási célú keresletélénkülési megatrend természetszerűleg felhajtotta a szóban forgó javak árszínvonalát is, melynek hatása gyorsan átterjedt a földbérleti és lakáskiadási részpiacokra is. Az ennek nyomán megjelenő élelmiszerár-robbanás kiegészülve az építési telkekre, bérleményekre, öröklakásokra egyaránt vonatkozó árdinamikával - illetve az amiatti lakhatási válsággal – a nyugati középosztályok mindegyikét sújtó átlag feletti inflációs rátát eredményezett világszerte. Amennyiben a hagyományos használati funkciója helyett immár befektetési, illetve értékmegőrzési funkcióval bír egy vagy több ingatlantípus, akkor a vonatkozó áremelkedési ütem törvényszerűen végérvényesen elszakad az adott lokalitások keresleti viszonyaitól. Mindez közvetlen kiváltó oka a Nyugaton állandósuló házfoglaló mozgalmaknak, a fiatal nagyvárosi diplomások sorra ismétlődő főbérlőellenes – illetve lakásállamosításokat követelő - tömegtüntetéseinek, valamint a nyugati egyetemi hallgatók körében köztudomásúlag terjedő lakhatási célú prostitúciónak egyaránt.
