A kutatás első része a tájékozottságot és a számszerű ismereteket mérte fel. Kevesen vannak tisztában azzal, mekkora valójában Magyarország orosz energiafüggősége. A társadalom alig negyede (24 százalék) jelölte meg helyesen a 80 százalék fölötti importarányt, 30 százalék 60–80 százalék közé becsülte, harmaduk (33 százalék) 60 százalék alá tette a részesedést, míg további 13 százalék még becslést sem vállalt. A 60 év felettiek és a naponta legalább egy órát (online) hírolvasással töltők körében valamivel magasabb a helyesen válaszolók aránya (32 százalék), de egyik csoportban sem éri el a társadalom harmadát.
A lakosság érzékelése szerint inkább nőtt (32 százalék), mint csökkent (16 százalék) az orosz energiafüggőség az orosz–ukrán háború évei alatt, a többség (51 százalék) szerint azonban nem változott. Az ellenzéki szavazók körében – Tisza támogatói között (46 százalék), egyéb ellenzékiek között (41 százalék) – erősebb a meggyőződés, hogy a függőség tovább nőtt. Ugyanakkor a társadalom relatíve bizakodó abban, hogy lehetséges az oroszenergia forrásoktól való leválás: a válaszadók közel fele szerint vagy már most (23 százalék), vagy rövid-középtávon, 5–10 éven belül (25 százalék) reális a függőség jelentős csökkentése. Kevesebb mint minden negyedik válaszadó (23 százalék) vallja kategorikusan, hogy hosszú távon sem reális cél az energiafüggőség mérséklése – még a kormánypárti szavazók körében is csak kisebbségben van ez a vélemény (40 százalék).
