A kutatás második része az energiaimport általános megítélésére kérdezett rá. A társadalom megosztott abban, hogy az olcsó energia, vagy az energiafüggetlenség élvezzen elsőbbséget, de valamivel többen (54 százalék) választották az olcsó energiát. A kérdést két lehetséges keretezésben tálaltuk a válaszadók elé: „olcsó energia, még ha Oroszországtól is kell vásárolni”, illetve „energiafüggetlenség, még ha ez drágább energiát is jelent”. Az olcsó energiát főként a kisebb településeken élők (58–59 százalék) és a hírolvasással a legkevesebb időt töltők (72 százalék) részesítették előnyben. A pártpolitikai törésvonalak mentén különösen éles a szakadék: a kormánypárti szavazók 82–18 százalékban az olcsó energiát tartják fontosabbnak, míg a Tisza-szavazók szinte fordított arányban (27–73 százalék) az energiafüggetlenségre helyezik a hangsúlyt.

Az orosz energiaimport háborús kontextusban való megítélése szintén megosztó. Statisztikai hibahatáron belül, de valamivel többen vannakazok (38 százalék), akik helyeslik, hogy Magyarország a háború alatt is Oroszországtól vásárol energiát, mint ahányan ellenzik (36 százalék). Egyetértők főként a 60 év felettiek (43 százalék), a községekben élők (43 százalék), a hírolvasással legkevesebb időt töltők (51 százalék),valamint a kormánypárti szavazók (72 százalék) köreiben koncentrálódnak.

Az orosz energiaszektort érintő uniós szankciókról is megoszlanak a vélemények. Hajszálra ugyanannyian gondolják úgy, hogy Magyarországnak igazodnia kellene a szankciókhoz (36 százalék), mint ahányan ezt ellenzik (36 százalék). Demográfiai bontásban egyedül a diplomások körében van abszolút többségben (51 százalék) az igazodást pártolók aránya. Politikai hovatartozás szerint azonban drámai a különbség: a Tisza-szavazók 72 százaléka támogatja a szankciókhoz való igazodást, míg a kormánypárti szavazók 69 százaléka ellenzi azt.