Ezen túlmenően az angolszász világban a ’70-es években jelentkező ún. stagflációs válság is iskolapéldája az inflációs krízisnek, mikor stagnáló vagy egyenesen recesszió-közeli gazdasági pangás közepett meglódul a pénzromlás üteme. E jelenséget Thatcher monetarista közgazdászai a pénzmennyiség szabályozásával (pontosabban korlátozásával) igyekeztek orvosolni. Nem rajtuk múlott, hogy eleve kudarcra voltak ítélve. Ugyanis az akkor még a brit kormányzat alá rendelt jegybank hiába szabályozta a forgalomban lévő font mennyiségét a legjobb szándékkal, hiszen a pénzintézetek kevéssé deklarált módon végső soron pénzteremtési joggal rendelkeznek hitelezési alaptevékenységük révén. Így a kereskedelmi bankrendszer a hitelezési aktivitása, valamint annak költségvonzata által a reálgazdaságban forgalomban lévő (immár zömében elektronikus) pénz mennyiségének primer szabályozója még akkor is, ha a szektor egyes szereplői ennek nincsenek tudatában. Vagyis a túlzott – esetleg kevéssé fedezett – hitelezési gyakorlat is lehet inflációs krízis kiváltó oka.
Az ókori Hellászban már Arisztotelész definiálta a krematisztika – vagyis a pénzgazdaság – fogalmát, melyet elkülönített minden más társadalmi és gazdasági tevékenységtől, a kamatszedés középkori keresztény – és muszlim - tilalma is nyilván hasonló erkölcsi elveken nyugodott. Az érett középkori Európában a papírpénz németalföldi és lombardiai megjelenésével, majd azt követően kontinens-szerte gyorsütemű elterjedésével kezdi meg leválását a nemesfémfedezetről a forgalomban lévő készpénz, hiszen a kezdetben a banki aranybetétként funkcionáló elismervény kezdett a napi gazdasági körforgásban sokkal praktikusabban alkalmazható fizetőeszközként funkcionálni. Innentől kezdett a bankrendszer a pénzmennyiség szabályozójává válni, hiszen az aranyfedezet részlegessé vált, ugyanis a trezorokban lévő aranymennyiségnek akár a sokszorosa is lehetett papírpénzként egyidejű forgalomban (a kereskedelmi bankok azóta is többet hitelezhetnek a betétállományuk és a tőkéjük összegénél). Az elektronikus hitelezés elterjedésével a folyamat felgyorsult, D. C. Corten amerikai közgazdászprofesszor vonatkozó kimutatásai szerint a Föld reálgazdasági javainak együttes becsértékéhez képest immár annak többszörösére rúg a bankszámlákon nyilvántartott – meglehetősen kétes fedezettel bíró – elektronikus pénz mennyisége. E sok tekintetben valós javakkal nem fedezett pénztömeg a pénzpiacokon és a tőkepiacokon keresztüli szakadatlan vándorlása révén időnként egyes piaci szegmentumokban váratlan áremelkedési vagy értékcsökkenési hullámokat képes generálni, mely – gyakorta lélektani okokra visszavezethető tőzsdei csordaszellem-hatásokkal is erősített – trendek piaci buborékokat képezve sokszor egy-egy nemzetgazdaság adott évi inflációs viszonyaira is meghatározó jelleggel hatnak.
