A legújabb menő pénzügyi trendekhez csatlakozni mindig nagy csáberővel bír. Mindig megvan a tuti biztosnak kikiáltott befektetési lehetőség, amiben éppen mindenki hisz. Sokan pedig bedőlnek a szaktekintélynek tűnő befektetési guruk tanácsainak. Akiknek vagy igazuk van vagy nincs. De a cechet már mi álljuk, ha bebukik a befektetés, amire buzdítottak.
Befektetési területen a médiában sem könnyű bízni. A híreket ugyanis mindig a rövidtávú jelenségek és trendek uralják, egy okos befektetőnek azonban ennél azért távolabbra kell látnia, perspektívában kell gondolkodnia.
Íme néhány jó tanács, hogy felismerjük, milyen hibákba eshetünk bele, ha megtakarított pénzünket vagy cégünk tartalékait forgatjuk a tőkepiacokon.
A pompás hozam kergetése érthető ambíció, de húzós, kockázatos befektetési politika. A nagy hozamot szinte sosem adják alacsony rizikóval.
A "mindent vagy semmit" stratégia helyett célravezetőbb, ha az ember súlyozza a befektetéseit. Arányosan álljon a tőkénk részvényekben, kötvényekben és készpénzben, esetleg műtárgyakban vagy (befektetési célú) ingatlanban.
A csordaszellem ráadásul senkinek sem jó. Minél többen rezelnek be például a gazdaság helyzetétől és vonják ki kötvényekből vagy részvényekből a tőkéjüket, hogy készpénzben tartsák, annál többen szánják el magukat hasonló lépésre. Ez az önmagát gerjesztő menekülési hullám tovább csökkenti a részvények árfolyamát.
Túlzott magabiztosság
Különösen azok az invesztorok állnak hozzá túlzott magabiztossággal a befektetéshez, akik újak a játszmában. Az emberek általában jobb véleménnyel vannak magukról és a képességeikről, mint ahogy azt a tények alátámasztanák. A tisztánlátáshoz egészséges adag kétségre és alázatra van szükség.
A legjobb módszer az, ha van egy megbízható külső megfigyelő vagy tanácsadó, akinek adunk a véleményére - legalább annyira, hogy meghallgassuk és komolyan átgondoljuk, amit mond. Egy ilyen személlyel tanácsos átbeszélni az összes befektetési ötletünket és soron következő döntésünket (pl. hogy túladunk-e egy bizonyos eszközön). Nem árt, ha ez a személy olyasvalaki, akit nem érintenek a döntéseink közvetlenül (tehát nem fizetett tanácsadó).
Amerikában vannak olyan befektetői klubok, ahol eszmét cserélnek a kisbefektetők. De az interneten is se szeri, se száma a fórumoknak, ahol átlagember-befektetők beszélgetnek egymással.
"Nemrégizmus"
Megtévesztő, ha csak a közelmúltban jól teljesítő eszközökre szegeződik a figyelmünk és ezekbe fektetünk. Vagyis csak a hozamot nézzük, és nem szentelünk figyelmet annak, hogy az adott eszköz hosszú távon is életképes-e. Pedig egy kis körültekintéssel minden szektorban megfigyelhető, hogy ideiglenes boomról van-e szó, vagy többről.
Célszerű kicsit alaposabban utánanézni a szóban forgó eszköz történetének, fluktuációinak,vagyis hogy az évek során mennyire ingadozott az árfolyama. Ahelyett, hogy azt néznék, az elmúlt hónapokban hogyan teljesített, legalább 10 éves távlatban kell visszatekinteni.
A folyamatos emelkedés ténye sem mindenható: az arany árfolyama 2001 és 2013 között egyfolytában emelkedett, de nem volt ez olyan erőteljes, mint a részvényeké, s az inflációval is alig tartott lépést.
Ez a rövidlátás vezetett a válsághoz is, mert 2007 előtt a befektetők valósággal öntötték a tőkét az ingatlanpiacra, azt várva, hogy a növekvő ingatlanárak tovább folytatják emelkedésüket. Hát nem folytatták. Sőt.
Irigység
Mi jobb egy befektetési lehetőségnél? Egy exkluzív lehetőség, amiről csak kevesen tudnak. Ha van egy kivételezett csoport, amely hozzáférhet egy befektetési lehetőséghez, míg a többség szánt szándékkal ki van hagyva belőle, akkor egyre többen akarnak csatlakozni. Így ment évtizedeken át Bernard Madoff alapjával is. 65 milliárd dolláros piramisjátékot bonyolított, és csak bizonyos számú klienst vállalt be.
Sok befektető e zárt és privilegizált aura miatt fektet ilyen "exkluzivitást" sugalló alapokba, holott azok nem illeszkednek portfóliójuk célkitűzéseibe.
Van olyan tanácsadó, aki szerint a legjobb taktika, ha a divatoknak bedőlő befektető elkülönít némi pénzt, amiről úgy érzi, rizikósabban játszhat vele. Ezt helyezze egy úgynevezett "Vegas" számlára, mert itt a szerencsejáték bevállalósabb, merészebb játékmódszere vezeti a befektetőt. Legfeljebb a felhasználható tőke 5%-át szabad ilyen hazardírozóbb célra elkülöníteni.
Nem beismerni a tévedést
Ha rossz lóra tett az ember, de makacsul ragaszkodik az igazához, azzal rengeteg pénz elúszhat. Nem belátni, hogy tévedtünk, nem kifizetődő magatartás.
A "veszteség-averzió" ismert jelenség a pszichológusok szemében: a befektető nem akar veszteséges leírni, akkor is kitart a részvény mellett, amikor az már egy ideje mélyrepülést folytat. De az ember nem akar őszinte lenni magával és beismerni, hogy tévedett. Inkább reménykedik abban, hogy a cég és a részvény újra erőre kap és emelkedni kezd az árfolyama.
Tágabb összefüggések figyelmen kívül hagyása
Ha egy vállalat, aminek részvényét megvettük, nagy mértékben függ a makrogazdasági környezettől, és ahhoz, hogy jó üzleti eredményeket hozzon a lakáspiac vagy a munkaerőpiac változása kell, ezekkel a tényezőkkel tisztában kell lennie a befektetőnek. A baj az, hogy túl gyakran a befektetők úgy vásárolják be magukat egy vállalatba, hogy kizárólag a cég pénzügyi mérlegét nézik.
Éljünk a mának! Mennyi csábító költési lehetőség van, amire költhetnénk, mennyi dolog, amit megvehetnénk és kényelmesebb lenne tőlük az életünk. A befektetéseknek - vagy legalábbis egy részüknek azonban inkább hosszú távra kéne szólnia.
Sokan azért nem gondolnak öregkorukra, nyugdíjas éveikre, mert az túl messzinek tűnik. Ezért nem raknak félre pénzt és nem fektetnek be - vagy nem eleget - a jövőjükbe. Érdemes a távoli távlatot úgy közelbe hozni, hogy az ember felteszi magának a következő kérdéseket: hány évesen vonulhatok nyugdíjba? Milyen életstílust akarok magamnak megengedni? Családtagjaimat és őseimet figyelembe véve, körülbelül hány évig valószínű, hogy elélek? Ha ezt megállapítja az ember, rájön, már nincs is olyan sok ideje hátra. Ennek felismerése takarékosságra és befektetésre sarkallhat.
Kezelési költség
Ahogy mondani szokták, az ördög a részletekben rejlik: sok befektető egyszerűen nem figyel oda a költségekre, pedig ezek olykor jelentősek is lehetnek. A befektetési alapok (mutual funds) nagy kezelési költséget számítanak fel. Ha ezt figyelmen kívül hagyja egy befektető, alaposan ráfázhat, az ígért hozam közel sem lesz olyan mesés. Olcsóbb, ha index-alapokba fektet az ember, amelyek egy-egy nagy index széleskörű szórását képezik le, s mindenféle szektorból van bennük vállalati részvény.
Forrás: The Wall Street Journal
