Az éghajlatváltozás és a CO2-kibocsátás tavaly jelentősen meghatározta a fórum tematikáját: az ülések háromnegyedét(!) behálózta és átjárta a probléma. Idén azonban háttérbe fog szorulni, különösen azért, mert a klíma-téma megoldatlansága frusztrálja a politikai elitet a koppenhágai konferencia kudarca után. Különösen abban az időszakban, amikor még mindig nem lábaltak ki a nemzetgazdaságok a recesszióból. Idén a nagy multik -mint például az Intel- nem küldik el Davosba a témáért felelős "zöld" főosztályvezetőjüket. Al Gore sem lesz jelen, ahogy az emisszió-csökkentéssel foglalkozó számos civil szervezet képviselője sem.

„Átgondolni, áttervezni, átépíteni"

Vagyis „Rethink, Redesign, Rebuild", ez a mottó áll a konferencia középpontjában, ami arra utal, a fenntarthatóságnak nemcsak a CO2-kibocsátás lesz a legfőbb mércéje, ehelyett új fejlődési és energia-alternatívákat fognak keresni az üzleti és politikai élet legbefolyásosabb alakjai. Davosnak eddig is megvolt az a szokása, hogy inkább az új környezetkímélő technológiákat népszerűsítette, mint a meglévő infrastruktúrák zöldebbé tételét. Bizonyosnak látszik, hogy az Egyesült Államokban, ahol a munkanélküliségi ráta decemberben elérte a 10 százalékot, a CO2-emisszió csökkentésének ügyét a foglalkoztatás növelésére fogják használni a közeljövőben: zöld technológiák meghonosításával és kiépítésével, valamint e beruházások állami megsegítésével próbálják majd felszívni a munkanélküliek tömegét.

A rendezvény zöldzónában, fokozottan zöld előírások mentén kerül lebonyolításra és öko-témák természetesen idén is szerepelnek majd a programban, de a hangsúlyt inkább az energiaforrások jövőjére helyezik a szervezők, mintsem a javak termelésének rendszerszintű megváltoztatására, véli Trevor Curwin a CNBS.com elemzője.

Az idei tematika figyelemreméltó kezdeményezésének tűnik, hogy megpróbálja abba az irányba befolyásolni a közgazdasági és politikai gondolkodást: a természeti kincseket és a bioszféra élővilágát mint kizárólagosan nem birtokolható közös javat értelmezzék és kezeljék - erre vonatkozik az egyre ismertebbé váló global commons kifejezés, melynek három panelbeszélgetést is szentelnek.

Jelen pillanatban a klímaváltozás problémájának politikai jelentősége nem annyira a tárgyalási manőverekről szól, hanem a konkrét emisszió-csökkentési vállalásokról, s hogy az egyes országok milyen gazdaságfejlesztő programokkal és szabályozásokkal próbálják majd beindítani vagy gyorsítani az infrastruktúrák és az egyes szektorok fenntarthatóbbá tételét. A kormányoknak január 31-ig kell bejelenteniük mérges gáz kibocsátásaik csökkentéséről, s annak mértékéről szóló vállalásaikat - ez   egybeesik a davosi Világgazdasági Fórum befejeztével. Sok múlik azon, hogy a gazdasági nagyhatalmakká váló BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) valóban betartják-e a Koppenhága előtt emlegetett emisszió-mérsékléseket. Lehetségesnek tűnik, hogy kormányfők és államelnökök a Davosra irányuló figyelem miatt megragadják az alkalmat, és itt jelentik be vállalásaikat.

A kapitalizmus „morális dimenziói"

Eddig az egyetlen radikális változtatásokat követelő résztvevő Nicolas Sarkozy volt. Ő az első a francia elnökök sorában, aki lehetőséget kapott a nyitóbeszéd megtartására. A kemény hangot megütő Sarkozy dörgedelmes litániájában nemcsak az volt figyelemreméltó, hogy Bretton Woods helyett új pénzügyi intézményrendszer felállítását szorgalmazta, hanem az ideológiai és etikai vonatkozások is. A kapitalizmus „morális dimenziójáról" beszélt: „Újra kell alkotnunk a kapitalizmust, hogy helyreállítsuk morális dimenzióját. A szabad kereskedelem mindenek elé helyezése gyengíti a demokrácia intézményét. Csak úgy tudjuk megmenteni a kapitalizmust, ha újraalkotjuk és lelkiismeretet adunk neki", mondta Sarkozy. Szerinte a kormányok és a vállalatok nem tehetnek úgy, mintha minden menne a régi kerékvágásban. Kijelentését a hallgatóság kis része tapsolta csak meg. Beszéde egyes pontjain azonban többen is állva tapsoltak. „A pénzügyi szféra hatalmas nyereségeinek megadóztatása a szegénység leküzdésére" lesz fordítható, ezt szükségszerű lépésnek látta a „kapitalizmus erkölcsösebbé tételéhez".

„Nem azt kell kérdeznünk magunktól, mi lép a kapitalizmus helyébe, hanem azt, milyen kapitalizmus akarunk? Mélyreható átalakulásra van szükség, és ha nem változtatunk, nagyfokú felelőtlenségről teszünk tanúbizonyságot." A megabankok vezérigazgatói szkeptikusan reagáltak Davosban a felvetésekre, egyikük azt hangsúlyozta, nincs garancia rá, hogy a bankok szétszabdalása valóban hathatós megoldás. Sarkozy leszögezte, hogy a jó befektetéseket eszközölő bankvezetőket jól kell megfizetni, de támadta azokat a busás prémiumokat, melyek a társadalom rosszallását vívták ki Amerikában és Angliában.

Globális bankreform jövőre!

Megfigyelők úgy vélik, Sarkozy globális szerepre tör és ebben a széles néprétegek érdekeivel és nézeteivel operál. Ebbe a vonalba illik populista retorikája a bankrendszer megreformálásáról, a gyors profitra törekvő és továbbálló tőke (a szakmai szlengben „fast buck") megzabolázásáról. Davosi beszédében átfogó bankreformot ígért jövőre, amikor Franciaország átveszi a gazdasági nagyhatalmakat egybefogó G8 és a G20 társulás elnöki posztját.

Barack Obama a bankok méretének limitálását szeretné elérni törvényi szabályozással, hogy a pénzintézetek ne birtokolhassanak spekulatív befektetési alapokat (hedge funds), és ne fektethessenek be pénzt kizárólag saját javukat szem előtt tartva, az ügyfél érdekei helyett, vagy egyenesen annak kárára. Soros Gyögy Davosban támogatta a bankok feldarabolásának ötletét.