– A minőség fontossága is családi örökség?

– Kevés emléket őriz a család a múltról, aszerint a Pauker kicsi nyomda, de nagy, ismert papírkereskedés volt. Ofszet gépmesterként hamar rájöttem, hogy a gyakorlati munkát nem nekem találták ki. Az elmélet és a dolgok üzleti része sokkal jobban érdekelt. A nyolcvanas évek eleje óta gyakorlatilag a maszek világban próbáltam boldogulni. Voltam fagylaltos, takarító kisiparos, vendéglátós, utazási irodát működtettem, de főfoglalkozásaim a nyomdai szakmához kötődtek. A nagymamám iránti tiszteletből neveztük el Paukernek az igazi nagy vállalkozásomat. Ő volt az első titkárnőm, segítőm. Kezdetben azt gondoltuk, a szakmában lehet specializálódni, s célunk a magas minőségű vállalati anyagok nyomtatási piacának megszerzése volt. 97-ben a Sappi, Európa legrangosabb nyomdai versenyén, az Éves jelentések kategóriában nekünk osztotta ki az Év Nyomdája címet. De hamarosan rá kellett jönnünk, hogy túl kicsi a magyar piac. A minőséget most is elsődleges fontosságúnak tartjuk, de minden megbízást elvállalunk.

– Harmadmagával indította el a Paukert, most több mint 70 embernek kell fizetést, munkát adni, egy nagyüzemet menedzselni. A kis magánvállalkozásból naggyá nőtt cégek többsége elvérzett, mert azt hitték, ugyanazzal a mentalitással, tudással lehet irányítani a nagyobb szervezetet, mint a kicsit. Ön hogyan tudta kikerülni ezt a csapdát?

– Valóban nehéz volt átadni a döntési jogosítványokat vezetőtársaimnak akkor, amikor minden részletet természetszerűen én tudtam a legjobban. De a türelem, a veszíteni tudás képessége átsegített e szakaszon. Büszkén mondom, ha holnap bármi történne velem, a cég zökkenőmentesen tovább működne. Vezető kollégáim megtanultak dönteni. Bármilyen nehéz volt, soha nem kerültem ki a hierarchikus döntési struktúrát, nem nyúltam senki feje fölött bele a folyamatokba.

– Egy magáncégnél, ahol a tulajdonos a cégvezető, a dolgozók lojalitása talán fontosabb, mint bárhol másutt. Hogyan tudja ezt elérni?

– Az első öt emberből, akit 92–93-ban felvettünk, négy még itt dolgozik, és remélem, még sokáig. Mindenkitől elvárjuk a lojalitást, de meg is adjuk. Például nemrég egyik munkatársunk panaszkodott, hogy a zsírzótól fáj a kezük, jól jönne egy új. Két nap múlva behívtam magamhoz, és megmutattam neki az új, modern készüléket. Mindannyian örültünk. Még mindig ragaszkodom hozzá, hogy az új munkatársakat én vegyem fel. Intuicióimban megbízom. Az emberi tényező a legfontosabb alapértéke cégünknek. S ha sikerült elérnem, hogy a munkatársak számára a fizetésük mellett az is fontos legyen, hogy a cég boldoguljon, a megrendelések szaporodjanak, vevőink elégedettek legyenek, az mindenkinek sikerélményt jelent. S a sikerérzet a legmagasabb rendű motiváció az emberi életben.

– A Pauker minőségigényességén kívül másról is ismert: a tisztességes üzleti magatartásáról. Az adott szó, a hosszú távon maradandó, jó üzleti partnerség majdhogynem luxus a mai világban. Rosszindulatúak azt mondanák erre, hogy ezt csak azok engedhetik meg maguknak, akiknek nagyon jól megy az üzlet…

– Az első években valóban rohamosan bővült a cég forgalma. Ma már örülünk annak, ha tartjuk a szolid forgalomnövekedést, s a modernizációval lépést tudunk tartani. Az ember nem azért tisztességes, mert teheti. Úgy gondolom, nem lehet másként hosszú távon boldogulni, csak korrektséggel, nagyvonalúsággal. A politika változhat, a hatalom emberei cserélődhetnek, de az üzleti szféra szereplői stabilak. S köztük kell a hitelünket megszerezni és megtartani.

– Miért dolgozik ma is késő estig, amikor már rábízhatná másokra is a vezetést?

– Miért? A megteremtett rendszer fenntartásáért, a falon látható díjakért, elismerésekért. Lehet, hogy mindez hiúság, de sikerélményt okoz, ha pénzügyileg rendben tartom a céget, ha új gépet vásárolunk, amit együtt beindítunk. Most vettünk egy nyolc szín nyomására képes B1-es csodamasinát. Ebben a pillanatban az a legfontosabb, hogy a Magyarországon páratlan képességű gép kapacitását megrendelésekkel lekössük.