Itt egy történelmi család, amelynek leszármazottai még mindig itt élnek, nem mentek el az országból, és az ország vezetői az utódokat nem tartják méltónak arra, hogy szóba álljanak vele - mondja elkeseredetten és csalódottan dr. Vásárhelyi Péter, a váci székhelyű RAV Zrt. tulajdonosa, vezérigazgatója, aki 2001 óta folyamatosan szembesül ezzel a lehangoló ténnyel. Azóta, hogy a Tiszával kapcsolatos mai gondok orvoslására szolgáló Vásárhelyi-terv megszületett. A Vásárhelyi név ugyanis védett, több mint fél évszázada, amit viszont a magyar állam mindenkori képviselői a család jelzései ellenére sem hajlandók tudomásul venni. Sőt, beszélni sem akarnak erről a família képviselőivel.
- Kevesen tudják, hogy 1941-ben Vásárhelyi György jászberényi főnyomozó, nagyapám édestestvére levédette a Vásárhelyi nevet a Belügyminisztériumban. Ez a mai napig él, ezt nem vonta vissza senki.
- Ez mit jelent?
- Azt, hogy a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül nem használható.
- Ne haragudjon, de a Vásárhelyi név elég gyakori.
- Valóban, sokan felvették. De a családunkhoz tartozók nevét nem lehet szabadon használni.
- Még akkor sem, ha mint Vásárhelyi Pál esetében, a Tisza mai életéhez kapcsolódóan, méltó módon használják, amikor róla neveznek el egy projektet?
- Ehhez is a beleegyezésünket kell kérni.
- És honnan tudhatják azt a névadók, hogy ehhez az önök engedélye kell?
- Csak el kellett volna menni a levéltárba. Ezt elmulasztották ugyan, de mi szóltunk is, hogy ez a név védett. Senki nem vett róla tudomást. Szerettünk volna eljutni bizonyos helyekre, bizonyos miniszterekhez, hogy az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, a fenntartásainkat elmondjuk.
- 2001 óta a mostani a negyedik kormány...
- Igen, de mégsem sikerült. Pedig nem erőszakosan akartunk eljutni a döntéshozókhoz, hanem találkozót kértünk - országgyűlési képviselő segítségét is kértük ehhez -, hogy elmondhassunk mindezt, de mindenhonnan elutasításban volt részünk, volt, hogy válaszra sem méltattak. Ez az érdektelenség politikafüggetlen. Nem ereszkednek le hozzánk. Ugyanígy több alkalommal is elutasításban volt részünk, amikor azt a könyvet kívántuk átadni, amit édesapám készített Vásárhelyi Pálról és a Vásárhelyi család történetéről. Volt, akinek postán küldtük el a dedikált példányt, és volt, aki válaszolt is - például Szili Katalin és Dávid Ibolya szép levélben köszönte meg -, a miniszterelnökök közül azonban csak Medgyessy Péternek sikerült személyesen átadnunk, a többieknek nem. A jelenlegi köztársasági elnök úr a személyi titkárán keresztül közölte, hogy nem érdekli őt a könyv. Szó szerint ezt mondta. Nem vesznek tudomást arról, hogy a Vásárhelyi név hatalmas nemzeti érték. A család tagjai - papok, tudósok, pedagógusok, művészek - évszázadokon át részt vettek a nemzet felvirágoztatásában, az az érték, amit alkottak, maradandó. És ennek a névnek a képviselőit arra sem méltatják, hogy szóba álljanak velük.
- Melyik "vásárhely"-ről származik a család?
- Kézdivásárhelyi Vásárhelyiek vagyunk, ebből is a szatmári ág. A család több ágra szakadt, a mi águnk Magyarországra kerülését a 16. századtól lehet végigvezetni. A Vásárhelyi család az egyházon és a tudományokon keresztül is nagy múltú. A papi vonulatból például Vásárhelyi Gergely Pázmány Péter osztálytársa volt, majd a munkatársa, és a közhiedelemmel ellentétben, a kátét nem Pázmány, hanem Vásárhelyi Gergely fordította le magyarra Kassán. Vásárhelyi Mátyás esztergomi érsek volt, Vásárhelyi János és István pedig református püspökök. A család egyik legismertebb alakja Vásárhelyi Pál, aki Széchenyinek volt a munkatársa, és személyes jó barátja is. Ő volt a Széchenyi lánchíd építésének főmérnöke, és a tervek elkészítésében is részt vett, leghíresebb műve a Tisza szabályozása volt. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a Duna hajózhatóságát is neki köszönhetjük, a Vaskapunál a víz alatti sziklák fölrobbantásával - ezt Angliában tanulta - tette hajózhatóvá a folyót, egy tábla is őrzi ott a nevét. Herman Ottó legnagyobb tanítványa, Vásárhelyi István a pisztrángtenyészetet honosította meg Magyarországon, az elsőt a Garadna patakon hozta létre. A Herman Ottó Múzeumban ma is látható a világ egyik legnagyobb, egyedülálló csigagyűjteménye, ezt ő hagyta az országra. Bár a laikusok számára furcsa lehet, ez nagyon fontos gyűjtemény, ez alapján lehet követni a földi élet kialakulásának folyamatát. A család művész tagjai közül a legismertebb Victor Vasarely. Vásárhelyi Gyula, apám öccse pedig - ő Angliában él -, a világ egyik legismertebb bélyegtervezője, százharmincnyolc országnak tervezett több mint nyolcezer bélyeget. Itthon kitüntették az ötvenhatos forradalomban játszott szerepéért: a Képzőművészeti Főiskolán ő készítette azokat a plakátokat, transzparenseket, amelyekkel a diákság október huszonharmadikán kivonult. Neki ezért kellett elmennie, mert különben halálra ítélték volna. De még nagyon sok, a családunkhoz tartozó Vásárhelyi él szerte a világon.
- Milyen érzés, amikor az ember itthon és a világban is találkozik a családja tagjainak nagy teljesítményeivel?
- Én még nem hallottam olyan magyar cégről - mondja a RAV Zrt. vezérigazgatója -, bár lehet, hogy ez csak az én tudatlanságom, amely ha létrehozott mondjuk egy kétszáz fős üzemet, akkor ezért adókedvezményt kapott volna. Én megvettem az öntödét, munkahelyet teremtettem: mert megszűnt volna harminc munkahely, ráadásul olyan embereké, akiknek igen alacsony a végzettsége, és az öntödei munkán kívül nemigen tudnának máshol dolgozni. Nem kerestek meg, hogy nem akarnék-e pályázni valamilyen támogatásra, vagy mondjuk, hogy adnának iparűzésiadó-kedvezményt. Egy külföldi tulajdonú cég, ha akár harminc fővel is munkahelyet hoz létre, kedvezményt kap. A magyar vállalkozásoknak sokkal-sokkal nehezebb.
Vásárhelyi Péter szerint pályázaton indulni is nagyon-nagyon nehéz, nem is ismer a környezetében olyat, aki nyert volna. Megnézik, elolvassák, azt mondják, de jó lenne, de azt a pénzt, amibe maga a pályázási folyamat belekerülne, inkább a vállalkozásukba teszik be, mert szinte reménytelen eleget tenni a feltételeknek. Inkább saját erőből próbálkoznak, mint ahogyan ő is tette tavaly márciusban, amikor hitelből megvette az öntödét. - De most már nem vágnék bele - mondja -, a hitel, a tortúra miatt. A bankok is csak "leereszkednek" hozzánk. Agyon kell biztosítani mindent. Csak az kap hitelt, akinek pénze van. Másutt a világban, ha egy jó ötlettel és megfelelő számítással megkeres az ember egy bankot, kap rá pénzt. A magyar bankok üzleti rizikót nem mernek vállalni. Mindenhez legyen meg háromszorosan az anyagi fedezet, az üzletben rejlő lehetőségek, a rentabilitás nem érdekli őket. Ez a szemlélet nem vállalkozásbarát, és a magyar gazdasági környezet sem az.
- Vagyis nem az ön személyéről van szó, hanem arról, amit a család képvisel a magyar történelemben?
- A magyar történelemben, a magyar egyházban, a magyar tudományban, a gazdasági életben. Nem most, hanem az előzőekben. A famíliának azokat a tagjait, akik itt maradtak Magyarországon, nem mentek el Angliába, Franciaországba vagy bárhová, akik itt élnek, itt próbálják meg hasznosítani a tudásukat - az országért is, mint ahogyan az elődeik is tették a történelem során -, arra sem méltatják, hogy egy dedikált könyvet átvegyenek tőlük. A Vásárhelyiek lokálpatrióták: Magyarország viszonylatában is, ha a világot vagy Európát vesszük, és a lakókörnyezetükben is, mint ahogyan én itt, Vácott is lokálpatrióta vagyok.
- A jószolgálati tevékenysége során is Vác van az első helyen?
- Igen. Adományokat hozok, hozunk ide, legutóbb például jól tanuló hátrányos helyzetű gyerekek számára fölajánlott ösztöndíjat hoztam a városba. De mindenütt segítünk, ahol tudunk. A váci kórház által már nem használt, de még jól működő mammográf készüléket juttattunk el a máltai lovagrenden keresztül Albániába. Fel kell kutatni, meg kell tudni, hogy mire van szükség, akár Vácott, akár Albániában vagy másutt, itthon és a világban bárhol, s hogy tudunk-e segíteni mint Lions-tagok vagy mint lovagrend. Ez hatalmas munka. Így segítettünk például Afrika olyan országaiban, ahol ölik egymást az emberek: hordozható mentőágyat, defibrillátort, lábbal működtethető vérzéscsillapító műszert juttattunk oda a lovagrenden keresztül.
- Hogyan került a máltai lovagrendbe?
- Jelöltek, aztán elfogadtak. Azt mondták, hogy ilyen családi történelmi háttérel szívesen látnak, de ez természetesen nem volt elegendő, az elfogadást személyes beszélgetés is megelőzte. Ennek alapján úgy ítélték meg, amire természetesen nagyon büszke vagyok, hogy tehetem a dolgomat közöttük.
- Személyesen tehát sokat tesz az elesettekért, a vállalkozásában is megjelenik ez a szemlélet?
- Igen. Évek óta segítjük itt, a városon belül óvodások, beteg gyermekek rendezvényeit, támogatjuk a váci és Vác környéki mentősöket, és ha megkeresnek bennünket, hogy különböző célok érdekében adjunk adományokat, nem nagyon tudunk nemet mondani. Nem milliókról van szó, az erőnkhöz mérten segítünk, de nem nagyon utasítunk vissza ilyen kéréseket. Az egészséges életmód érdekében a sportot is támogatjuk, a helyi női kézilabdát már évek óta, ezenkívül egy amatőr focicsapatot is, amit a fiam szervezett. Figyelünk a környezetünkre is, füvet, fát ültetünk, próbáljuk zöldebbé, élhetőbbé tenni. Mint látja, még az öntöde környéke sem kőrengeteg...
- Az ön cége biztonságtechnikai vállalkozás, az öntödei tevékenység ehhez kapcsolódik?
- Nem, teljesen önálló profil. Azokat a kandelábereket, amelyeket az Andrássy úton lát, itt öntötték. A régi hídak felújításához használt elemek is itt készülnek. A termék és a technológia is szép. Nem akartam, hogy ez a régi műhely bezárjon. Gyönyörű dolog az öntés, a sima szürke ócskavasból gyönyörű tárgyak lesznek, vagy akár speciális gépöntvények. Ezt az üzemet be akarták zárni. Azzal, hogy megvásároltam, Vác egy régi ipari üzemét is megmentettük. A tevékenység maga muzeális érték, a kézi formázás, az úgynevezett homoköntés ősrégi mesterség. A technológia régi, de persze fejlesztünk, például már elektromos kemencével dolgozunk.
- Ezzel a profillal vagy a vagyonvédelemmel indultak?
- Az utóbbival, még 1987-ben. Mi voltunk az országban az elsők, akik vezeték nélküli távfelügyeletet hoztak létre, mégpedig a váci rendőrségen. Azóta is ezt csináljuk, rádiós távfelügyeleti rendszereket működtetünk.
- Abban az időben ehhez tényleg vállalkozószellemre volt szükség...
- És bátorságra. Akkor ez még megtűrt dolog volt, magánemberek által létrehozott kisszövetkezet. Kilógott a sorból. Mi mindig ilyen "kilógósok" voltunk.
- Úgy vélem, a választott tevékenység is "kilógós" volt, hogyan jutott egyáltalán eszébe a biztonságtechnika?
- Svédországban, az Ericsson cégnél voltam iskolán - megpályáztam egy ilyen lehetőséget -, és ott ismerkedtem meg az úgynevezett kiscellás rendszerekkel. Ezen alapultak az első mobiltelefonok, amelyek már akkoriban működtek ott. Ezt a technológiát ültettük át Magyarországra a vagyonvédelembe: vagyis ha valahová betörnek, akkor nem vezetékes telefonon, hanem rádióhullámon érkezik a kódolt jel egy fogadóállomásra, és az ott lévő számítógép a különböző paraméterű jeleket azonosítani tudja.
- A gyerekei és részt vesznek a cég munkájában?
- Tamás fiam az élőerős biztonsági részt vezeti a cégnél, Kata lányom szülési szabadságon neveli a legkisebb unokámat. Nagyon büszke vagyok a három fiúunokámra, mindegyikük egy-egy híres Vásárhelyi nevét viseli.
