Ahogy arra számítani lehetett, a huszonöt érdekes, egymással is vitázó előadás után szinte semmi nem lett egyértelműbb a Piac és Profit legutolsó, Formáljuk együtt az új gazdaság közgazdaság-tudományát! című konferenciája után; azt viszont legalább tudjuk, hogy miről kellene – és nem csak ebben a körben – továbbgondolkodni. Arról, hogy eltörölte-e az új gazdaság a régi alapján megfogalmazott közgazdasági tételeket.
Persze, ez attól függ, mit tekintünk alaptételeknek. Mert a racionalitás, az optimalizálásra törekvés, a kereslet-kínálat törvénye természetesen továbbra is érvényes. Ám az új gazdaság új jelenségeit valóban nem lehet megmagyarázni a régi, megszokott módszerekkel, mert nagyon is radikális változásoknak vagyunk tanúi. Amiben ugyanis a rendezvényen nem volt vita, hogy az informatika s ezen belül az internet rohamos fejlődése alapvetően rendezi át a gazdaság, a társadalom és az emberi kommunikáció viszonyait.

A folyamat értékelése

Az informatikai fejlődés alig egy-két évtizedes folyamatát többen az ipari forradalomhoz hasonlították, vagy „csak” forradalmi változásként értékelték, míg mások egy társadalmi-gazdasági korszakhatár kezdetét látták benne. A legátfogóbban talán Chikán Attila, a konferenciát társrendező Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem rektora, a konferencia fővédnöke írta le. Szerinte, ha elfogadjuk az „új gazdaság” terminológiát, annak két meghatározó tényezője a globalizáció és a tudásalapú társadalom. Az előbbi lényege az, hogy a gazdaság szereplői az egész világgazdaságra figyelve hozzák meg döntéseiket, s ezt épp az informatika teszi lehetővé. Az utóbbié pedig az, hogy a tudástartalom a termelési folyamat egyre növekvő arányát teszi ki.

A BKÁE rektora az új gazdaság fő jellegzetességeként emelte ki előadásában a magas növekedési rátát, amit az innováció támogatása tesz lehetővé; az információtechnológiának köszönhető magas termelékenységnövekedést; a gazdaságnak a korábbiakhoz képest erőteljesebb bizonytalansági tényezőit, a „rángások” (technikai sokkok) és kulturális ütközések megjelenését; s mintegy az előbbiek következményeként a társadalmi és földrajzi értelemben is erősödő polarizációt és a migrációt. A gazdasági alaptörvények, mint például az állami szerepvállalás, a szociális háló szükségessége, szerinte is érvényben maradnak, ugyanakkor szükségesnek ítélte a régi és új elemek közötti harmónia megteremtését. Az új gazdaság kihívásaira adható válaszok között említette az oktatás és a kultúra kiemelt szerepét, egy lehetséges új etika, az átláthatóság, a globális intézményrendszerek témaköreit.

Minek nevezzelek?

Ami az új gazdaság elnevezést illeti, a konferencia előadói meglehetősen eltérő álláspontot képviseltek. Többen – így például Vértes András, Vityi Péter, Kulcsár Péter, Hámori Balázs, Kántor Károly – vitatták, hogy valóban „új” gazdasággal állnánk szembe, s inkább egy megújuló, átalakuló gazdaság valóságáról beszéltek.
A régi-új gazdaság kifejezést használta Szabó Katalin, mondván, a meglévő gazdasági struktúra telítődik, formálódik az új technika, technológia révén; példaként az olajkitermelést hozta fel, ahol a számítástechnika bevonulása a töredékére csökkentette a feltárás költségeit – egy 50 négyzetmérföldes mező megkutatása 1985 és 2000 között 8 millió dollárról 90 ezerre csökkent –, s immár nem a fúróhoz kapcsolnak PC-t, hanem fordítva. Ő is hangsúlyozta, hogy a régi-új gazdaságban a szellemi munka egyre inkább meghatározó tényezővé válik. Kocsis Éva szintén vitatta az új gazdaság elnevezést, túl tágnak találván azt, s helyette az „e-conomy” kifejezést javasolta – magyar fordításban digitális gazdaságot –, ami nem tévesztendő össze az e-businessel. Nemeslaky András a hálózati gazdaság elnevezést találta szerencsésnek, mert ez magában foglalja az infrastruktúrát, az erre épülő alkalmazásokat, valamint a közvetítőket, portálokat, amelyek összekapcsolják a kereskedő feleket egymással.

Ki mit lát itthon?

Ami az új gazdaság hazai helyzetét, jelentőségét, elfogadottságát illeti, ha lehet, még inkább polarizálódtak a vélemények.
Stumpf István kancelláriaminiszter nyitó-előadásában Magyarországot mint a térség potenciális informatikai központját említette, s a kormányzat K+F-politikáját, az informatikával kapcsolatos törvénykezési gyakorlatát e cél elérését elősegítő, kívánatos lépések sorozataként értékelte. A kancellárminiszter a jelenlegi, hazai intézményes gyakorlatban egyedül azt az oktatási szemléletet hibáztatta, amely túlzottan előtérbe állítja a lexikális tudást.
Nem így Kornai Gábor, aki a magyar gazdaság informatizáltságának tízéves lemaradásáról beszélt – az információtechológia és telekommunikáció együttesen (ITC) a hazai GDP-ből 8 százalékkal részesedik –, valamint arról, hogy a magyar cégek túlnyomó többségénél a menedzsmentnek egyelőre igénye sincs az új gazdaság kínálta lehetőségekre.

Vityi Péter biztatóbbnak ítélve a helyzetet úgy vélte, Magyarországnak nincs jelentős lemaradása az északi országokhoz képest. Z. Karvalics László szerint hazánk leszakadóban van, de még jók az esélyei, s érzékelhető életminőség-javulás várható akkor is, ha nem leszünk az elsők között. Vértes András véleménye az, hogy az állam általában rosszul viszonyul az új gazdaság változásaihoz, szerepe a környezet és a közvetlen befolyásolás lenne, s míg az elsőnél nem követi a felgyorsulást, és nem látja a saját korlátait, a másodiknál bornírt módon költekezik. Az előadó az állami lemaradás kapcsán arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogy így az üzleti szféra fogja felépíteni a környezetét, de nem az egész társadalom, hanem saját érdeke szerint.

Domináló derűlátás

Az új gazdaság várható hazai és nemzetközi hatását, közvetlen és közvetett fejleményeit illetően az előadók többsége optimistának bizonyult. Igaz, a reális képhez hozzátartozott, amikor Bródy András az átmeneti időszak retteneteiről is beszélt – amikor a lemaradók kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek a folyamat megállítására –, illetve amikor Szabó Katalin leszögezte, hogy az e-gazdaság sem lesz Eldorádó, vagy amikor Vértes András kijelentette, hogy a válságok az új gazdaságban is megmaradnak, sőt mélyülnek.

A konkrét jövendölésekben azonban túlsúlyban voltak a pozitív megfogalmazások. Ebben Stumpf István járt elöl, aki a Financial Timesra hivatkozva azzal zárta beszédét, hogy Magyarország a harmadik évezred nyertese lesz. Fodor István úgy ítélte meg, hogy a jövőben a globalizáció, az információs társadalom alakulása és a technológia forradalma együttes hatására az értékválasztásban nagyobb szerepet kap az egészség és a hosszú élet, mint az anyagi haszonszerzés. Mint mondta, pár év múlva, amikor már egymilliárd internetfelhasználó lesz a világon, s ennek fele mobilról éri el a világhálót, a technológia szociális transzformációhoz vezet, s ebben a világban a gyorsaság, a minőség és a tájékozottság lesznek az uralkodók.

Az új gazdaság gondolkodója a napjainkban tapasztalható kicsinyességen is felül tud emelkedni, vélte Z. Karvalics László, s nemcsak az egyén, hanem akár egy egész ország is képes lesz arra, hogy tetteit ne a feltétlen nyerni akarás, hanem a jólét biztosítása vezérelje. S várható egy új identitás kialakulása is, amelyre a korábbi citizen helyett a netizen, az euro-citizen, illetve a world-citizen elnevezés lesz érvényes.

Minden(ki) megújul

Az etika felértékelődéséről, s ezen belül a bizalom Janus-arcúságáról beszélt Zsolnai László, mondván, hogy míg egyfelől – kontrollálhatatlansága miatt – az internet csökkenti az emberek egymásba vetett bizalmát, másfelől hordozza annak a lehetőségét, hogy az interaktivitásban egymást támogató, kénytelen-kelletlen bizalomra épülő kapcsolatok szülessenek.

Az új gazdaság térnyerése kapcsán Vértes András új (vállalat)vezetői stílusról beszélt, amelyre a kompromisszumkeresés a jellemző, abból a helyzetből fakadóan, hogy a bérmunkásokból vállalkozók lettek. Ugyanerre a jelenségre mutatott rá Bródy András is általános érvénnyel, amikor a társadalomban terjedő újfajta kommunikációról beszélt, amelyben a parancsolás helyett a megvitatás, a hierarchikus viszony helyett a mellérendelő a jellemző.

Az új generációra jellemző tulajdonságra hívta fel a figyelmet Szekfű Balázs, aki – az internetes játékok s egyáltalán a PC-kultúra térnyerése kapcsán – arról a felméréseken alapuló tapasztalatról számolt be, hogy a mai fiatalok sokkal jobban tűrik a bizonytalanságot.
Kopátsy Sándor pedig egy érdekes szorzatot állított elő, amikor arról beszélt – a tudásalapú társadalom helyett a szellemi vagyon társadalmát említve –, hogy a szellemi vagyon a tudás, a tehetség és az erkölcs szorzataként jön létre, amiből csak ez utóbbi lehet negatív, de ekkor maga a szorzat is azzá válik.

Új vállalat, új társadalom

Az üzlet és az emberek közötti kapcsolat nem változott Kántor Károly szerint, pusztán – a számítástechnika és az internet révén – gyorsabb és olcsóbb lett, s ezáltal az információkezelés s maguk a gazdálkodószervezetek is hatékonyabbá váltak. Ennek következtében – mint azt Szabó Katalin és Kocsis Éva is említette – javult a vásárlók, a fogyasztók pozíciója is, hiszen bővült a választék, javult a minőség, s azonos vagy csökkenő költségek mellett a gyártók, szolgáltatók immár testre szabott kínálattal jelentkeznek a piacon. Az e-gazdaság csökkenti, vagy meg is szünteti a vállalatok közötti földrajzi elhelyezkedésből adódó hátrányokat, s így a minőség dönti el a pici versenyt.
Kocsis Éva az e-conomy egyik jellegzetességeként említette az outsourcing terjedését, aminek következtében a hagyományos vállalati szervezetek darabjaikra esnek szét, és szinte bármely funkció a szervezeten kívülre helyezhető, a hálózati rendszerbe integrálva.

Bojár Gábor elsősorban nem az információk mennyiségének növekedésében, hanem azok rendszerezettségében látja az informatika terjedésének előnyét, míg G. Németh György a mobiltelefon-használók számának ugrásszerű növekedése kapcsán – jelenleg 5 millióan vannak az országban – a számítástechnika, a média és a távközlés közeli integrációját jósolta, megemlítve, hogy míg egy átlagos banki tranzakció 1,08, addig egy mobiltranzakció 0,13 dollárba kerül. Vityi Péter becslése szerint három év múlva egy PC ára 300–500 dollár lesz, s a számítógépek szervereinek kapacitása végtelenné válik.

Annak igazolására, hogy az új gazdaság adta lehetőségek miként formálják a gazdaságot-társadalmat, Szabó Katalin érzékletes példát említett: egy zalai kis faluban a helybéliek, összegyűjtve az igényeket, immár rendszeresen interneten rendelnek nagy tételben élelmiszert, mosóport, fogyasztási cikkeket, mert sokallották a falu vegyesboltjának árait.