Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen általában öt-hat esztendőnyi korszerű, piacképes tudást kap a végzős hallgató - mutatja be a friss diplomások "szellemi tőkéjét" Klinghammer István rektor. Hozzáteszi, ha jól készítették fel a diákokat, akkor az ismeretanyagukban, a késztetésükben benne van az igény a folytatásra úgy, hogy az egyetemről vitt muníció még tíz-tizenöt évre biztos tudásalap, lévén kiszolgálja a megújulást.
Körülbelül tízévnyi időtávot látnak előre a Számalk Gábor Dénes Főiskoláján. A tananyagok olyan tudástestre épülnek, amilyenre a társadalmi-gazdasági élet különböző szektorainak az adatfeldolgozó rendszereiben mintegy másfél évtizedig szükség lesz. Specialitásuk, hogy a 44 hazai és az erdélyi oktatási központban teljesen szabványosított módon folyik a tanítás. Kevés szabad lehetőséget kapnak a tanárok, de a tipizált tananyag és tanítási mód révén egységes színvonalú az oktatás. A képzésért fizetnek a távoktatásos rendszer diákjai.
Klasszikus alapozás
Klinghammer István szerint hosszabb távon komoly társadalmi gondokat okozhatna, ha csak annyival bocsátanák el az egyetemről a hallgatókat, amennyivel a diplomázás után azonnal munkába tudnak állni. Három-öt év múlva ugyanis az akkori technológiai, technikai színvonalat csak az akkor piacra kerülők ismernék jól, a korábban végzettek ismereteit pedig nem igényelné a piac. A ma végzős fiatalemberből könnyen és gyorsan áldozat lehet, ha az egyetemen a haszonérdekű oktatás honosodik meg, mivel kellő alapok nélküli kerül ki. Miközben lázadozik az ilyesfajta "piacosítás" ellen a rektor, voksol is: sokkal jobb eséllyel képes napjaink végzőse is a profizmusát megőrizni, ha hosszabb távra és általánosabb érvénnyel tanulta meg egyetemi évei alatt az alapokat is. A politikusok egy része Európa számos országában rájött, hogy az elit egyetemek és képzési gyakorlatuk nem dobható ki az ablakon. Nálunk is célszerű belátni, hogy a piac a végzősnek nem a tudását, hanem a munkaerejét veszi meg, azaz a tudást nem eladni lehet, hanem legfeljebb megosztani.
Az ELTE rektora nagyon is lehetségesnek tartja, hogy mire életre kelnek nálunk a jövő munkahelyei - például azok a szellemi és termelő biotechnológiai központok, amelyek Kóka János amerikai tárgyalásainak lehetnek a gyümölcsei -, addigra elégséges számú, az akkori új tudás befogadására képes diplomásokat bocsát ki az egyetem. Ehhez azonban megőrzendő a klasszikus alapképzés is, amelynek fontosságát bizonyítandó Klinghammer István számokat sorol. A következő tanévben felvesznek mintegy kétszáz hallgatót biológusnak. Tudható, hogy körülbelül százan az alkalmazás területein helyezkednek majd el, képességük, tudásuk erre jogosítja fel őket. Mintegy ötvenen az alkalmazási területen végzendő munkák szervezésére is képesek lesznek, de még mindig "csak" a járt pályán haladnak. Ők lesznek a magiszterek. A maradék teszi ki a doktorandusokat.
Ki kéne mondani
A rektor szerint az lenne üdvös, ha végre kimondatna, mely felsőoktatási intézménynek szól arra a jogosítványa, hogy a napi tudásanyag elsajátítására termel szakembereket az iparnak, a mezőgazdaságnak, s melyik az, amelyik kutatóegyetem, s az ismeretanyagban való tájékozódáshoz nyújt segítséget.
A Számalknál folyó képzések az ELTE-rektor érveit igazolják, éppen azzal, hogy a két oktatási típus egymás mellettisége teremti meg a valós szakemberválasztékot a jövő piacának. Havass Miklósnak, a Számalk Rt. főtulajdonosának ráadásul az a véleménye, hogy a kialakuló foglalkoztatásstruktúrát nemigen lehet definiálni, ugyanis azt a folyamatos átalakulás jellemzi. A munkavállaló számtalanszor kerül abba a helyzetbe, hogy megszűnik az állása. A felnőttek tovább- és átképzésének megnő a szerepe. A holnapi vállalat egyre inkább mobil vállalat lesz, mert termékstruktúrája, s ő maga is állandóan változik, átalakul, tehát újfajta munkaerőre lesz szüksége. Napjaink cégei, intézményei kevéssé tudják megbecsülni munkaerő-szükségletüket, nincs elég ismeretük a trendekről. A Számalk az informatikusi pályákra képez szakembereket. Tíz-tizenöt évre látnak előre, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene évről évre megújítaniuk a teljes tananyagukat. A Gábor Dénes Főiskolán azt egészen biztosan látják, hogy mit kell, s talán azt is, hogy maholnap mit nem kell már oktatni.
Havass Miklós szerint, a cégekkel ellentétben, a beiratkozók zöme látja - mégpedig a piacnál jobban - a trendeket, azt, hogy merre tart a világ, s mit kérnek négy-öt év múlva a munkaerőt alkalmazó szervezetek. Az is igazolódni látszik, hogy a mai és leendő kínálatnak, illetve a mai és leendő fizetőképes keresletnek - a látszat ellenére - nem különböznek a paraméterei a fővárosban s az ország távoli szegleteiben.
Lefordítani az igényeket
Az ELTE is, a Számalk is arra szolgált jó példákkal, hogy talán mégsem a szakmai kormányzat, a költségvetés képes a piac igényeit jól lefordítani és tolmácsolni az oktatás intézményei számára. Hanem éppen fordítva: hogy mit fog megvenni a piac, azt a tudományos műhelyek környezetében akár előbb is meglátják, mint maga a piac, az üzleti élet.
