Egy új távközlési szolgáltató cég az elmúlt években arról dönthetett, hogy a hálózatot bérli-e a Matávtól, vagy saját optikai, esetleg mikrohullámú hálózatba ruház be. Úgy tűnik, a magyarországi szereplők mindkét úton elindultak. Az kérdéses, hogy a hazai piacon mekkora és milyen technológia kiépítése lehet rentábilis. A választ azonban nem elsősorban a megtérülési mutatóban kell keresni.

A fogyasztónak mindegy

A fogyasztó a háttérben zajló infrastruktúra-versenyből nem sokat érzékel. Ő csak az eddig kapott szolgáltatást szeretné továbbra is jó minőségben, de minél olcsóbban megkapni. Az azonban már most is jól látszik: a klasszikus végfelhasználók, az otthoni telefonálók nem túl kelendőek a piacon. A „szolgáltatóválasztáshoz”, vagyis a 15XY számok (behívószámok) használatához pedig a telefontársaságnak minden egyedi felhasználóval külön kell szerződnie, biztosítani a számlázás, a pénzbefolyás feltételeit (legalábbis a mai jogszabály-értelmezések alapján), és legtöbb esetben összekapcsolódási szerződést is kell kötnie a Matávval (a hurokszerződéshez szükséges újabb Matáv-referencia ajánlat még nem készült el, miután tavaly év végén az első változatot a Hírközlési Főfelügyelet visszadobta). Bár már több társaság is rendelkezik az említett behívószámmal, mindössze egy az, amelyik valóban választható.

Az egyedi felhasználó sem szívesen vállal persze szerződéses kötelezettségeket egyszerre több szolgáltató felé, a helyi hívások díjában pedig – a szükséges infrastruktúra megléte, illetve a keresztfinanszírozási gyakorlat miatt – várhatóan még mindig az eddigi szolgáltatója lehet a legkedvezőbb.

A beruházások lassan térülnek meg

Lednitzky Péter, a Vivendi kormányzati és külkapcsolati igazgatója szerint csak a komoly befektetést vállaló cég lehet sikeres. Ebben az üzletágban azonban egyáltalán nem nehéz sokat költeni a beruházásra. Mivel a verseny elsősorban az üzleti felhasználókért folyik, az infrastruktúra-fejlesztés is ebbe az irányba halad. De a megtérülés még így is lassú. Nyugat-Európában a hatvanas–hetvenes években lezajlott a távközlési infrastruktúra fejlesztése, és a liberalizáció pillanatában az akkori beruházások már jórészt nyereséget termeltek. Magyarországon viszont a kábelfektetések csak 1995 és 1997 között indultak meg, a megtérülésről így nálunk még szó sem lehet. Ez a tény a liberalizált telekommunikációs piacon megvalósuló szolgáltatási versenyre is rányomja a bélyegét. Nem véletlen, hogy Stumpf István kancelláriaminiszter a piac liberalizációjáról tartott sajtótájékoztatón a megnyíló szolgáltatási szegmens kulcstényezőjének nevezte a mérsékelten infrastruktúra-alapú versenyt. A verseny jelenlegi szakasza azonban infrastruktúra-alapú – állítja Kovács Oszkár, a PanTel kiemeltprojekt-vezetője.

A bérlés közérdek

Az infrastruktúra műszakilag két részre osztható: az egyik a gerinchálózat, amelyben Magyarországon néhány szereplőnek vannak komolyabb pozíciói, itt a Matáv előnye nem számottevő. Ilyen hálózat más vonalas infrastruktúrák (vasút, közút, energiarendszer stb.) mentén építhető ki könnyen. A másik rész a fogyasztókhoz való eljutást biztosító (last mile) hozzáférési hálózat. Ez lakott területen, nagy sűrűséggel épül ki. E téren az exdomináns szolgáltató kifejezetten előnyös helyzetben van, az átengedésben pedig egyáltalán nem érdekelt.
A kiépített infrastruktúrák bérlete, illetve a közös hasznosítás egyéb változatai a szereplők üzleti érdeke, de közérdek is, mert az alacsonyabb költségek a díjakra is kedvező hatással lehetnének. Az előnyét a piaci szereplő azonban igyekszik ki is használni, és versenytársai számára megnehezíteni az infrastruktúrájához való könnyű és gazdaságos hozzáférést. Ez pedig már a közérdek ellen hat. Sőt akár a racionálisnál nagyobb volumenű beruházásokat is gerjeszthet.

Az eredmény: a magyar piacon elsősorban azok a szolgáltatók versenyeznek, amelyeknek van saját infrastruktúrájuk. Ezt a helyzetet a hírközlési törvény is erősíti, mégpedig azzal, hogy bevezeti a távközlő hálózattal rendelkező szolgáltató fogalmát, amely alapján a piacra lépés feltételeiben bizonyos különbségeket határoz meg. És bár a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót az európai uniós szabályozás szerint a forgalom alapján azonosítják, az infrastruktúrában még nagyobbak lehetnek a különbségek az egyes piaci szereplők között. (Talán csak az internetszolgáltatók azok, amelyek általában valamelyik távközlési hálózatot üzemeltető szolgáltatásait veszik igénybe, minimális saját infrastruktúra mellett.)

Kényszerű kooperáció

Míg a mobilszolgáltatóknál előfordul, hogy közösen építenek fel egy bázisállomást (GSM-tornyot), a vezetékes szolgáltatókra még nem jellemző az önkéntes együttműködés. Arra ugyan van példa, hogy az építkezéshez konzorciumba tömörülnek, de ez kizárólag az „árokásásra” vonatkozik. Azaz egy gödörben ugyan, de mindegyik szolgáltató a saját vezetékét húzza. De még ezt sem önkéntesen teszik, hanem a legtöbb esetben az engedélyező szerv, az önkormányzat hatására, és elsősorban azért, hogy az egymást követő útfelbontásokat elkerüljék. Máskor azonban az adott szolgáltató lobbipozíciója – és esetleges ellenszolgáltatása – eredményez kábelfektetési engedélyt, amelyet azután nem szívesen oszt meg versenytársaival.
Kizárólag a Matáv rendelkezik teljes saját hálózattal, mások rákényszerülnek, hogy csereüzleteket kössenek. Kovács Oszkár hangsúlyozza: az infrastrukturális és a jogszabályi kényszer hatására a telekommunikációs szolgáltatók kénytelenek egymással kooperálni, de ez csak eseti jellegű.

Érdemes építkezni

A távközlési rendszerekben alapszabály, hogy a forgalmi csúcsidőszakokban körülbelül 70 százalékos kihasználás az optimális. A gerinchálózatok kihasználtsága viszonylag jól kézben is tartható. Viszont a hozzáférési szegmensben ezek az értékek sok esetben nem érhetők el. A beruházások megtérülése pedig akár évtizedekben is számolható.

Az építkezés sok időt vesz igénybe, az anyagi vonzata is jelentős. Ám a saját hálózat előnye mégis óriási, hiszen kézben tartható, s a beruházás befejeztével már csak a fenntartási költség jelentkezik, ami csupán századrésze a bérleti díjnak – sorolják a vezetékes szolgáltatók a beruházások mellett szóló érveket.
Az, hogy dúl a hálózatépítési láz, annak is köszönhető, hogy a bérelt hálózatokon még mindig nem működik olajozottan a hibaelhárítás – bár a helyzet sokat javult –, ami komoly presztízsveszteséget okozhat egy szolgáltatónak. A Kód Gazdaság- és Médiakutató Intézet megvizsgálta, hogy az üzleti élet szereplőinél melyek a legfontosabb tényezők a szolgáltató kiválasztásában. A kutatás eredménye szerint a hibaelhárításnak, a biztonságnak, a minőségnek és az árnak kiemelt szerepe van, míg a szolgáltatás-választék, az ügyfélszolgálat és a szolgáltató ismertsége hátrább sorolódnak.

A saját hálózatnak van más előnye is: bérbe adható, vagy egyéb szolgáltatások is vállalhatók vele. Ez némileg javítja a beruházás megtérülésének esélyét. 2001-ben már volt is erre példa. A Vivendi és a Matáv számára a legkorszerűbb üvegszálas gerinchálózat kiépítésére az akadémiai szféra nemzetközi internetes kapcsolatainak bővítése adott lehetőséget. A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Iroda megrendelésére a páneurópai GEANT hálózathoz létesítettek kapcsolatot két és fél gigabites másodpercenkénti átviteli kapacitással. Ebből a Matáv havonta 2,3 millió, a V-Com pedig 1,6 millió forint bevételhez jut, ami ugyan kevés ahhoz, hogy a hálózatépítés költségei megtérüljenek, de reményeik szerint az üvegszálakon a jövőben mást is lehet mozgatni.
Egy másik példa a hálózatok kihasználására. Az év végén a PanTel és a Vivendi egy közbeszerzési pályázat nyerteseként összesen 2500 kilométeres hálózati szabad kapacitását adta bérbe a kormányzatnak az e-kormányzat infrastruktúrájának kiépítése céljából. Az adatátviteli berendezéseket a kormányzat telepíti, de az üvegszálak használatáért így is évi több száz millió forint jut a nyerteseknek.

Technológia és színvonal

A kilencvenes évek óta, a technológiai korlátok megszűntével Magyarország gerinchálózatok terén leküzdötte lemaradását a világátlaghoz képest. A fix hálózatokban a hozzáférést – történelmi okokból – nagyobbrészt rézalapú rendszerek teszik lehetővé, de ugyanez a helyzet más európai országban is. A technológiai fejlődéssel ma az optikai, illetve a vezeték nélküli rendszerek terjednek. S mert dinamikusan folynak az új telepítések, ez a korszerű elérési lehetőség várhatóan nagyobb arányú lesz nálunk, mint más, fejlettebb infrastruktúrájú országokban. A hagyományos rendszerek persze még hosszú ideig fennmaradnak, de ezek képességeit is lehet javítani. (Ilyen megoldás például a gyors internetelérést biztosító ADSL technológia.)

Szakértők szerint a hagyományos beszédcélú felhasználásnál nincs különbség a kétféle technológia által elérhető minőségben, de már a videokapcsolat esetében például az újabb technológiák magasabb színvonalú szolgáltatást tesznek lehetővé.

Technológiai körkép

A Matáv helyzeti előnyben van. Az ex-monopolszolgáltató többnyire jól kiépített infrastruktúrával rendelkezik. Technológiailag az egész országban elérhető nála a bérelt vonali adatkommunikáció, az X25-ös protokoll – amelyet például az OTP (kártyaleolvasókban) és a Szerencsejáték Rt. használ –, a biztonságos adatcserére való X400 protokoll, az EDI (electronic data interchange – elektronikus adatcsere) és az IP hálózati szolgáltatás. Így az ügyfél – a hagyományos betárcsázással – csatlakozhat a hálózathoz a percenként 2 x 64 megabit sebességű ISDN2, vagy 2 megabit sebességű ISDN30, vagy pedig 6–8 megabit sebességű ADSL vonalon keresztül is.
Az infrastruktúra-versenyben – úgy tűnik – a Vivendi Telecom Hungary igyekszik a leginkább utolérni legnagyobb vetélytársát. Az egész ország területén nyújtja komplex üzleti kommunikációs, bérelt vonali (MLLN, Frame Relay, ATM), komplex IP hálózati (IP-VPN, VPDN, VoIP), kapcsolt és bérelt vonali, illetve IP-VPN-en internet-, valamint hosting szolgáltatásait. És az 1553-as előhívószámmal már „matávos” területekről is bonyolítható nála távhívás.
A tavaly december 1-jén a GTS és DataNet összeolvadásából létrejött GTS–DataNet Távközlési Kft. ma a második legtöbb vállalati előfizetővel rendelkező internetszolgáltató Magyarországon. A cégnek van országos mikrohullámú, optikai, sőt saját nemzetközi hálózata is, amelyet igyekszik növelni. A hazai piacon élen jár a V-SAT technológiában, közel félmillió dolláros beruházással kiépítette az ország legnagyobb kapacitású ISP gerinchálózati routerét, és a lakossági hangszolgáltatás elindításához szükséges telefonközpontot is hamarosan üzembe állítja. Addig is – a távbeszélő hangszolgáltatáson kívül – minden létező távközlési szolgáltatást nyújt.

A PanTel Rt.-nek 3700 kilométeres üvegszálas optikai gerinchálózata van Magyarországon, nyolc városban pedig helyi hozzáférési hálózata. A cég a fejlesztéseinél figyelembe vette, hogy a hazai kereslet szűkös, ezért külpiaci tevékenységbe kezdett. A 3,5 gigahertzen elnyert rádiófrekvencia-engedély alapján kiépülő hálózatrészekkel az előfizetők bekötését is megoldhatja, és ezzel az előfizetői végpontig függetlenné válhat a Matávtól vagy más, helyi vezetékes szolgáltatótól. A rádiós technológia a hang, az adat és ezek integrált szolgáltatására is alkalmas a percenkénti 256 kilobit és 2 megabit közötti sebességtartományban. Más alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz a PanTel a társszolgáltatók hálózataival igyekszik minél szélesebb körben kiépíteni az összekapcsolást.

A Novacom az ELMŰ hálózatán alapuló, önálló távközlési infrastruktúrán működő „city carrier” szolgáltató. Bár már megkapta az 1599-es előhívószámot, a szolgáltatás megkezdéséhez az összekapcsolási szerződést is meg kell kötnie a Matávval. A cég elsősorban a belföldi és külföldi távolsági hívásokban érdekelt, és technológiai kapacitását is ehhez mérten alakítja: Carrier Voice szolgáltatása az infrastruktúrával nem rendelkező, nemzetközi távközlési vállalatok előtt nyitja meg a magyarországi hangszolgáltatói piacot, a TeleHouse pedig üzemeltetési központ létesítése vagy hálózati mérnökszemélyzet alkalmazása nélkül is lehetővé teszi ügyfelei terjeszkedését itt.