A teljes magyar feldolgozóipari termelés kétharmadát és az összes exportnövekmény 88 százalékát külföldi kézben lévő vállalatok adják - tanúsítja az OECD egyik tavalyi felmérése. Ez sokkal több, mint például a tőkebevonásban élen járó Írországban.
A magyarországi működőtőke-import egyértelműen sikertörténet, szögezi le dr. Csáki György, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője. Mennyiségi szempontból is az, hiszen az elmúlt tíz év alatt több mint húszmilliárd dollár áramlott be gazdaságunkba. Minőségileg is az, hiszen ennek köszönhetően gyökeresen átalakult a gazdaság szerkezete, a külkereskedelem, a vállalati gazdálkodás.
Az ötven legnagyobb multinacionális vállalat közül több mint negyven jelen van Magyarországon, és itt vannak ezek partnerei, beszállítói is. Az egyes befektetések kiragadása ilyen hatalmas tömegből természetesen önkényes. Nem baj, vállaljuk, a példák ugyanis tipikusak.

Kétharmad két országból: USA és Németország

A General Electric (GE) 1988-89-ben, jó egy esztendővel a magyarországi gazdasági és politikai rendszerváltás előtt már megkezdte a Tungsram megvásárlásának előkészítését, és amikor hivatalosan is nyilvánossá vált a magyar állami vagyon eladásának szándéka, már egy éve az amerikai multinacionális vállalat diktálta a magyar fényforrásgyár üzletpolitikáját. Attól féltünk akkor, hogy a GE el fogja sorvasztani a gyárat - hogy megszabaduljon az európai piacokon kedvező pozícióban lévő versenytársától -, de legalábbis leállítja az itt folyó műszaki kutatásokat. Végül a GE Magyarországot jelölte ki a fejlesztés európai központjául.
A Ford Hungária Kft. zöldmezős beruházású székesfehérvári gyára, a Visteon Alba Üzem építkezése 1990-ben kezdődött, a telepet 1997-ben bővítették. Az üzem 1300 embernek ad munkát, több mint háromszáz beszállítóval van kapcsolatban - 12 százalékuk magyar -; 1996-ban megszerezték az ISO 9002-es tanúsítványt, másfél évre rá az autóipari QS 9000-es szabványt, egy évvel ezelőtt pedig a környezettanúsítást.
Az elmúlt évtizedben Magyarországra áramlott külföldi tőke mintegy egyharmada származik az Amerikai Egyesült Államokból. A zöldmezős beruházások sorrendjét az USA vezeti, s több amerikai vállalat érdeklődik az észak-magyarországi térség iránt; az ágazatok közül főként a telekommunikációt és az autógyártást részesítik előnyben.
A befektetések másik egyharmadát hozó legnagyobb német cégek jellemzően az energiaiparban és a kereskedelemben érintettek. Magyarországon több mint hatezer német tulajdonnal rendelkező céget jegyeztek be eddig.
Hetényi Péter, a Német-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke szerint bár Magyarországon ma sokan vitatják a multinacionális cégek szerepét, ez mesterségesen túldimenzionált kérdés, mert egyértelmű, hogy a közepes és kisvállalatoknak szükségük van a nemzetközi cégekre, hiszen ezek a társaságok közvetítik a világtendenciákat, és folyamatosan munkát adnak a hazai vállalatoknak. Cége, a Siemens Rt. például Magyarországon közvetlenül háromezer-ötszáz embert foglalkoztat, partnerei révén viszont több mint tízezret, a többi nagyvállalatnál nagyjából hasonló az arány. A Siemens is folytat itt kutató-fejlesztő tevékenységet, csakúgy, mint a győri Audi motorgyár, amely Európa egyik legmodernebb technológiájával működik.

Élénkülő érdeklődés: Franciaország és Japán

A nálunk befektető országok rangsorában - vetélkedve Ausztriával - Franciaország a harmadik-negyedik helyen áll. Kapcsolataik korábban alig léptek túl az európai kontaktusok minimumán, mégis, a nyolcvanas évek végén a nagy francia iparvállalatok és a bankszektor feltűnő élénkséggel reagált a magyar reformokra. A Chinoin-Sanofi 1991-es házasságát a mai napig iskolapéldaként emlegetik az üzleti világban. A legfrissebb francia tőke a kereskedelembe érkezett (Auchan, Cora). Fontos változás, hogy míg az elmúlt nyolc-tíz évben elsősorban a nagy francia cégek voltak aktívak, most a - nemzetközi méretekben - kisebb vállalatok keresik a lehetőségeket - mondja Hevér György, az ITD Hungary párizsi kereskedelmi szolgálatának a vezetője.
Bár az elmúlt tíz évben Magyarországra érkezett japán működő tőke mintegy egyhatoda az amerikainak és a németnek, s fele a franciának, ez az egymilliárd dollár mégis figyelemre méltó, hiszen a japánok közismerten óvatosak, és Közép-Európa nem is túl népszerű körükben. Így érthető, hogy a Suzuki esztergomi gyáravatója után évekig kellett várni, amíg követte a példát a Sony, a TDK, a Hitachi, amelyek 1994-96-ban jelentek meg Magyarországon, amikor már lecsengett az első privatizációs hullám.
Hogy mi motiválta őket? A TDK Electronics Europe elnöke a rétsági gyár felépítésekor a korábbi kedvező magyar kooperációs tapasztalataikról beszélt, s arról, hogy közel vannak a legfontosabb nyugat-európai piacok. Előny volt a bérek relatív olcsósága is, a szakképzett, innovatív magyar szakemberek, no meg az ország politikai-gazdasági stabilitása. Gresina István, Rétság polgármestere hozzátette: kemény tárgyalásokon vezetett az út a TDK-beruházásig, tíz évre előre le kellett mondaniuk a helyi adóról, és az alig háromezer fős falunak kellett elvezetnie a közműveket az üzem telekhatáráig. Ma "cserébe" a gyár a helyieknek, környékbelieknek mintegy ezer munkahelyet biztosít.

Új stratégia kell?

Magyarország korszakhatárhoz ért a működőtőke-vonzás területén - véli Csáki György. A tömeges privatizáció lezárult, a piacátvételi szándékkal érkezett tőkék rég letelepedtek, s elérték azt a piaci részesedést, amit megcéloztak. A nemzetgazdaság szereplői mára megtanultak együtt élni a külföldi vállalatokkal: a potenciális munkavállalóknak és beszállítóknak volt alkalmuk megtapasztalni, milyenek a nemzetközi cégek igényei. A további tőkebevonás érdekében azonban új stratégiára van szükség: a már megtelepedett multik újabb és újabb pótlólagos beruházásait kell ösztönözni, illetve a beszállítások arányát növelni. A beruházás beruházást szül.
Vannak persze - vagy sajnos - a külföldi tőke beáramlását, így a pótlólagos beruházásokat is hátráltató tényezők; ilyen például a relatíve gyenge belső piac, a régiók közti fejlettségbeli különbség, a kis- és középvállalkozások tőkeszegénysége, környezetvédelmi problémák. Abban viszont ma már mindenki egyetért - a szélsőségeket leszámítva -, hogy a magyar gazdaság fejlődéséhez feltétlenül szükséges a külföldi tőke, következésképpen az ellene ható folyamatokat át kell pozícionálni, meg kell szüntetni.
Göncz Árpád még az 1998-as választások két fordulója között azt mondta: "Bárki kerül is kormányra, annak mozgástere - választási ígéretektől függetlenül - igen korlátozott. A gazdaság 75 százalékát már a nemzetközi vállalatok adják, és az a kormányfő, aki ehhez bármilyen formában hozzá akar nyúlni, három hónapnál tovább nem maradhat posztján."
(eller)


Ösztönzők

A külföldi tőkebevonás feltételeit két éve törvény (1988. évi XXIV.) rögzíti. Ez szól a tőkebeáramlás ösztönzéséről, élénkítéséről, a jogbiztonságról és a tulajdon védelmének a biztosításáról. Kimondja: az esetleges államosításból vagy kisajátításból eredő károkért haladéktalanul kártalanítani kell. A vállalatalapítás liberalizált, a tőke és a profit szabadon transzferálható. A befektetők nagy részét kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények védik (38 országgal kötöttük meg), valamint a kettős adóztatást elkerülő megállapodások. Magyarország tagja a beruházásokat védő nemzetközi szervezetnek (MIGA) is. Pozitív üzenet a megfelelő üzleti lehetőségeket kereső tőkének Magyarország NATO-, OECD-, WTO- és ENSZ-tagsága, valamint a közeledő EU-tagság is. Hívogató a társasági adó mértéke és kedvezményei, a helyi önkormányzatok munkahelyteremtéshez kapcsolódó támogatásai.


Beszállítók beszállítói

Noha beszélni évek óta beszélünk a beszállításokról, sőt a Gazdasági Minisztérium (GM) beszállítói programja már több mint fél évtizedes, igazából soha nem ösztönöztük a külföldieket arra, hogy hazai beszállítókra támaszkodjanak. Dacára annak, hogy a GM-program az idén megújult, és a Széchenyi Tervben is a prioritások között esik szó a beszállítások támogatásáról.
Mivel a magyarországi működőtőke-import jelentős része maga is beszállítói típusú tevékenység, a potenciális magyar beszállítók leginkább a beszállítók beszállítói lehetnek. A hazai kis- és középvállalati szektort azonban nem egyszerű dolog képessé tenni arra, hogy a transznacionális társaságok beszállítói igényeit ki tudják elégíteni.


".gyorsan ráuntunk az öt-hat évvel ezelőtti ideológiára, miszerint alacsony béreinkkel csalogathatjuk ide a nyugati tőkét. S bár nyilván még nagyon sokáig így lesz, de már egyáltalán nem örülünk neki. Mi több, mintha már a politikai osztály is megelégedne annyival, hogy csak fogadjuk el a helyzetet. Élveznünk már nem kötelező. Nagyon hosszú utat jártunk be - ha az évek száma talán nem is volt olyan sok - attól, hogy az emberek többsége örült, ha állása volt, addig, hogy ma azért már vannak további feltételeink is."
(Krajczár Gyula: Sárbogárd blues. Népszabadság, 2000. július 29.)


Figyelmeztetések

A 13 európai multinacionális cég magyarországi leányvállalatainak vezetőit tömörítő Magyar EU Bővítési Üzleti Tanács (HEBC) ez évi országértékelésében többek között felhívja a magyar kormány figyelmét: "A közösségi vívmányok átvétele melletti erős elkötelezettség nem szabadna, hogy aláaknázza a magyar kormány és a külföldi befektetők között megkötött privatizációs és egyéb hosszú távú megállapodásokban rögzített határidőket, illetve elkötelezettségeket." (A jelentés tavasszal készült, akkor még szó sem volt a földgáz- és a gyógyszerárak körülötti viharokról. Ezek a lépések - és más jelenségek, például az autópálya-tender elmaradása - elijeszthetik a befektetőket.)
A HEBC tagjai javasolják, hogy a magyar kormány vegye fontolóra a jelenleg magas nem bérjellegű költségek csökkentését, valamint "a szabályok betartásával kapcsolatos egyre növekvő költségek" mérséklését, mert ezek rontják az ország versenyképességét.
A szervezet szerint szükség van egy átfogó programra, amely segítené a külföldi befektetők tájékozódását, illetve a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy a kulcsterületekre összpontosítsák tevékenységüket; utóbbiakat pedig tovább kellene bátorítani, hogy megfelelő szakismeretek és engedélyek birtokában működjenek.
S még egy megjegyzés: a javulás ellenére tovább kellene erősíteni a közigazgatás átláthatóságát.
kk