Műszaki ember volt Popper György édesapja, aki, mint sok szülő, szerette volna, ha a fia folytatja az ő pályáját, így számára az erősáramú technikum után a villamosipari főiskola következett. Miután apja németül is beszélt, a fiú már gyerekkorától tanult németül is, az iskolai orosz mellett. És ez a nyelvtudás lett az a momentum, ami eltérítette őt az amúgy nemigen áhított műszaki pályától.

- Már a középiskola vége táján elmentem idegenvezetői tanfolyamra - meséli Popper György -, s a szünidőben idegenvezetőként dolgozgattam a főiskolai évek alatt is. Érdekelt, kielégített, élveztem. Summa summarum, az Express Utazási Irodánál kötöttem ki, amelynek én lettem az első főállású idegenvezetője. Ott ismerkedtem meg egyébként a feleségemmel, aki szintén idegenvezető volt, én tanítottam őt németre, ő engem oroszra, aztán ebből lett egy máig tartó, igen hosszú házasság. Az utazási irodánál fantasztikus utakat kaptam, fokozatosan fölvettem az angol nyelvet is, és egy idő után bekerültem a központba: nemzetközi szervezetekkel, rendezvényekkel kezdtem el foglalkozni. Aztán egyszer csak szólt az akkori KISZ KB külügyi osztályának vezetője, Kovács László...

-  ...a volt külügyminiszter, jelenleg az Európai Bizottság adóügyi biztosa...

- ...hogy nem mennék-e az osztályára dolgozni. Innen a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséghez kerültem gazdasági vezetőnek, majd a Minisztertanács protokoll- és üdültetési osztályát vezettem.

- Hogyan lett ebből nemzetközi testőrszövetség?

- Már korábban, a nyolcvanas évek elején rám találtak egykori karatés ismerőseim - én ugyanis az elsők között kezdtem el Magyarországon karatézni -, hogy segítsek elismert sportággá tenni a karatét. Létrehoztam egy társadalmi elnökséget, s attól kezdve világrendezvényeket hoztunk Budapestre. Ezeknek a szervezése ismét fölhívta rám a nemzetközi szervezetek figyelmét, és olyan pozíciókat ajánlottak fel, amelyek rengeteg utazással jártak. Így elköszöntem az állami szférától, és társadalmi munkában elvállaltam az akkor megalakított karateszövetség főtitkári pozícióját. Létrehoztunk egy vállalkozást is, egy exportárualapot kutató és gyártó kisszövetkezetet. A lényeg az volt, hogy biztosította a szabadságot ahhoz, amit szerettem csinálni, és kerestem is vele.

- És találtak exportárualapokat?

- Kutattunk, gyártottunk, és néhány külföldi cég képviseletét is elvállaltuk. Kilincseltünk olyan magyar találmányokkal, újításokkal is, külföldön elsősorban, amelyeket itthon nem nagyon tudtak megvalósítani. Nem kell feltétlenül csodákra gondolni, például valaki feltalált egy kis kézi berendezést, így az ampullákról nem kellett lereszelni a kupakot, egyszerűen le lehetett pattintani. Végül is nem volt ez sikertelen vállalkozás, hiszen amellett, hogy ki-ki végezte a saját tevékenységét, én elutaztam egy évben hússzor is külföldre.

- A karataszövetség révén?

- Megválasztottak a Karate Világszövetség kincstárnokává, és a Karate Európa Szövetség főtitkára lettem. Beszéltem nyelveket, volt nemzetközi szervezeti tapasztalatom, korábban hihetetlenül sok nemzetközi rendezvény szervezésében vettem részt, a hazai karateszövetségben pedig állami hátszél nélkül kellett gazdaságilag és mindenhogyan megállnom a saját lábamon. Ezekről az alapokról kezdődött egy új történet. A rendszerváltás idején felismertem azt, hogy a vállalkozási szabadsággal előbb-utóbb meg fognak jelenni nálunk is a biztonsági cégek. S annak, amelyik apolitikus, fiatal sportolókat foglalkoztat, helyzeti előnye lesz. A szervezett, országos hálózattal rendelkező harci művészeti szövetségekben ott voltak ezek az önvédelemben, közelharcban járatos fiatal, értelmes emberek, ráadásul az országban bárhol, ahol kellett, ott voltunk. A számításom bejött, elsőként megalakítottuk a mai napig a piacon lévő Testőr Kft.-t - én vagyok a névadó is -, és utána "zsinórban" több biztonsági céget. Aztán egyszer csak észrevettük, hogy a mi cégeinket kihagyták az akkor alakított Testőrszövetségből.

- Volt ebben valamilyen célzatosság?

- Persze. Erősek voltunk, és a konkurencia ki akart hagyni bennünket. Ekkor Kelemen István, a Testőr Kft. igazgatója, a dzsiu-dzsicuból húsz éve jó barát, azt javasolta, alakítsunk egy ellenszövetséget. Én azt mondtam: azzal a munkával, amivel létrehoznánk az országban egy újabb biztonsági szövetséget, inkább alakítsuk meg az egyetlen nemzetközit. Akkor már tudtuk, hogy nincs nemzetközi szövetség ebben a szférában. Összehívtam öt kontinens nyolc országából tizennégy barátomat, akiket elsősorban ebből a körből, a karatéból, harci művészetekből ismertem, és 1994. április 7-én megalapítottuk a Nemzetközi Testőr- és Biztonsági Szolgálatok Szövetségét, ez az IBSSA, amelynek egyébként most szeptember 6-án, Aradon tartott 13. kongresszusán újabb öt évre az elnökévé választottak. Ez a szervezet mára a világ száztíz országában van jelen, néhány országban meghatározó tényező a biztonsági piacon. Sikerült felépítenünk egy komoly nemzetközi szervezetet, komoly cégekkel, emberekkel, itt a magyar piacon is minden jelentősebb biztonsági cég tag nálunk. Eleinte mi keresgéltük, hogy kikkel lehetne partnerségre lépni, ma már a világ legkomolyabb szervezetei megtalálnak minket, és együttműködést kínálnak. Ilyen partnerségünk van évek óta például a Kábítószer-ellenes Tisztek Nemzetközi Szövetségével.

- Ettől a szervezettől kapott idén nyáron egy kitüntetést?

- Igen. Ez azért is érdekes, mert a szocialista országok a hidegháború alatt részben a kábítószert is fölhasználták fegyverként, így "gyengítették" a kapitalizmus. S jóllehet a rendszerváltás megtörtént, az előzményekből kifolyólag semmi bizalom nem volt irántuk, tíz-tizenöt év múltán sem vettek föl tagnak senkit ezekből az országokból a Kábítószer-ellenes Tisztek Nemzetközi Szövetségébe, ami alapvetően az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal tisztjeit tömöríti. Én az elsők között lettem tag, a két szervezet közötti együttműködés révén, és többek között ennek tudható be, hogy ebből a térségből elsőként kaptam meg ezt a kitüntetést. A közreműködésemnek köszönhetően körülbelül húsz európai országból lettek tagjai a szervezetnek. Az IBSSA tevékenységére fölfigyeltek másféle szervezetek is, mint például a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend. 2000-ben került sor a lovaggá ütésemre. És miután ez az együttműködési kör jó bázis volt arra, hogy a rend is terjeszkedjék a térségben, mára ennek a rendnek én lettem a második embere. A Nemzetközi Testőr- és Biztonsági Szolgálatok Szövetsége munkájába sokan bekapcsolódtak, ezek az együttműködések a kölcsönös előnyökre épülnek, így van ez a máltai lovagrend esetében is. Eleinte sok kiemelkedő egyéniséget, aki már a szövetségünk tagja volt, máltai lovaggá ütöttek, ami óriási megtiszteltetés volt számukra, aztán egy idő után azok a nagyon sikeres vállalkozók, akik a lovagrendbe jöttek be, kezdték észrevenni, hogy itt van a háttérben az IBSSA, és megkérdezték, hogyan tudnak segíteni, mit tudnánk közösen csinálni.

- Milyen ez az együttműködés, és belefér-e ebbe a társadalmi felelősség, hiszen a lovagrendeknek éppúgy, mint az üzleti szférának ez ma szinte kötelessége?

- Mi egy kicsit más vagyunk, mint a többi rend, mi azt mondjuk, hogy a 21. században fennállnak az ezeréves problémák, de vannak egészen újak is, és mi ezekkel is foglalkozunk. Ilyen a kábítószer, az alkoholizmus, a káros szenvedélyek, a gyermek-, a család-, a településbiztonság, a terrorizmus. Az ezek elleni harcban együttműködik a rend és az IBSSA. A lovagrend kataszrófaelhárító egységei - ezeknek Gyenes Levente polgármester vezetésével Magyarországon már kétszáz tagja van - szinte kivétel nélkül az IBSSA-n keresztüli biztonsági cégekre épülnek, itthon az Escort finanszírozza ezeket, Csehországban, Olaszországban ugyanígy.

- Ezek önkéntes csoportok?

- Így van. A kábítószer-, a terrorizmusellenes küzdelem, a településbiztonság, ez mind az IBSSA szakértelmére épül, az anyagi támogatás pedig a lovagrendtől érkezik. Így áll össze egy egyre sikeresebb konstrukció.

- Ha jól tájékozódtam, akkor önnek is van egy vállalkozása, a Multicontact üzleti tanácsadó cég, vagy az csak takarékon működik?

- Nézze, nekem mindenképpen magánvállalkozásban kellett gondolkodnom, mert ezeket a tevékenységeket csak totális önállóság mellett lehet végezni - a Magyar Karate Szövetségnek is változatlanul a tiszteletbeli elnöke vagyok -, feltétlenül egy olyan konstrukciót kellett létrehoznom, ahol a magam ura vagyok. Két kis családi cégünk van, az egyik a Multicontact, a másik idegenforgalommal, rendezvényszervezéssel foglalkozik, illetve a fiam most egy önálló vállalkozásba kezdett, ez az e-számla, vagyis a papír nélküli számlázás. Nagyon sok munkával elértük, hogy függetlenek vagyunk, és meg tudunk élni.

- Volt-e valamilyen más motivációja azon kívül, hogy szeretett volna önálló lenni?

- Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik elmondhatják, hogy szinte egész életükben olyan munkát végeztek, amit szeretnek csinálni. A felkínált lehetőségekből, amelyek nyilvánvalóan mindig az előzményekre épültek, megpróbáltam kiválasztani azt, amit leginkább szeretek. A karateszövetségnek, amely létrehozásakor ugyan új szervezet volt, még egy hierarchiába kellett beilleszkednie, a Nemzetközi Testőr- és Biztonsági Szolgálatok Szövetsége viszont tényleg úttörő vállalkozás volt. Aztán amikor láttam, hogy komoly emberek felfigyeltek rám, és volt, aki azt mondta, hogy én valóban létrehoztam valami maradandót, amit jegyeznek az egész világban, akkor egy kicsit az is elkezdett mozgatni, hogy ez az én találmányom, s ha száz év múlva, amikor én már sehol nem vagyok, elővesznek egy "Ki kicsodát", még mindig ott lesz, hogy Popper György kitalálta, és megalapította ezt a szervezetet. Tehát engem ma már semmi más nem hajt, mint ennek a szervezetnek az egyre tökéletesebb felépítése, oly módon, hogy ha majd én lemondani kényszerülnék a korom, betegség vagy bármi miatt, akkor ez magától menjen tovább. Ehhez pedig van tennivaló elég.