Bár már az ország uniós csatlakozása előtt is tudhatták az érdeklődők, hogy az EU politikájában jelentős szerepet játszanak a régiók - és éppen ezért komoly érdekérvényesítő erejük is van -, mint mindig, most is az élet, a gyakorlat az, amely megmutatja, mit is jelent a kifejezés: az unió a régiók Európája. Pusztán lexikális ismeretekre hagyatkozva nehéz elképzelni, hogyan is valósulhat meg úgy sok-sok ország harmonikus együttműködése, hogy a területi egységeket még kisebb egységekre bontjuk. Pedig a helyi érdekek hozzáigazítása és beépítése egy nagyobb, közös érdekbe jelenti a zálogát annak, hogy a kisebb közösségek fejlődése a tagországok és egyben az unió egészét is gyarapítsa. E gyakorlat megvalósulásának és megvalósításának fontos terepe az Európai Unió Régiók Bizottsága, amelynek munkájában 2003 júliusa óta megfigyelőként, a csatlakozást követően teljes jogkörrel vesz részt a 12 tagból és 12 póttagból álló magyar nemzeti delegáció.
Közvetlenül választottak
A ma 317 tagból és 317 póttagból álló Régiók Bizottsága a maastrichti szerződés alapján jött létre 1994-ben. (Az állandó tag akadályoztatása esetén az üléseken a rendes tag által felkért póttag látja el a képviseletet.) Az európai törvényalkotás folyamatában az Európai Tanács és az Európai Parlament köteles kikérni a Régiók Bizottságának véleményét minden olyan kérdésben, amely az önkormányzatok, illetve a régiók működését, tevékenységét érinti; márpedig kevés olyan akad, amelyik nem ilyen. A bizottságnak korlátozottabb a jogköre, mint az Európai Parlamenté, amelynek együttdöntési joga is van. Inkább véleményezői a szerepe, de komoly jogosítványa, hogy közvetlenül fordulhat az Európai Bírósághoz.
Az Európai Parlamentbe pártlistákról bekerült képviselők kevésbé tudják megjeleníteni a helyi és regionális érdekeket. Ebben a bizottságban viszont települések, régiók, önkormányzatok képviselői, gyakorló vezetői hallatják a hangjukat. Az uniós szabályoknak és gyakorlatnak megfelelően csak olyan személy lehet a tagja, aki hazájában közvetlen választás eredményeként látja el funkcióját.
A Régiós Bizottság fontos feladata, hogy a gyakran elvontnak, bonyolultnak tűnő uniós politikát közelebb vigye az uniós polgárokhoz. Ez a tagok számára nem idegen feladat, hiszen a bizottságban tevékenykedő politikusok gyakorlati emberek, munkájukban kevésbé dominálnak a politikai szempontok. Persze, azért azok is megjelennek.
Nemzeti és politikai érdekek
Érdekesség, hogy a Régiók Bizottsága kétféle módon is tagolódik: egyrészt nemzeti küldöttségekre, másrészt politikai rokonszenv alapján, frakciókra. A 24 tagú magyar küldöttség mindegyik frakcióban képviselteti magát, a legnagyobb létszámmal a szocialista csoportban, a konzervatív és a liberális tagok száma megegyezik, és egy fő vesz részt az úgynevezett EU-egyesülés munkájában, amelyben főleg kisebbségiek - skótok, katalánok, baszkok - tömörülnek.
A politikai részvételnek ez a módja a magyar delegáció vezetője szerint eddig igen hatékonynak bizonyult, különösen, hogy a magyar delegációban nem mutatkozott pártellentét. Természetesen a magyar tagok - akiket az uniós elveknek megfelelően az önkormányzati szövetségek és a régiók delegáltak, és jelölésüket a tanács mint fő döntéshozó szerv hagyta jóvá - szorosan együtt kívánnak működni az Európai Parlament magyar képviselőivel. Az ország egészét érintő kérdésekben egységes álláspontot alakítanak ki, amelyet a Régiók Bizottsága politikai csoportjaiban is képviselnek.
Miután a magyar delegáció már a 2004. júniusi plenáris ülésen szavazati joggal rendelkezett, a képviselők még ezt megelőzően döntöttek a Régiók Bizottsága Elnöksége magyar tagjairól is. Egyhangúan, tartózkodás nélkül fogadták el, hogy alelnöknek a magyar delegáció elnökét, dr. Sértő-Radics Istvánt - aki 1994 decembere óta Uszka község polgármestere, 1997 óta a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége szociális bizottságának tagja -, helyetteséül Dióssy Lászlót - 1990 óta Veszprém város polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke -, az elnökség tagjának Szabó Gyulát - a Heves Megyei Közgyűlés tagját, jogi és ügyrendi bizottságának elnökét -, helyettesének pedig Bihary Gábort - a főváros III. kerületének önkormányzati képviselőjét, Budapest regionális és területfejlesztési tanácsnokát - jelöljék.
Bázis a területfejlesztési hivatalban
Mint arról a magyar nemzeti delegáció elnöke beszámolt Veszprémben - ahol a küldöttség a kétnapos kihelyezett évértékelő ülését tartotta, amelyre meghívták Kolber Istvánt, a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli minisztert is -, a teljes jogú tagság alig több, mint fél éve alatt a küldöttség viszonylag komoly formális és informális kapcsolati rendszert épített ki Brüsszelben, ami a lobbiképesség meghatározó feltétele.
A brüsszeli ülések előtt a küldöttek rendszeresen találkoznak, és egyeztető megbeszélést tartanak a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatalnál, amely titkárságot biztosít a delegációnak, háttéranyagok elkészítésével szerepet vállal a képviselők felkészítésében, közigazgatási kapcsolatai révén szakembereket von be az egyes szakkérdések megtárgyalásába, elősegítve ezzel a küldöttség hatékony munkáját.
A veszprémi évértékelő után a magyar nemzeti delegáció vezetői a sajtótájékoztatón hangsúlyozták, hogy a brüsszeli tapasztalatok itthon is hasznosnak bizonyulhatnak. Példaként említették a Budapest-Pest megye nehezen megoldható régiós problematikáját, amelyhez hasonlóval megküzdött Berlin és Brandenburg tartomány, Párizs és Ile de France régió vagy akár Bécs és Alsó-Ausztria is. Érdemes tehát tanulmányozni az ottani megoldásokat.
Ami viszont már az eddigi működésből is leszűrhető tapasztalat: a magyar érdekeket nem lehet úgy érvényesíteni, ha pusztán önmagukban mutatjuk be a hazai gondokat. Sikerre számíthatunk azonban, ha ezeket az általános európai problémákba ágyazva prezentáljuk. Jó példa erre a transzeurópai közlekedési folyosók lehetséges bővítése. Az eredeti tervekben az észak-déli folyosó nyomvonalában nem szerepelt Magyarország, ám a Régiók Bizottságában csatlakoztunk a magashegyi utakat támogató spanyol javaslathoz. Abban Franciaország és az Ibériai-félsziget összekötése szerepelt, amelyhez hasonlítható a Kárpátokon átvezető útvonal. Bemutatva az országunkon átvezető folyosó európai előnyeit, valószínűleg hazánk is bekapcsolódik az észak-déli folyosóba.
k. k.
A magyar érdekeket nem lehet úgy érvényesíteni, ha pusztán önmagukban mutatjuk be a hazai gondokat. Sikerre számíthatunk azonban, ha ezeket az általános európai problémákba ágyazva prezentáljuk.
Az EU Régiók Bizottsága magyar nemzeti delegációja kihelyezett ülését követő sajtótájékoztatón a küldöttség vezetői hangsúlyozták, hogy a brüsszeli tapasztalatok itthon is hasznosnak bizonyulhatnak. A képen balról jobbra: dr. Sértő-Radics István, Dióssy László, Kolber István és Bihary Gábor
MTRFH: új év, új tervek
A Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal (MTRFH) elnöke, dr. Szegvári Péter decemberben ismertette a hivatal munkájával kapcsolatos elképzeléseket. Elsőként említette a területfejlesztés intézményrendszerének erősítését, hatékonyságának növelését a versenyképesség elérése és a felzárkózás érdekében. A cél- és címzett támogatási rendszerek is a hivatalhoz kerültek, fontos feladat tehát az idei állami költségvetésben területfejlesztésre rendelkezésére álló jelentős források összehangolása, majd ezzel összefüggésben a közigazgatás fejlesztése is.
A 2007-2018-as időszakra - a decentralizáció elvének megfelelően - már minden régiónak lesz önálló fejlesztési programja, amely illeszkedik az országos fejlesztési és az országos területfejlesztési koncepcióhoz, a második Nemzeti Fejlesztési Tervhez.
A feladatok ellátását bizonyára gördülékenyebbé teszi, hogy januártól a hivatal átvette az európai ügyek "minisztériumától" a Pályázati Információs Koordinációs Központot és a Strukturális és Kohéziós Alapok Képzési Központját. A hivatalhoz kerül a második Pályázat-előkészítő Alap is; 2,5 milliárdnyi összeget a régiók többek között a regionális intézményrendszer fejlesztésére fordítanak.
Az elnök kiemelte: a siker fontos eleme, hogy a magyar igényeket az európai uniós stratégiához igazítsák. Nagy magyar projektekre van szükség, ezeket már most végig kell gondolni, az ötlettől a megvalósításig, hogy mire Brüsszel indít, addigra teljesen készek legyenek.
Dr. Szegvári Péter (középen, jobbján dr. Répássy Helga területfejlesztési elnökhelyettes, balra Kovács Balázs sajtóreferens) sajtótájékoztatón ismertette elképzeléseit
