Azzal, hogy az IP telefónia előbb-utóbb felváltja a hagyományos fixvonalas szolgáltatást, maguk a telefontársaságok is tisztában vannak. Ez azonban egy távolabbi jövő képe. Bár egy-két IP hangszolgáltatás már él a hazai piacon, ez még egy viszonylag szűk kör, a költségérzékeny lakosság számára nyújt alternatív, egyesek szerint gyengébb minőségű megoldást. A kábeltévé-társaságok törekvései azonban már érzékenyen érintik a nagy vezetékestelefon-cégeket.

A piacbővülés előnyös fogyasztó számára, ahhoz azonban, hogy az érdeke maximálisan érvényesüljön, a volt koncessziós társaságok a jogszabályi háttér tisztázását sürgetik. Néhány éve még egyértelmű volt a helyzet, mert hangszolgáltatásként csak a telefon volt elérhető, mára azonban sokféle olyan hangszolgáltatást kapni a piacon, ami nem telefonszolgáltatás. Ha mindenki tisztában van azzal, hogy milyen áron milyen minőséget kap, tudatosan választhat. Most viszont félő, hogy az egyensúlyi állapot felborul.

Piaci átrendeződés

A 2003-ban megszületett elektronikus hírközlési törvény (EHT) megteremtette a piacon régóta áhított versenyt, ám most a technológia fejlődése szabályozási hiányosságokat hozott felszínre.

A telefonpiac eddig viszonylag zárt környezet volt, néhány szereplővel. A technikai haladás révén azonban ma már sem hatalmas apparátusra, sem a korábbihoz hasonló mértékű költséges infrastruktúrára nincs szükség ahhoz, hogy valaki hangszolgáltatást kínáljon. Így természetszerűleg a hazai piacon is megindult az átrendeződés.

Megjelentek a kábeltévé társaságok, először mint internetszolgáltatók, ma már pedig hangot is kínálnak. A behívószám tárcsázása után elérhető VoIP szolgáltatók is kóstolgatják az ügyfeleket, igaz, ők elsősorban a külföldi cégek számára kínálnak alternatív megoldást. Az IP telefónia pedig már nem is a hagyományos távközlési hálózatot használja, ennek ellenére a hívás végpontja a hagyományos telefonkészülék is lehet, például az Euroweb Neophone terméke nyújt ilyen szolgáltatást.

Az ingyenesen letölthető hangátviteli szoftverek - tipikus példája a Skype - elsősorban a költségérzékeny lakosság vagy az átmeneti ideig Magyarországon tartózkodó külföldiek számára lehetnek csábítók. A hangátvitel szinte ingyenes, de csak az ugyanolyan szoftvert telepítő felhasználók között, és szélessávú internet meg számítógép kell hozzá. A bérelt vonalon becsatlakozó cégek kimenő hívásainak költségkímélő lebonyolítási módjaként is sikerekre számíthatnak az IP telefónia szereplői. Itt azonban egyértelműen látszik a különbség a hagyományos és az új típusú szolgáltatás között: az internetes telefonálás esetében egy behívószám tárcsázása után következik az IP cím elérése, hiszen ez a szolgáltatás még nem nyújtható saját telefonszámmal, illetve a fizetés is prepaid módon - a mobiltelefonnál megszokotthoz hasonlóan kártya feltöltésével - történik.

Olcsóbban nem ugyanazt

Az egyetemes telefonszolgáltatók azt kifogásolják, hogy a kábeltelevízió-társaságok szolgáltatásaikat a hagyományos telefonálással azonos szintű megoldásként hirdetik. A szolgáltatáshoz - szemben az IP megoldással - nem kell lecserélni a telefonkészüléket, nincs szükség előhívószám tárcsázására, ráadásul a számhordozhatóság következtében az eddigi telefonszámról sem kell lemondani. A havonta fizetendő előfizetési és a percdíj viszont jóval alacsonyabb az egyetemes szolgáltatókénál. Az új szolgáltatás önmagában is igénybe vehető, jóllehet így már nem sokkal olcsóbban.

- Az EHT szigorú minőségi követelményei befolyásolják az egyetemes szolgáltatók költségeit és árait, ugyanakkor ezek az előírások a kábeltévé-társaságok által nyújtott hangkommunikációs szolgáltatásra nem vonatkoznak. Ők ugyanis nem egyértelműen telefonszolgáltatók, ám most mégis így próbálnak megjelenni a lakossági ügyfélkör előtt - kifogásolja a gyakorlatot Fürjes Balázs, az Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. szabályozási és üzletfejlesztési igazgatója. A közelmúltig mindössze műsorterjesztéssel foglalkozó cégekre például nem vonatkozik a vonalanként maximum négy óra éves kimaradási idő, az áramszünet idejére vonatkozó működési kötelezettség, valamint a szélessávú internetszolgáltatás esetében a garantált sávszélesség.

A kábeltévé-társaságok alacsonyabb percdíjai mögött jelentős tényező a kötelező számviteli szétválasztás hiánya is: ily módon ugyanis a műsorszórás profitjából finanszírozni az tudják internet- és hangszolgáltatást. Ennek a jelenleg még csak néhány tízezer telefonáló örül, igaz, a többi háztartás is fizet érte, a tévénézéssel. A garantált sávszélesség hiánya is költségkímélő a kábeltévék számára. A vezetékes távközlési szolgáltató, ha egy megabites sávszélességet ígér, abból a felhasználó felet garantáltan minden pillanatban megkap. A kábelen viszont előfordulhat, hogy éppen egyáltalán nem működik az adatátvitel, a hálózat zsúfoltsága miatt. Az Invitel munkatársa szerint a sávszélesség helyett a garantált adat jóval informatívabb mutató lenne, hasonlóan, mint a bankok esetében a teljes hiteldíjmutató.

Kicsikkel nem kell szigorúnak lenni?

Egyelőre azonban a Nemzeti Hírközlési Hatóság úgy véli, hogy a piac új szereplői túl kicsik a szigorú szabályozáshoz, tehát a reális verseny érdekében hagyni kell, hogy még fejlődjenek. Ez összhangban áll az EU koncepciójával, az úgynevezett Light Touch Regulationnel, amely szerint a piac új és még kevéssé erős szereplőire az első időszakban nem ugyanazok a kemény játékszabályok érvényesek, mint a piacon működő "felnőtt" vállalatokra.

A mobilszolgáltatók esetében nem működött jól ez a filozófia: már jócskán kinőttek a "gyerekkorból", miközben a szabályozás terén még mindig kivételes helyzetet élveztek. A műsorszórók által kínált hangszolgáltatás megjelenését tekintve még nagyon fiatal, de például az Egyesült Államokban már havonta az egyetemes szolgáltatók előfizetőinek egy százalékát tudja elcsábítani. Magyarországon is lassan jellemző lesz ez a piacszerzés.

A hatóság legutóbbi adatgyűjtési és piacelemzési eljárásában kábeltársaság még nem szerepel hangszolgáltatóként. Igaz, az adatfelvételkor még nem kínáltak ilyen szolgáltatást, a feldolgozás során viszont már gyűltek az előfizetők, így - véli a telefontársaság szabályozási igazgatója - ki kellett volna egészíteni a vizsgálatot, tekintettel az Európai Unió három-négy évre előretekintő szabályozási követelményére.

Úgy tűnik, az egyetemes szolgáltatók az IP telefóniával türelmesebbek, pedig hosszú távon talán veszélyesebb rájuk nézve. A magyarázat egyszerű: úgy vélik, itt a fogyasztó nemcsak tapasztalja a minőségi és biztonsági különbségeket- miután az IP telefónia a nyílt interneten keresztüli beszélgetést jelenti -, hanem tudatosan is tisztában van ezekkel. Ez az elektronikus kommunikációnak minősülő telefonálás még valóban a gyerekkorát éli, és senki nem kérdőjelezi meg a "Light Touch-hozzáállás" szükségszerűségét a fejlődés elősegítése érdekében.

Azt sem vitatja senki, hogy néhány éven belül az IP telefónia veszi át a vezetékes távközlési szolgáltatás szerepét. Hogy akkor mi lesz a mai nagy telefontársaságokkal, az még kérdéses, bár a fejlesztések irányából egyértelműen látszanak a szándékok. Egyesek úgy vélik, hosszú távon a bevételüknél maradnak, köszönhetően a hazai ADSL-penetráció alacsony szintjének. Az IP telefónia előfeltétele ugyanis a szélessávú internet rendelkezésre állása, így - nagyon leegyszerűsítve a képletet - aki olcsóbban fog telefonálni, az fizet az internetért. A legtöbb szolgáltató addig is igyekszik kialakítani olyan új termékeket, amelyek már az IP telefónia tudásához hasonló lehetőségeket kínálnak hagyományos rézkábelen, illetve opcióként IP-alapon is.

A legtöbb "nagy" valószínűleg túl fogja élni mindezt, a fogyasztó pedig nyer: a kínálat bővül, s ő választhat. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a mai helyzethez hozzánőjön a megfelelő szabályozói háttér és stratégia.