– Kilenc éve létezik a Francia–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, és ma már százhatvan tagja van – mondja Jacques Peyrusaubes, a kamara elnöke. Tevékenysége három fő területre összpontosul. Az első maga a klub, ahol különböző rendezvényeket szervezünk. Ezek közül a legfontosabb a „havi ebéd”, s nem is a menü, hanem a meghívott vendégek személye miatt. Például 1998 decemberében Orbán Viktor miniszterelnök volt a vendégünk, 1999-ben Paul Poudade francia nagykövet, Martonyi János külügyminiszter, Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, Szombati Béla, a korábbi franciaországi magyar nagykövet, és még sorolhatnám. Az idén szeptemberben tervezünk találkozót Matolcsy György gazdasági miniszterrel. Emellett rendszeresen szervezünk szemináriumokat az aktuális témákról. Amikor megváltozott a gazdasági társaságokról szóló törvény, akkor arról tartottunk tanácskozást. Tevékenységünk másik fő területe a közös problémák megoldását célozza a magyar hatóságoknál. Ilyenek voltak a vámmal, az áfával kapcsolatos gondok; minden hasonló esetben köteles eljárni a kamara az illetékeseknél a tagok érdekeinek védelmében. Ilyen esetekben rendszeresen konzultálnak a többi magyarországi külföldi kamara képviselőivel, s általában közösen tekintik át Magyarország európai uniós felkészülésének előrehaladását is. A harmadik kamarai tevékenységi kör a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztését szolgálja, tehát azokat a vállalatokat érinti, amelyek még nincsenek jelen Magyarországon.

– Miként összegezné a már jelen lévő befektetők tapasztalatait?

– A befektetőink általában elégedettek. Nagyra értékelik az elmúlt tíz évben itt végbement hatalmas fejlődést, a jó minőségű munkaerőt. A tapasztalatunk az, hogy sok magyart meg tudunk nyerni törekvéseinknek, ha respektáljuk őket, ha elmagyarázzuk nekik, hogy mit akarunk, és ha megvilágítjuk azt is, hogy nekik milyen előnyük származik a megvalósulásból. Gondolom, kissé gyanúsnak tűnne, ha csak dicsérném az itteni feltételeket. Kétségtelenül, még mindig előfordulnak nehézségek az ügyintézésnél, olykor gondot okoz a bürokrácia, s úgy látjuk, kissé gyakran változnak a törvények és alkalmazásuk is, ezek nyomon követése pedig eléggé időigényes.

– Ön nemcsak a francia–magyar kamara elnöke, hanem egyúttal az Electricité de France magyarországi főigazgatója is. Van-e olyan dolog, amit cégvezetőként másként ítél meg, mint kamarai elnökként?

– Tulajdonképpen nincs. Az EDF-re a hosszú távú befektetés a jellemző. Négy éve kezdtük a munkát, s úgy gondolom, még sokáig itt leszünk. A törekvésünk az, hogy az EDF csoport tevékenységét fejlesszük Magyarországon az elektromos áram termelésében, szállításában és más területeken, például a díszkivilágításban, a környezetvédelemben, a közlekedésben és a tanácsadásban is. Elégedettek vagyunk eddig elért eredményeinkkel.

*
Lendületben
„Allez France!” – a francia gazdaság mintha meghallotta volna a megszokott gall biztatást, az utóbbi időben szárnyakat kapott. A korábbi gondok után tavaly 2,7 százalékos volt a gazdasági növekedés, ez évre pedig már 4,2 százalékra számítanak. Sikerült valamelyest lefaragni a munkanélküliségi rátát is, noha ez még mindig magas: 2000 első negyedévében 10,2 százalék volt. (A csökkenésben döntő szerepet játszott a 35 órás munkahét idei bevezetése.)

Franciaország ezekkel az eredményekkel látványosan előrelépett, s ma már az első helyen áll az EU-béli nagyokkal – németekkel, olaszokkal, britekkel – folytatott „házi versenyben”. Mindez, elemzők szerint, szorosan kötődik ahhoz az átalakuláshoz, amely az utóbbi időszakban meghatározza a francia gazdasági életet.

Az állam ugyanis, amely idáig alapvetően alakította a folyamatokat, most mindinkább vállalja a háttérbe szorulást. A francia modellt korábban elrettentő példaként emlegették a liberális gazdaság hívei, akik elfogadhatatlannak tartották azt, hogy a francia állam a GDP 52 százalékát osztotta újra saját maga. Lionel Jospin és baloldali kormánya azonban, rácáfolva az ideológiai keretekre, elvállalta a magántőke érvényesülésének segítését. A magáncégek pedig – noha a személyi jövedelemadó és a vállalkozói adóterhek nagyon magasak – éltek is a lehetőséggel. Az eddigi „nagyok” mellett új cégek jelentek meg, és lettek szinte egyik napról a másikra sikeresek. Ezzel megélénkül az üzleti élet is, az elmúlt egy esztendőben a párizsi tőzsdeindex sorra döntötte meg a korábbi rekordokat.

(n. i. zs.)

*
Franciák Magyarországon
A magyarországi francia közösség létszáma az utóbbi tíz esztendőben jóformán négyszerese lett a korábbinak. A budapesti francia nagykövetségen 2500 állandóan itt élő személyről tudnak, noha nyilvántartásukban mindössze 1400-an szerepelnek. A közösség tagjai amúgy két kategóriába sorolhatók. Mintegy negyedrészük kettős állampolgár: házasság révén került ide, vagy korábban Franciaországba kivándorolt, s most hazatért magyar. A nagyobbik részt olyan franciák alkotják, akik három-négy évet töltenek Magyarországon, leginkább különböző vállalatok alkalmazottjaként. Üzletemberek, cégvezetők, oktatók, vállalkozók. Javarészt Budapesten élnek, többek között gyermekeik iskolázási lehetőségei miatt. Egyébként Lionel Jospin francia kormányfő májusi budapesti látogatása alkalmával írták alá azt a jegyzéket, amely egy új budapesti francia iskola és gimnázium felépítését helyezi kilátásba.

N. I. ZS.