A pénztárak egyik legfontosabb jellemzője a leendő nyugdíjak mértékét is befolyásoló hozam, amely mostanában egyáltalán nem mutat kedvező képet. A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) által becsült első negyedévi adatok a nyugdíjpénztári befektetések romló teljesítményét mutatják. Igaz, az év első negyedében 6, a másodikban azonban már csak 2 százalékos negatív hozam volt a jellemző. Míg 2007-ben pozitív szaldóval zártak a pénztárak, az idei első három hónapban már több mint 157 milliárd forintos veszteséget könyvelhettek el.

A jelenség hátterében az amerikai jelzálogpiaci válság második hulláma áll. A kedvezőtlen piaci helyzet a befektetők bizalmatlanságához és így a kockázatosabb piacoktól való visszalépésükhöz vezetett. A befektetések lassulása, illetve kiáramlása körülbelül féléves csúszással érintette a hazai részvényeket is: idén az első félévben már 20 százalékos csökkenést mutatott a piac. A befektetések volatilitása hatott az állampapírpiacra is, így a hozamok ott is elmaradtak a várakozásoktól.

- A hatás átgyűrűzött a befektetők minden szegmensére, így a nyugdíjpénztárakra is. Az elmúlt időszak gyenge teljesítményét tehát nem nyugdíjpénztári jelenségként kell értékelni. Amúgy hasonló helyzetre már volt példa, igaz, akkor még csak néhány pénztárat érintett a részvénypiac gyengélkedése - hangsúlyozza Farkas Miklós, a BAMOSZ elemzője, utalva a 2001-es évre, amikor a dotkomválság hatására zajlottak hasonlóan negatív folyamatok, csakhogy akkor még alig egy-két pénztár portfóliójában szerepelt jelentősebb részvénycsomag. Most azonban a részvénypiacok mélyrepülése éppen egybeesett a hazai szabályozás módosításával.

Két évvel ezelőtt a döntéshozók úgy vélték, alacsonyak a magán-nyugdíjpénztári hozamok, és ezért a pénztárak túlzottan konzervatív befektetési politikáját okolták. Egy MNB-tanulmány alapján született meg a döntés, hogy törvényi úton kell a pénztárakat a részvénybefektetések irányába terelni.

- A 2009. január 1-jétől kötelezően bevezetésre kerülő választható portfólió azt ösztönzi, hogy főleg a fiatalabb korosztály egyéni számlája mögött már nagyobb arányban legyenek részvénybefektetések. Ez az átállás magyarázza, hogy az utóbbi másfél évben jelentősen megnőtt a portfóliók részvényhányada - mondja a BAMOSZ elemzője.

Különösen a magánnyugdíjpénztáraknál figyelhető meg a jelenség: alig négy év alatt 7,76 százalékról több mint 17 százalékra ugrott a részvények súlya a pénztári portfólióban, derül ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) jelentéséből. A növekedés még dinamikusabb, ha hozzáadjuk a befektetési jegyek közel 20 százalékos arányát. A BAMOSZ adatgyűjtése szerint ezek ugyanis többségükben külföldi részvénytípusú eszközöknek minősülnek. 2008. március végén tehát a részvények és a befektetési jegyek együttesen 37 százalékos arányt tettek ki a magánnyugdíjpénztárak eszközkészletében, míg a korábban népszerű hazai állampapírok volumene csökkent: a 2004-ben közölt közel 73 százalékkal szemben az idei első negyedévben a befektetések mindössze 53,4 százalékát teszik ki, olvasható a BAMOSZ Regiszterben.

Talán kevésbé szerencsés, hogy az átállás időszaka éppen a negatív részvénypiaci folyamatok idejére datálódik, ám a helyzet adott. Amúgy a múlt tanúsága szerint a részvények hosszabb távon mindig pozitív hozamot produkálnak, és a felívelés időszakában kompenzálják a korábbi lejtmenetek negatív egyenlegét is. Tehát aggodalomra - vagy pénztárváltásra - semmi ok, hiszen valós képet a hozamok tekintetében akkor kapunk, ha minimum ötéves időtávon elemezzük a számokat.

A PSZÁF nemcsak a pénztárak adott évi hozamait publikálja a honlapján, hanem közzéteszi az éves reálhozamokat, illetve az elmúlt ötéves átlaghozamokat, jelezve az adott időszakra vetített átlagos inflációs rátát is. Vagyis a pénztárak aktuális teljesítményének összehasonlítása mellett mód van a korábbi, jelen pillanatban a 2002-2006-os időszak átlaghozamainak összevetésére is. A számokból jól látszik, hogy van olyan pénztár, amely az átlagot meghaladó ötéves hozamot produkált, miközben az elmúlt évet negatív reálhozammal zárta, és ugyanez előfordul fordítva is.

- Nem az idei volt az első olyan időszak, amikor a nyugdíjpénztárak befektetései negatív reálhozamot értek el. A PSZÁF kimutatása szerint azonban az elmúlt tíz évben mind az önkéntes, mind pedig a magánnyugdíjpénztárak átlagos teljesítménye több százalékponttal meghaladta az inflációt. Vagyis egy-egy év rosszabb hozama a nyugdíjpénztárak hazai történetében eddig reálértéken kiegyenlítődött - hangsúlyozza Binder István, a PSZÁF sajtószóvivője.

Az egyéni számlákra vetítve ez azt jelenti, előfordulhat, hogy adott évben kevesebb hozamot vagy éppen veszteséget írnak jóvá, ez azonban nem mérvadó a pénztár összteljesítményének megítélésében. Persze, ha már öt év átlagában is jelentősen eltér az adott pénztár hozama a benchmarktól - a felügyelet az átlagszámokat is jelzi honlapján -, érdemes körbenézni a piacon.

A pénztárak most kialakult, illetve alakuló eszközösszetétele akkor sem fog jelentős mértékben változni, ha a részvények rossz teljesítménye folytatódik, már csak azért sem, mivel az új törvény nem teszi lehetővé. Arra viszont még az elemzők sem mernek vállalkozni, hogy megjósolják az amerikai jelzálogpiaci válság lecsengésének időpontját, igaz, az elmúlt negyedév nemzetközi tőkepiaci folyamatai már a lejtmenet közelgő végét vetítik előre. Ezt jelzi az is, hogy a BAMOSZ adatai szerint a második negyedévben a nyugdíjpénztárak átlagos hozama nőtt, bár még mindig a negatív tartományban maradt. Egyes pénztárak teljesítménye persze eltérhet az átlagtól, függően a portfólió eszközösszetételétől, a vagyonkezelő befektetési stratégiájától.

- Lehet olyan pénztár, amely legfeljebb a törvényben kötelezően előírt mértékű részvényarányt tervez, míg mások stratégiájában 50 százalék is lehet a kockázatosabb portfólióban a részvények aránya. A pénztár eszközösszetétele persze attól is függ, hogy az adott nyugdíjpénztár tagjai hogyan élnek a portfólióválasztás lehetőségével. Az elkövetkező félévben az egyes pénztárak hozamát nagymértékben a stratégiájuk fogja meghatározni. Az egyik lehetséges megoldás, hogy ha a vagyonkezelők szerint a részvényárfolyamok elérték a mélypontot, az alacsony árfolyamokon azonnal vásárolnak, és kialakítják a pénztári stratégiában meghatározott részvényarányt. Az óvatosabbak inkább kivárnak, és csak fokozatosan bővítik a részvények arányát, míg a legkonzervatívabbak valószínűleg most egyáltalán nem vásárolnak, csak ha már biztosak lehetnek abban, hogy a válság elmúlt - mondja Farkas Miklós.

Így előfordulhat, hogy jövőre időszakonként jelentősebb lesz az eltérés az egyes pénztárak aktuális hozamszintje között, de ez nem jelenti azt, hogy a nyugdíjak mértékében is hasonló szórás várható 10, 20 vagy 30 év múlva.

- Ahogyan egy fél- vagy egyéves hozamszintből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a pénztár teljesítményét illetően, a jövőbeli nyugdíjak mértékét sem lehet a rövid távú hozamrátára vetíteni. Ez ugyanis egy kifejezetten hosszú távú megtakarítási program - mondja Binder István, és hozzáteszi: az egyéni kosarak kialakítása biztos, hogy növelni fogja a pénztárak átlagos reálhozamát az elkövetkező években.