Miért nem használjuk a mobiltelefonunkat az állami elektronikus szolgáltatások igénybevételénél személyazonosságunk igazolására és elektronikus tranzakcióink hitelesítésére elektronikus aláírással? A bíróságok lassúsága miatt veszélybe kerülhet-e több száz civil szervezet kész pályázata? Mikor lesz kész az M0-ás autóút északi szektora? Ez csak három téma Pettkó András sok-sok egyéni indítványa közül. De ez a három is árulkodik az országgyűlési képviselő gondolkodásmódjáról.

Ritka a magyar parlamentben a hétköznapi életet megkönnyítő képviselői kezdeményezés, nem gondolja?

Amikor az ember képviselő lesz, eldönti, hogy miért akar az lenni. Én ezt így gondoltam, amikor kiderült, hogy képviselő leszek.

Hogy derül ki az emberről, hogy képviselő lesz?

Én 1986-ban kezdtem el politizálni a Duna Körben...

...amely a nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tiltakozás megszervezésére jött létre...

...igen, erre szerveződött. Jó néhány demonstráció, aláírás szervezője voltam. 1988 szeptemberében a feleségemmel átbeszélgettünk egy éjszakát arról, hogy mi is a helyzet most Magyarországon. Azt mondta: ő gyereket nevel - nekem a sors azt adta, hogy nagyon fiatalon házasodtam, húszévesen már megvolt az első, huszonkét évesen a második gyermekem -, én meg csatlakozzam az MDF-hez, mert az olyan higgadt politikai erőnek látszik. Éveken át a párt ifjúsági szervezete országos választmányának az elnöke voltam, emellett különböző cégeknél parképítéssel, -fenntartással foglalkoztam - kertésztechnikus vagyok -, és háttéremberként dolgoztam. Mindig fölraktak a listára, 2002-ben pedig bejutottam az országgyűlésbe.

Önnek nemcsak a gondolkodásmódja civil, amellyel fölvet és megold kérdéseket, hanem civil szervezetekkel foglalkozik is az informatika mellett. Miért pont ez a két terület érdekelte?

A civil szervezetek világa azért áll közel hozzám, mert én magam is, a rendszerváltoztatás éveiben, jó néhány civil szervezetet alapítottam, mert azt gondoltam, eljött az ideje annak, hogy az emberek saját maguk kezdjenek el szervezkedni, saját maguk döntsék el, mit csinálnak, és ne föntről irányítsák őket. Ezért választottam a társadalmi szervezetek bizottságát. Az előző ciklusban két bizottságban kellett részt venni, s bár a szakmámnál fogva a szívemhez a környezetvédelem állt közel, ott már volt egy MDF-es tag, így az informatikát jelöltem meg másodikként. Azért, mert úgy gondoltam, hogy a 21. század technikáját be kell vezetni az emberek életébe, használni kell, és nem csak beszélni róla. Így kezdtem megismerkedni ezzel a szakterülettel, a gondjaival-bajaival is, és egy kör-e-mail segítségével alakítottam ki végül azt a tizenöt-húsz fős lelkes kis csapatomat, akikkel kitaláljuk azokat a dolgokat, amelyekkel - mi úgy gondoljuk - az ország és az információs társadalom előrébb tud jutni.

Vagyis az informatikát is a civil ember szemléletével közelítette meg. Nem érzi magát magányosnak ezzel az attitűddel egy országgyűlési bizottságban?

Mint ahogyan használják az APEH-irodákban elhelyezett kártyaleolvasókat?

Én magam sem gondoltam, hogy az APEH-nél elhelyezett terminálok, amelyekért három és fél évig küzdöttem, ennyire népszerűek és sikeresek lesznek. Amikor azt javasoltam, hogy legyen minden APEH-irodában bankkártya-leolvasó terminál, akkor csak azt a problémát akartam a barátaimmal megoldani, hogy egyszerűsödjön az ügyintézés. Nagyon sok vállalkozó rájött arra, hogy ha bankkártyával fizeti be az adóját, akkor így, a kártyája révén negyvenöt napig hitelhez jut, ráér negyvenöt nap múlva visszatölteni ezt az összeget. Többet értünk el, mint gondoltuk, az emberek elkezdték használni ezeket a terminálokat.

Ennek az analógiájára szerelnék föl az okmányirodákat is?

- Magyarországon több mint kétezer okmányiroda van, és csak kisebb hányadukban működik házipénztár, ami ugyancsak elavult intézmény a 21. században. Mindenki zsebében ott lapul a bankkártya, ha valaki bemegy az okmányirodába, miért ne tudná kártyával kifizetni az illetékeket vagy azt, amit kell? Mindenki azt mondja a parlamentben, hogy olcsóbb, hatékonyabb államot akar. Ha kimondjuk ezt, akkor kutassuk is a lehetőségeket, és tegyünk is ennek érdekében. Ne csak értelmetlen dolgokról vitatkozzunk, keressük is meg azokat a pontokat, ahol a különböző ötleteket akár összetéve, előre tud haladni a nemzet. Egy országgyűlési képviselőnek énszerintem ez a legfontosabb feladata. Magyarországon például másfélmillió ember tölti ki az APEH szoftvere segítségével az adóbevallását. És hány embernek van ügyfélkapu-kulcsa? Hatszázezernek? Ez azt jelenti, hogy kilencszázezer olyan adóbevallás van, amit kiprintelnek. Hát miért nem próbáljuk meg rávezetni ezt a kilncszázezer embert az elektronikus bevallásra?

Mert ha valaki ügyfélkapu-kulcsot akar, külön be kell mennie az ügyfélszolgálati irodába.

Ez így van. De előbb-utóbb valamiért - útlevélért, jogosítványért, személyi igazolványért - mindannyiunknak be kell mennie, s ilyenkor az ember nem gondol arra, hogy akkor most kérek egy ügyfélkapu-kulcsot is. De ha automatikusan megkapná, amikor hazamegy, biztosan kipróbálná. Azt gondolom, hogy ezzel hatalmas ugrást tehetnénk előre. Ennek érdekében be is nyújtottam egy törvénymódosítási javaslatot.

A környezetvédelem még mindig áthatja az életét?

Egy képviselő nem lehet Jolly Joker, most az informatikáért és a civilekért dolgozom, de a parlamentben azért meg szoktam kérdezni, hogy az informatikai közbeszerzéseknél gondolnak-e arra, hogy pluszpontot kapnak-e, mondjuk az energiatakarékos gépek. Vagy megkértem az európai biztos asszonyt, hogy támogassa a mobiltöltők egységesítséről szóló elképzelést. Kínában 2010-től ez megvalósul, az unióban pedig, úgy tudom, a négy-öt legnagyobb cégcsoport úgy döntött, hogy maguk vállalják ezt. De én azt gondolom, amíg ez nem szabály, csak ígéret, s a cégek azzal versenyeznek, hogy milyen a színe, alakja, illata egy töltőnek, addig nem biztos, hogy ez működni fog.

A civil szervezetekkel kapcsolatban milyen elképzelései vannak?

Olyan megoldásokat keresek, amelyek megkönnyítik az életüket. A kis szervezetek érdekében - mint amilyen mondjuk egy helyi hagyományőrző egyesület - azt szeretnénk elérni, és ilyen létezik külföldön, hogy a bankok a nonprofit szervezetek számláját ingyenesen vagy nagyon kedvezményesen vezessék. A jól működő szervezetek - ezek legtöbbször állami, szociális vagy környezetvédelmi feladatot is átvállalnak - szerencsére már uniós pályázatokat is nyernek. A pályázatok 15-20 százalékát viszont amiatt nem tudják megvalósítani, mert nem hitelképesek, vagy nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi tartalékokkal. Ezért szeretnénk elérni egy úgynevezett civil bank elindítását, amelyik három-négy százalékos kezelési költséggel adna megnyert pályázatokhoz három-hat-kilenc hónapos rövid lejáratú hiteleket. Úgy számoltuk, hogy másfélmilliárd forintból el lehetne indítani, és körülbelül két év alatt nullszaldóssá lehetne tenni, még akkor is, ha a szervezetek 15-20 százaléka valamiért nem fizetné vissza a pénzt. De én azt gondolom, hogy ennél kisebb lenne ez az arány. Ilyen javaslatokon gondolkodunk a kis csapatommal.

Ebben a kis csapatban kik vannak benne?

Ahogyan az informatika területén, itt is van tizenöt-húsz ember, ez egy baráti társaság, sokuk nem is politizál, csak nekem segít. E-mailen szoktunk értekezni, s minden hónapban egyszer összejövünk egy kávé vagy egy pohár sör mellett - bár én nem iszom alkoholt -, elbeszélgetünk arról, mit kellene tenni. Ha a képviselő elszakad attól a közegtől, ahonnan érkezett, és én az egyszerű átlagemberek világából érkeztem, akkor megváltozik, és nem tudja képviselni. Én mindenképpen szeretném tartani a régi világommal a kapcsolatot, tartom is, és ebből jönnek ezek az impulzusok.