Az információ védelme érdekében a pénzintézeteknél három kritériumnak kell minden esetben meg felelni, és ha a negyedik is teljesül, akkor nagyfokú biztonságról beszélhetünk. Az első a sérthetetlenség (integrity), a második a titkosítás (privacy), a harmadik az azonosítás (authentication), a negyedik pedig a tagadhatatlanság (non-repudation). Az első két feltétel önmagáért beszél. A harmadik, az azonosítás arra szolgál, hogy például az ügyfél valóban az általa keresett banki oldalt érje el a világhálón, ne pedig egy hamisat; a tagadhatatlanság azt igazolja, hogy valóban ő indította el a banki tranzakciót az adott időpontban, és nem más. A bankok ehhez minden esetben kérik a személyes regisztrációt, azonosítót és jelszót osztanak ki, hiszen az interneten a banki szerver nem tudja azonosítani az ügyfelet, csak a gépét.

Egyszerűen, ésszerűen

E-bankolásnál először kialakul egy SSL (Secure Sockets Layer) protokoll segítségével titkosított adatcsatorna, amely egyoldalú azonosítással jár akkor, amikor a felhasználó böngészője elfogadja a bank digitális tanúsítványát. Amint azonban – az általában másik szerveren futó(!) – e-banking alkalmazást kívánja igénybe venni, a bank kéri az azonosítóját, a PIN kódot. Az ügyfél ezzel igazolja vissza, hogy valóban jogosan ad on-line utasításokat a banki rendszernek. Persze ha illetéktelen megszerzi a jelszót, ez a védelem megszűnik. A kódot ezért nem ajánlatos felírni, vagy ha mégis, olyan helyre kell tenni, ahol senki nem férhet hozzá.
A visszaélések, lopások elkerülése végett több ésszerű – és ma már a legtöbb banknál kínált – biztonsági szolgáltatás vehető igénybe.

A legegyszerűbb megoldás két bankszámlát tartani, és ezek közül az egyiket, amelyen csak minimális összeget helyeznek el, csak az internetes vásárlásra fenntartani. A következő megoldás a bankok által már alkalmazott virtuális bankkártya, amely lényegében egy, csak a tranzakció végéig érvényes virtuális számlaszám. A dinamikus kártyalimit hasonlóan biztonságos megoldás. Ekkor az ügyfél egy letiltott kártyával rendelkezik, melyet SMS-ben vagy más módon – ha szükséges – saját maga oldhat fel, és a bank ellenőrzi a telefonszámot. A kártyán ebben az esetben is meg lehet húzni egy összeghatárt. Ha a bankkártyán pénzmozgás történik, SMS-ben kérhető és kapható visszaigazolás.

Ha belép a kereskedő

Míg az e-banking kétszereplős tevékenység, addig az internetes kereskedelemben a vevő mellett a szállító és a bank is részt vesz az ügyletekben. A fizetés eszközei közül a bankkártya vált elfogadottá, más egyebek, mint például az e-cash, csak kis körben terjedtek el. Mivel az akció lebonyolításakor a felelősség a banké, a kereskedőkkel szigorú feltételrendszert alakít ki. Meg kell azonban találnia egy optimális szintet, mert ha például a gyakorlatban túl bonyolult a titkosító- és hitelesítő rendszer, akkor a kereskedők elvándorolhatnak tőle.
Egy tranzakció egyébként egy-két perc alatt lezajlik: a vevőtől a kereskedő felé elindul a fizetés, a kereskedőtől elindul a fizetési kérelem a bank felé, a bank pedig visszaigazolja, hogy a vevőnek valóban van anyagi fedezete, majd megtörténik a kifizetés. A folyamatot a SET (Secure Electronic Transaction) szabvány támogatja. A nagy összegű, kiemelt fontosságú tranzakciónál szerencsés, ha nem egy, hanem több ember hitelesíti azt elektronikus aláírásával (lásd keretes írásunkat!). Ez ugyanis nagyfokú biztonságot garantál. Még akkor is ígéretes eljárás, ha – tegyük fel – fegyveres támadás történik, ugyanis több embert akár különböző helyszíneken igen nehéz sakkban tartani. A tranzakció azonosítására időben változó karaktersorozat áll rendelkezésre. Egy-egy karaktersorozat „tűréshatára” egy-két perc, addig érvényes, utána megszűnik.
A bankok a rendszer támadhatóságát egyébként néha úgy mérik fel, hogy hackereket bérelnek fel.

Banki ki mit tud

Az általános elvek rögzítése után vegyünk két hazai példát! A Raiffeisen banknál az ügyfelek azonosítását kezdetben egyszerűen jelszóval oldották meg, aztán második lépésként a kulcslemezen – egy flopin – tárolt elektronikus aláírásos rendszert vezették be. Végül két évvel ezelőtt az úgynevezett tokenes (vezérlőjeles) ügyfélkártya következett, amely lényegében egy hitelkártya méretű, speciális funkciókkal kiegészített „számológép”. Ez – szemben a csipkártyás megoldásokkal – nem igényel kártyaolvasó terminált. Azonosító és hitelesítő funkciója van, amely az ügyfélnél lévő, maximum tíz számjegyből álló saját PIN kódon alapul. Ezt a kódot bármikor tetszőlegesen megváltoztathatja az ügyfél. Miután a „számológépbe” beüti a kódját, a gép generál egy véletlenszerű azonosító számot. A bankhoz ezt eljuttatva, tudni fogják, hogy a szám az adott tulajdonos gépétől származik. Hogy az azonosító számot az ügyfél hogy juttatja el a bankhoz, rajta áll: telefonon diktálja be, internetes oldal aljára írja be, vagy a faxlap alján tünteti fel.

A token kártya hitelesítésre is képes: ha például az utalni kívánt összeg beírása után üti be az ügyfél a PIN kódját, generál egy számsort. Egy azonosító szám csak egyszer használható, és az alkalmazott – szabványos titkosítási – algoritmusok garantálják azt, hogy az eszköz és a PIN nélkül lehetetlen egy másik, jó azonosító számot előállítani, még ha minden egyéb információ – például az összeg vagy az eredeti azonosító szám maga – ismertté válik is. A tokenes rendszer legnagyobb előnye, hogy bár az alkalmazott algoritmus és a kulcsok a csipkártya-technológiák adatmennyiségének töredékével üzemelnek, a biztonsága így is megközelíti a csipkártyás eljárások szintjét, és használata nincs számítógéphez kötve.

A Kereskedelmi és Hitelbank egy éve a jelenleg elérhető legmagasabb biztonsági szintet kínálja ügyfeleinek; az ügyfelek azonosítására csipkártyát alkalmaz. A kártyán tárolt adatokat – tanúsítvány – PIN kóddal védik. A csipkártya mai módszerekkel feltörhetetlen, az adatokat beleégetik, és azok másolhatatlanok. Olyan, mint egy számítógép, parancsot kap és végrehajtja azt, de az adatok egy pillanatig sem kerülnek ki belőle. Az ügyfelek a csipkártyát és a kártyaolvasó terminált ingyen kapják, de a szolgáltatásért havi 200, a kártyáért évi 2 ezer, a terminálért pedig évi 3 ezer forintot kell fizetniük. Az ügyfelek és a K&H Bank közötti üzeneteket kulcsolással titkosítják. Maga az internetes hordozóközeg is nagyon biztonságos, a mai iparági standardnak tekintett leghosszabb kódsorozat – 128 bites SSL – adja az adattovábbítás hátterét. A bank az ügyfelek által végzett műveleteket regisztrálja, így minden művelet visszakereshető.

Hálózati monitorozó szoftver

A bank vagy az ügyfél számítógépéről kimenő adatok, amint befutnak a „falba”, azonnal publikus közegbe kerülnek, ahol rengeteg állomáson érheti őket támadás. Az úgynevezett hálózati monitorozó és elemző (sniffer) szoftvereket viszont arra találták ki, hogy rögzíteni és elemezni tudják a forgalmat, és az érthetetlen bitfolyamot emészthető formára alakítsák át. Ez a rendszergazdának nagyon hasznos, mert akár egyetlen számítógép, akár a teljes belső hálózat vagy egy bérelt vonal forgalmát is átnézheti utólag, s intézkedhet, ha szokatlan tartalmi elemekre bukkan. Az adatok lehallgatása, elemzése tehát szükségszerű, viszont azok módosítása és lopása ellen mindenkinek kötelező védekezni. Például úgy, hogy az adatokat titkosító kulcsokat állandóan változtatja.