Két élethelyzetet lehet megkülönböztetni a nyugdíjpénztári tagok körében: aktív vagy nyugdíjas. Az aktív, tehát még dolgozó pénztártag először tíz év után férhet hozzá megtakarításaihoz, ám ezzel csökkenti nyugdíjkori megtakarításait. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a nyugdíjpénztári megtakarítás nem unit-link típusú biztosítási termék, és nem is egy tízéves futamidejű betét, hogy kötelező lenne felvenni adott idő elteltével; itt a pénzfelvétel választható lehetőség, s a további felhasználás módját is mérlegelni kell.
Lehetséges stratégiák
A felhalmozott tőkét a pénztárból kivenni, s más, esetleg banki befektetésbe tenni nem a legjobb megoldás, hiszen a banki befektetések kamatadó-kötelesek, és azt is fontos tudni, hogy aktív korban a pénztárba befizetett tőke felvétele adóköteles. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló, ha nem nyugdíjcélra használja fel, köteles megfizetni az adókat és a járulékokat a munkáltató által adómentesen nyújtott befizetések után ugyanúgy, mint ha bruttó bérként kapta volna meg az összeget.
Van azonban egy adómegtakarításra lehetőséget nyújtó formája is annak, ha a még aktív tag tízéves tagság után felveszi a tagdíját: az adómentesen felvehető hozamot felveszi, és még ugyanabban az évben mint egyéni befizetést (az adókedvezményre vonatkozó limitek figyelembevételével) visszafizeti az egyéni számlára. Ez esetben ebből csak a működési költséget vonják le, és a befizetett összeg 30 százaléka pedig adókedvezményként visszaigényelve a megtakarítást növeli. Az adómentes megtakarításhoz való hozzáférést, illetve mozgatást mindenképpen érdemes azonban megfontolni. Elképzelhető ugyanis, hogy aktuális pénzügyi helyzetében a pénztártag jobban jár egy hitellel, mint ha felveszi a nyugdíjas éveire félrerakott összeget, hiszen szerencsés esetben ez jóval hosszabb periódus mondjuk egy plazmatévé élettartamánál vagy egy karibi nyaralásnál.
A nyugdíjas kort elérő pénztártagok háromféle módon juthatnak hozzá megtakarításaikhoz: vagy egy összegben felveszik, vagy adott összegű és időtartamú - havi vagy éves - járadékfizetést kérnek, vagy a kettő kombinációját választják. A hosszú évek során félretett pénz felhasználását érdemes gondosan megtervezni, ebben segíthet a pénztárak ügyfélszolgálata is.
Nyugdíj egy összegben
Az adatok azonban nem azt mutatják, hogy a pénztártagok tudatos stratégiát dolgoznának ki pénzári megtakarításaik felhasználására. Mint az az Aranykor Nyugdíjpénztár felméréséből kiderül: a nyugdíjkorhatárt elérő pénztártagok szinte kivétel nélkül - 99 százalékban - az egyösszegű kifizetés mellett döntenek a járadékszolgáltatással szemben, annak ellenére, hogy utóbbi számos előnyt biztosítana számukra. A tízéves tagság utáni kifizetés lehetőségével élők háromnegyede a számla hozamtartalmára irányuló részletkifizetést igényelt 2007-ben, a teljes összeget felvevők aránya pedig meghaladta a 25 százalékot, egy részük pénztári tagságát is megszüntette. Aggasztó, hogy ez utóbbiak körében éppen annak a negyvenes korosztálynak az aránya magas, amely számára amúgy kulcsfontosságú lesz majd a nyugdíjcélú megtakarítás a megfelelő időskori életszínvonal biztosítása érdekében.
A megtakarítások egyösszegű felvételének kiemelkedő népszerűsége több okra vezethető vissza Kulyassa Krisztina, az Aranykor Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója szerint. Egyrészt a nyugdíjkorhatárt mostanában elérők ilyen formában jellemzően rövidebb távon, 12-14 éven át takarékoskodtak - hiszen korábban számukra ez a megtakarítási forma nem volt elérhető -, az így összegyűjtött pénz pedig egy összegben jóval vonzóbb, mint havi csekély összegű részletekben. Másrészt sokan a nyugdíjba vonulás előtt szeretnének még egy-egy nagyobb beruházást - például lakásfelújítást, autóvásárlást - elvégezni, s ennek költségeit ily módon fedezik.
Sok esetben jelentős összegekkel gyarapíthatnák megtakarításaikat a nyugdíjba vonulók egy helyes, a pénztár szakértőinek segítségével kialakított döntés nyomán - hangsúlyozta Kulyassa. Fontos figyelembe venni például, hogy a nyugdíjcélú megtakarítások hozama háromévente adó- és járulékmentesen felvehető, így anélkül használhatjuk fel kedvező feltételek mellett félretett pénzünk egy részét, hogy befektetéseinket teljesen felszámolnánk. Többéves távlatban jelentős hozamhoz juthatunk, melyet a megfelelő időben kamatadó-mentesen vehetünk fel, ezt az előnyt az egyéb befektetési formák nem tudják biztosítani.
Nyugdíjas korban is dolgoznánk
Sok aktív korú magyar gondolkozik úgy, hogy bár a nyugdíjcélú megtakarítások fontosak lennének, ám élethelyzeti adottságok - és a fogyasztói szokások - miatt mégsem takarékoskodnak öregkorukra, és azt tervezik, hogy majd nyugdíjas éveikben is dolgozni fognak - legalábbis ez derül ki az Aviva Életbiztosító által végzett nemzetközi kutatásból. A kutatásban részt vevők mindössze 23 százaléka rendelkezik a munkahelyén nyugdíjjellegű megtakarítással, s csak 4 százalékuk gondoskodik önállóan inaktív éveiről. A 25-34 év közötti korosztály 65 százaléka elutasítja a havi rendszeres megtakarításokat, a 35 és 54 év közöttieknek pedig mindössze 30 százaléka él ezzel a lehetőséggel. A megkérdezettek 74 százaléka biztos abban, hogy a nyugdíjkorhatáron túl is dolgoznia kell majd, és az 55 év felettiek 64 százaléka szeretne élni azzal a lehetőséggel, hogy az állami ellátást kiegészítendő munkát vállaljon.
A kutatás adatai szerint a 45-54 éves korosztályban a legmagasabb azoknak az aránya - 86 százalék -, akik úgy vélik, hogy amikor nyugdíjba mennek, az államtól kapott ellátás mértéke nem lesz elegendő a korábbi életszínvonaluk fenntartásához. Ez különösen azért érdekes, mert az OECD által végzett felmérés szerint a férfiak átlagos nyugdíjának értéke 77 százaléka az átlagbérszintnek, ami európai összehasonlításban kiemelkedően magas arány, a cseheknél például csak 47, az osztrákoknál 43 százalék ez a mutató. S ami még érdekesebb: noha a magyarok 74 százaléka aggódik amiatt, hogy nem lesz elég bevétele, amikor majd nyugdíjba megy, mindössze 27 százalékuk tesz félre rendszeresen, hogy megfelelő körülmények között élvezhesse az időskort. S bár a csehek is hasonlóan vélekednek az állami nyugdíj majdani értékéről, mégis több mint kétszer annyian gondoskodnak saját jövőjükről, mint nálunk.
Jelentős hiánnyal megyünk nyugdíjba
Az AXA csoport nyugdíjazással kapcsolatos, Retirement Scope felmérése szerint a magyar nyugdíjasok mintegy egyharmada havi átlagban 28 ezer 400 forinttal kevesebbel kénytelen beérni, mint a megélhetéshez szükségesnek ítélt havi mintegy 100 ezer forint. Ezzel szemben több európai országban fordított a helyzet: a nyugdíjasok számára folyósított összegekből megtakarításokra is jut. A környező országokban igaz ez a csehekre is, ám a hazai 28 százalékos hiányhoz képest még Szlovákiában és Lengyelországban is kedvezőbb az arány: 5, illetve 16 százalék.
A Magyarországon több ezer megkérdezettet felölelő felmérésből kiderül az is, hogy a magasabb keresetűeknek nyugdíjba vonulásuk idején lényegesen nagyobb hiánnyal kell számolniuk, ha az aktív korukban megszokott életszínvonalat a munkabérüknél jóval alacsonyabb összegű nyugdíjból kell fenntartaniuk, azonban a tehetősebbek sem tesznek félre időskorukra a jövedelmükkel arányosan magasabb összeget. Egy átlagos, 30-40 év közötti, havi 150 ezer forintot költő férfi időskorra szánt megtakarításai jelenlegi szükségleteinek 60 százalékára nyújtanak fedezetet, a hiány tehát 40 százalék (lásd a grafikont!), egy 300 ezer forintból élő férfi esetében azonban már közel 60 százalék.
Lényegesen csökkenthető a különbség a rendelkezésre álló nyugdíj és a megélhetéshez szükséges összeg között akkor, ha az aktív dolgozók a várható állami és magánnyugdíjukat kiegészítik egyéb felhalmozásokkal, például adókedvezményt is biztosító, önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokkal. Minél hosszabb a megtakarítási időszak, annál kisebb összeget kell megtakarítani havi szinten a kitűzött felhalmozási cél eléréséhez. (Lásd az erről szóló táblázatot!) A kötelező nyugdíjjellegű befizetéseket jól kiegészítik a harmadik és negyedik nyugdíjpillérként ismert önkéntes nyugdíjpénztári, illetve a nyugdíj-előtakarékossági számlákon gyarapodó megtakarítások.
