A noteszgépeknek számos előnyük van az asztali gépekkel szemben. Kisebbek, általában korszerűbb technológiájúak, monitoruk nem sugároz, környezetüket nem csúfítja kábelhalmaz, no és — elsősorban — áthelyezhetők, szállíthatók, elrakhatók.
Mindezért súlyos árat kell fizetnünk. A noteszgépek kétszer-háromszor annyiba kerülnek, azután — gyártóik minden erőfeszítése ellenére — kevésbé bővíthetők, ezért átlagosan egy évvel hamarabb elavulnak, mint egy azonos kategóriájú (gyártmányú, teljesítményű) asztali PC. A gyors erkölcsi kopás további oka a gyártók közötti, még az asztali gépékénél is élesebb verseny. A mobil gépeken ugyanis lényegesen magasabb haszon érhető el, mint az asztali PC-ken.
A noteszgépek szolgáltatási (és ár-) színvonalát a képernyő mérete és képpontszáma, a készülék súlya és mérete, számítási teljesítménye, az akkumulátor adta üzemidő, valamint a beépített perifériák határozzák meg.

Kristályos képernyők
Mivel minden noteszgép folyékony kristályos képernyős (azaz LCD-s), ma még eladhatók éppen a 800 x 600 képpontszámú, LCD-s (XGA) noteszgépek is, de a választék túlnyomó része ennél jobb: 13 hüvelykes vagy nagyobb képátlójú, 1024 x 768-as képpontszámú, és színes, TFT- (thin film transistor, azaz filmtranzisztor) technológiájú, amely erős fényű, kontrasztos és gyors, videovetítésre alkalmas.
A prospektusok gyakran hangsúlyozzák az LCD láthatósági szögét, annak nagyságát vízszintes és függőleges irányban. Ez valóban fontos, és szó szerint a láthatóságot kell érteni alatta, mert a merőleges nézőponttól való kicsi eltérés is komoly színváltozást eredményez: az elméletileg egyenletes színű képernyőt a látószög változása miatt a széle felé változó árnyalatúnak látjuk. Ma egyetlen LCD sem színhű, bármit állítson is a gyártója. Ezért a noteszgépek (és persze az asztali LCD-k) nem alkalmasak igényes, színhűséget követelő grafikai munkára. Minden másra azonban igen…

Fordított kurzorgombok
A képernyő után a billentyűzet és az egér befolyásolja legerősebben egy noteszgép használhatóságát.
A kurzorgombok — piaci kényszerre — az asztali billentyűzetével azonos, fordított, T elrendezésűek. A PgUp—PgDn, Home—End, Insert—Delete párok általában a jobb oldalon találhatók, de a lehető legváltozatosabb elhelyezési variációkban.
Az utóbbi években általánosan érintőpanelt alkalmaznak. Nem mintha a felhasználók követelték volna, hanem mert kicsi, lapos, nincs mozgó alkatrésze, és olcsó. Egyébként a legrosszabb egérnél is pontatlanabb. Annyira, hogy vannak (távol-keleti) gyártók, amelyek noteszgépükhöz hagyományos egeret is mellékelnek, beismerve az érintőpanel korlátait.

Bővítési lehetőségek
Minden noteszgépben van PC Card csatlakozó, legtöbbször kettő is. Ezekbe hitelkártya méretű, de annál vastagabb bővítőegységek helyezhetők. Leggyakrabban hálózati csatolóval vagy faxmodemmel egészítik ki a funkciókat. Újabban ezeket közvetlenül beépítik a gépekbe, úgyhogy a PC Card csatlakozót más perifériákhoz lehet kihasználni, például rádiós mobiltelefon-modemhez, digitális fényképezőgép vagy kamera cserélhető memóriájának olvasásához, külső, hordozható CD-író csatlakoztatásához.
Az eddiginél tágabb határok között bővíthető a memória, vannak típusok, amelyeké 1,5 gigabájt is lehet. Merevlemezből pedig olyat tehetünk gépünkbe, amilyet csak kapunk a 3,5, illetve 2,5 hüvelykes tárcsaméretűek közül, így jelenleg 38 gigabájt a rekord.
Szakszervizben átszerelhető nagyobb méretűre a képernyő, és beszereltethető modem és hálózati csatoló is.

Az akkumulátorokról
A noteszgépeknek amerikai szóhasználatban „parttól partig”, tehát 4-6 órán át, ameddig például a New York – Los Angeles járat a levegőben van, ki kéne bírniuk konnektor nélkül. Ám ezt eddig még egy gyártónak sem sikerült elérnie. Viszont ahogy nőtt az évek során az akkumulátorok kapacitása, úgy nőtt a hordozható gépek energiaigénye is. Miközben sok felhasználó szerint elegendő lenne egy biztonsági akkumulátor – ami áramszünet esetén, a szabályos rendszerlezárás idejéig ad energiát –, de inkább legyen a gép 20-30 százalékkal olcsóbb. Ennyibe kerül ugyanis a csúcstechnológiájú, intelligens energiaforrás. Amíg ilyen takarékos noteszgép nincs, tartsuk be az alapszabályt: csak üres akkumulátort töltsünk! S ha elkezdtük akkuról használni a gépet, merítsük le teljesen!

Névtelenek és márkák
Három noteszgép-kategóriát különböztethetünk meg: 1. belépő szint, közepes vagy annál kicsit magasabb teljesítménnyel és szolgáltatási színvonallal, viszonylag alacsony áron; 2. növelt hordozhatóságú gépek, amelyek könnyebbek, laposabbak az átlagnál, és tovább is bírják elektromos hálózat nélkül, de cserébe vagy semmilyen cserélhető médiumú tároló (hajlékonylemez, CD-olvasó) nincs beépítve, vagy csak egy; 3. az asztali gépet kiváltó noteszgép, amelyben minden együtt van.
A noteszgépek piaca hasonlít az asztali PC-kéhez. A névtelen vagy második-harmadik vonalbeli távol-keleti gyártmányok részesedése 40—45 százalékos, és a neves márkák 60—55 százalékon osztoznak. Utóbbiak közül Magyarországon a Compaq vezet, a második-harmadik helyen éles versenyben leggyakoribb az IBM, de előfordul a hazai összeszerelésű és minősítésű gépeket kínáló Portocom, és a világhírű Toshiba is. A többi pozíción más neves gyártók osztoznak, például a Hewlett-Packard, a Dell, az NEC, az Acer stb. Ha három közel azonos kategóriájú és teljesítményű típust vetünk össze, kiderül, hogy a fő szolgáltatásokban megegyeznek, a különbségek az apróságokban mutatkoztak meg.
Kenczler Mihály

1. teszt: Compaq Armada E500
Korrekt magyar billentyűzettel és 800 MHz-es processzorral érkezett. Különlegessége a Synoptic melléknévvel megtisztelt érintőpanel, amely mindent elkövet, nehogy hagyományos egérrel váltsuk ki. Például megvéd attól, hogy gépelés közben hozzáérve akaratlanul elugrassuk a kurzort. Bár ezt ennél kevésbé neves gépeknél is megteszik. Először találkoztunk viszont a görgetések intelligens és kényelmes megoldásával: az érintőpanel alsó és oldalsó 5 mm-es sávját görgetőterületnek lehet konfigurálni, ha itt húzogatjuk az ujjunk begyét, az nem a kurzort, hanem a képernyőt mozgatja.
Csalódást okozott azonban az Intel mobil gépekhez kifejlesztett, SpeedStep nevű, energiatakarékos technológiája. Az elmélet szerint a megoldás kikapcsolja a processzort arra az időre, amíg az úgysem csinálna semmit, továbbá akkumulátoros üzemmódban alacsonyabb sebességgel futtatja, s mindezt természetesen széles körben lehet állítgatni. Nos, a tény az, hogy ha a SpeedStep be van kapcsolva, akkor a gép akkumulátoros üzemben az alapbeállítás szerint 30—50 százalékkal lassabb, ha pedig a SpeedStepet teljesen kiiktatjuk, akkor „csak” 5—15 százalékkal. (A mérést a Corel Bryce nevű 3D látvány-előállító programmal végeztük, amelynek teljesítménye 64 MB-nál nagyobb memóriájú gépekben kizárólag a processzor sebességétől függ.)


2. teszt: IBM ThinkPad A22m
Azt mondják, a noteszgépek BMW-je a ThinkPad, azaz a fő funkciók technológiájában tökéletes. Ebben sok az igazság. Súlya és vastagsága az átlagosnak megfelelő, mégis hihetetlenül robusztus a gép, amiben sok része van a szénszálas erősítésű belső váznak és a titánporral erősített külső háznak. (Mindenesetre amióta titánporos a ThinkPad, elmaradt a jellegzetes, soha nem csúszós, fekete, saválló gumira emlékeztető bevonat, és fel van adva a lecke a formatervezőknek, milyen rovátkolást és rücsközést találjanak ki, hogy ne csússzon ki a felhasználó izzadt markából az értékes „masina”.) Az iparág legmerevebb képernyője az IBM-é a mélyített keretnek köszönhetően, amely csukott állapotban ráborul az alapra, erősítve az amúgy sem gyenge házat. Többször tanúja voltam, hogy bemutatókon szó szerint eldobtak egy ThinkPadet működés közben, és az csak dolgozott tovább. Méltán legendás a billentyűzete, igen jó a képernyője, de a jellegzetes pöcökegeret ugyanúgy célszerű hagyományosra cserélni, mint az érintőpanelt. Egyedülálló kis kényelmi szolgáltatás a billentyűzetet megvilágító, kék fényű LED, éjszakai repülőutak és lesötétített helyszínű munka alkalmával nem nagyon pótolható mással. Sajnálatos körülmény a SpeedStep processzor…(lásd az 1. tesztet!).

3. teszt: Portocom MultiMagic
Számos kellemes meglepetést okozott a zárt állapotban is kezelhető CD-lejátszóval és takaratlan hangszórókkal egyénieskedő MultiMagic. Nem SpeedStep-es a processzora, miáltal e kis mezőny messze leggyorsabb gépe, pedig ugyanolyan 1 GHz-es PIII van benne, mint az IBM-ben. Korrekt és teljes a magyar billentyűzete, beleértve az Fn nélkül elérhető kurzormozgató gombokat, ami nem magától értetődő a Portocom eddigi választékában. Semmivel nem nehezebb vagy vastagabb, mint a világmárkák. Kék-ezüst színezése elegáns, női diplomatatáskában is jól mutat.