- Mekkora szervezet a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága a tagok számát és gazdasági súlyát tekintve? Mikor és miért hozták létre?
- Negyvenhét vállalat tagja a társaságnak, nagy cégek, amelyeknek komoly tapasztalataik vannak. Részesedésük a magyar GDP-termelésből 25-30 százalékra tehető. Társaságunk nyolc évvel ezelőtt alakult meg, létrejöttének célja az volt, hogy a magyarországi piaci körülmények mielőbbi kialakítására javaslatokat dolgozzunk ki. Létrehozói nemzetközi vállalatok itteni vezetői, olyan emberek, akik dolgoznak, benne vannak a gazdaságban. Akkor még nem lehetett tudni, milyen gyorsak és milyen irányúak lesznek a változások, s egy menedzsernek a feladatai közé tartozik az is, hogy befolyásolja a körülményeket.
- Egy átalakulóban lévő gazdaságban ez meglehetősen sokirányú teendőket jelenthetett. Melyek voltak a befolyásolásra kiválasztott főbb területek?
- Ezek ma is adottak, ilyen a munkaügy, az adó és a vám, a környezetvédelem, a bank- és finanszírozási ügyek, a jövedéki szabályozás, a versennyel kapcsolatos kérdések, a PR és természetesen az európai uniós csatlakozás témaköre. Véleményt formálunk például arról, hogy milyen konzekvenciái vannak a törvénykezésnek.
- A szervezet működése több kormányzati cikluson átível, voltak-e zökkenők? Önök pusztán eljuttatják javaslataikat, észrevételeiket a parlamentnek, a kormányzatnak, vagy kölcsönös ez a kapcsolat?
- A társaság alapító ülésén részt vett Antall miniszterelnök, Horn Gyula a kormányalakítást követően két hónapon belül járt nálunk. Orbán Viktor is meglátogatott már két minisztere kíséretében. Jó a kapcsolatunk a minisztériumokkal, a parlamenttel. Nem vagyunk "hivatalos" szervezet, de a legtöbbször kapunk lehetőséget véleményünk kifejtésére.
- Van-e általánosítható tapasztalat arról, hogyan teljesültek a tagvállalatok kezdeti várakozásai?
- A nagy cégek stratégiai megfontolások alapján jöttek Magyarországra. Nem fognak rögtön kimenni, ha egy ideig nem a várakozásaiknak megfelelően alakulnak a dolgok. A legtöbb cég azt mondja, hogy érdemes volt idejönni, mert Magyarországon lehet nyereséget csinálni.
- A múlt évben riadalmat okozott, hogy a korábbinál jóval nagyobb arányú volt a nemzetközi cégek profitkivonása, s feltehetőleg ez a tendencia idén is folytatódik. Mi ennek az oka?
- Nem kell csodálkozni azon, hogy a tulajdonosok ki akarják vinni a profitot. El kell fogadni azt, hogy mást is lehet csinálni, mint Magyarországon kölcsönadni a pénzt, vagy újra befektetni. Tavaly először kezdték kivinni a nyereséget, s ez pozitív dolog. Azt mutatja, hogy itt lehet profitot csinálni, és lehet osztalékot kivinni.
- A megváltozott környezetben a befektetések szempontjai is megváltoztak?
- Ma már vannak tapasztalatok. Magyarországnak az újabb befektetésekért versenyeznie kell a többi országgal. Nem szabad a mostani befektetéseket összevetni a korábbiakkal, nem az összeg a lényeg. Azt csak a know-how-val együtt szabad nézni. Ebben pedig Magyarországnak versenyelőnye van, öt-hét év, s az idő lényeges, mert a piac nem vár. Fontos a produktivitás, a versenyképesség. Új szakaszba léptünk, most a kutatás, a fejlesztés került előtérbe. Ehhez azonban még több bizalom kell. Nem hasznos például, ha megkötött szerződéseket később megkérdőjeleznek. A kutatás-fejlesztés, ahol az ember a lényeg, hosszú távú tevékenység. Ehhez a kormánynak is igyekeznie kell, különböző ösztönzőrendszerek biztosításával. A magyar gazdaság jobban működik, mint a környező országoké, dinamikusan nő az export, elsősorban a nagy cégeknek köszönhetően. Egy egészséges gazdaságban azonban életerős kis- és középvállalkozások is kellenek. A Széchenyi Terv filozófiájával egyetértünk, de a beszállítóknak versenyképeseknek kell lenniük. Ehhez viszont a kormánynak támogatnia kell őket.
- Van-e adat arról, hogy a multik beszállítói között milyen arányban szerepelnek magyar cégek, és hogy a közvetlen munkahely-teremtésben milyen volt a részvételük?
- A saját tapasztalataimról beszélhetek csak: ma már az én cégem beszállítóinak 60-70 százaléka magyar. A munkahelyekkel kapcsolatban nehéz mérleget vonni, más volt a helyzet a privatizációnál, megint más egy zöldmezős beruházásnál. A privatizációnál sem lehet csupán a létszámból kiindulni, hiszen kisebb létszám mellett más struktúra alakult ki, fejlődött a marketing, az informatika, nőtt a produktivitás.
- Vagyis megváltozott sok minden, így a munkakultúra is. Vajon a magyar kultúra is hatott a multikra?
- Amíg emberekkel dolgozunk, a produktivitás fontos. Ha nem sikerül motiválni őket, nem lesznek produktívak. A motiváció nem csak anyagi. Az a kérdés, az emberi részét hogyan lehet mozgósítani. Ha egy külföldi nem tudja a helyi kultúrát a cégkultúrába bevonni, rossz eredménye lesz.
- Miben különbözik a magyarok emberi motivációja másokétól?
- A személyes véleményem az, hogy itt többet kell az emberekkel foglalkozni. Nem elég elmondani a feladatot, el kell magyarázni, hogy mit miért kell úgy csinálni. Akkor viszont kitűnően teljesítenek. Nagyon fontos még a bizalom, méghozzá a közvetlen, személyes bizalom.
- Hangsúlyos a nemzetközi cégek szponzorációs, közéleti, társadalmi szerepvállalása. Ez hozzátartozik az arculatukhoz?
- Ma már szinte nincs esemény, ami ne szponzorálnának. A rendszerváltás negatív következménye, hogy kevesebb állami pénz jut sportra, kultúrára. Egy céghez hozzátartozik, hogy miben vesz részt, mit és hogyan támogat, s szempont az is, hogy éppen a cég a lényeges vagy egy termék. Az én cégem például hagyományosan az Operaházban rendezi meg a Davidoff-koncerteket. Csinálhatnánk valamilyen bulit is, bárhol másutt, de így ez egy igazi magyar esemény is. Része a társadalmi, emberi kapcsolatoknak.
K. K.


Dr. Rudnay János: "Egy egészséges gazdaságban életerős kis- és középvállalkozások is kellenek. A Széchenyi Terv filozófiájával egyetértünk, de a beszállítóknak versenyképeseknek kell lenniük. Ehhez viszont a kormánynak támogatnia kell őket"

FOTÓ: FÉNYES G./ART & WORK


Európai szemmel

A Gyáriparosok Európai Kerekasztala (ERT) Európa 47 legnagyobb vállalatának elnökét, illetve vezérigazgatóját tömöríti. Az általuk vezetett vállalatok összesített forgalma 1999-ben elérte a 850 milliárd eurót. Az ERT-ben képviselt vállalatok 13 magyarországi leányvállalatának ügyvezetői 1998 októberében megalakították fórumukat, a Magyar EU Bővítési Üzleti Tanácsot (HEBC), amely országjelentésekben összegzi a tagok gyakorlati üzleti tapasztalatainak tanulságait Magyarország európai uniós csatlakozásának szemszögéből, a tagok által készített esettanulmányokkal alátámasztva.
A szervezet 2000. évi jelentése szerint Magyarország működő piacgazdasága képes megbirkózni az EU-n belüli piaci versennyel, gazdasága nagymértékben integrálódott az unió gazdaságába. Az ország vonzó a beruházók számára, mert kiválóan képes megfelelni a nemzetközi piac követelményeinek, magas a minőség és a hatékonyság szintje, jó színvonalú a magyar tudás, az innovációs kapacitás, versenyképesek a költségek. Vonzó az is, hogy hasonlóak az értékek, a kultúra, mint a beruházó cégek anyaországában, az itteni befektetés javítja az anyacég versenyképességét, ezáltal értéket teremt a részvényesek számára.
Magyarország számára előnyös a külföldi tőke beáramlása már önmagában is, továbbá elősegíti a modernizációt, növeli a hatékonyságot. A tőkével know-how, vállalatirányítási és marketingtudás érkezik, új munkahelyek jönnek létre, magas színvonalú termékek, szolgáltatások jelennek meg a magyar piacon, javul az életminőség, s új piacok nyílnak meg az ország előtt is. Mindez segíti beilleszkedését a globális termelési és marketinghálózatokba.
Az EU pedig - fogalmaz a jelentés - sikeresen használhatja fel Magyarország innovációs képességeit a kutatás-fejlesztés, a termelés, a marketing és a menedzsment területén. Számos HEBC-tagvállalat tapasztalata szerint a magyar szellemi kapacitás kihasználása, kutató-fejlesztő központok létrehozása jelentős hozzáadott értékkel járul hozzá a nemzetközi vállalatok innovációs tevékenységéhez, amit az is mutat, hogy a multik egyre növekvő számban hoznak kutató-fejlesztő tevékenységet Magyarországra.
- k -