Küldetések
Minden bizonnyal lehetetlen küldetésnek érezték a forgalmazók, hogy maguk is új bemutatóval álljanak ki, amikor meglátták vetélytársuk tervében a nagy sikerű akciófilm folytatásának július eleji bemutatóját. Önbizalmuk olyannyira padlót fogott, hogy igazán csak ezután két héttel, a hónap harmadik csütörtökére merészkednek elő.

Mission Impossible 2
A film szórakoztató, lendületében simán felülmúlja a 96-os eredetit. John Woo neve garancia arra, hogy a néző nem fog unatkozni. Tom Cruise szerencsére nem a közelmúltban többször látható, önmagát kutató szépfiúkaraktert, inkább a pimaszul magabiztos Ethan Hunt ügynököt hozza, akinek feladata egyszerű: vissza kell szereznie egy ellopott bőrtáskát. Ehhez segítségül egy tolvajnőt (Thandie Newton) szervez be. Cruise szinte minden kaszkadőrjelenetét dublőr nélkül forgatta, egy-egy látványos bukás, bunyó, robbanás után a rendező vágás nélkül húz rá a főszereplőre; tessék, nem csalás. Az első lehetetlen küldetésben az volt a legjobb, hogy miközben látványos volt, szokatlanul csavarosan fűzte a sztori szálait. Na, erre most ne számítsunk – itt van egyetlen főgonosz, le kell győzni, és kész. A történet elővezetése gyerekjáték, utána Woo szabad kezet ad a látványtechnikusoknak. Szerencsére pont emiatt ülünk be a filmre.

Ég velünk
A romantikus vígjáték Edward Norton rendezői debütálása. Az ifjú színész eddig féltucatnyi filmben szerepelt, kétszer jelölték Oscar-díjra. Megannyi színész-rendezőtől eltérően, akik ha önmagukat instruálják, gyakran rátelepednek a mozira, Norton inkább háttérbe vonult. Filmje egy papról (Norton) és egy rabbiról (Ben Stiller) szól, akik ugyanazt az asszonyt (Jenna Elfman) szeretik A két egyházfi jó barát, közösségeik szomszédosak, rendszeresen összejárnak. Életüket azonban felkavarja gyermekkori pajtásuk megjelenése. A szerelmi háromszög szükségszerűen plátói, hiszen a Manhattanben „praktizáló” Finn atyát tisztasági fogadalma köti, Schrab rabbi pedig csak zsidó lányokkal érintkezhet. A film nem próbál botrányt szítani, egyetlen, napjainkban már korántsem eretnek gondolata az, hogy még az egyháziak sem kerülhetik el szívük csapdáit. A film kedves, ami alapvetően a pap karakteréből ered, ezt egészíti ki remekül a karrierjét hajhászó, ennek minden álságát pontosan látó nő és a rabbi. Nagyon hiányzik viszont egy jó dramaturg, lehetett volna rendesen húzni a forgatókönyvből.

Az én házam az én váram
Aligha fog feltűnni, hogy Rob Stich „új” filmje 1997-ben készült, mert igazi ausztrál vígjáték, amelyben kiemelt szerepet kap a karakterek excentricitása. Melbourne városába, a Highview utca 3-ban lakik a Kerrigan család. Darryl, a családfő számára ez több, mint egyszerű lakóhely vagy otthon, szerinte inkább emlékmű a világ legklasszabb famíliájának. Büszke is rá, miközben mutogatja a giccses csicsákat az illetékes műszaki ellenőrnek – aki, mint kiderül, azért kereste fel a házat, hogy előkészítse az ingatlan kisajátítását. Kerriganék azonban tudják, hogy egy ingatlan értékében meghatározó szerepe van a földrajzi elhelyezkedésnek. Házuk igen jó helyen, a nemzetközi reptér tőszomszédságában épült – megszokták már a sárkánymotorok falrázó dübörgését –, így aztán bíróságra viszik ügyüket. A mozi igazi erőssége az, ahogyan bepillantást enged a család fura különcségeibe.

A tanú szeme
Útifilm, lazább csavarintással. Ashley Judd bájos, ám életveszélyes utazót alakít, aki a vidéket járva férfiak lemészárlásában leli örömét. Teszi ezt úgy, hogy egy érzelgős, megbabonázott titkos ügynök (Ewan McGregor) figyeli minden lépését. A lány megérkezik, gyilkol, a srác monitoron végignézi, és az egész kezdődik elölről. A detektív baja nem az, hogy nem fogja fel a nő elmebajos brutalitását; a gyilkos egyszerűen túl vonzó ahhoz, hogy szíve legyen letartóztatni. Ilyen csak Amerikában történhet. A bűntetteket jórészt számítógépen látjuk, a zsaruval együtt sokat kell bámulnunk a laptop kijelzőjét. A film alaphibája, hogy túl sokat próbál kihozni a karakterekből. Ha a brutális lány egyszerűen gonosz, a fiú egyszerűen hülye maradt volna, legalább szatirikus ereje lenne a történetnek. Ehelyett Stephan Elliott író-rendező érzelmeket próbál kelteni, félresikerült, mosolyra fakasztó eredménnyel.

Pop, csajok, satöbbi
Néha jólesik egy kicsit életszagú filmet látni. Ránézésre még megcsinálni sem lehetett nehéz, de ki tudja, hány akadályt kellett legyőzniük az alkotóknak, hogy ilyen valószerű karaktereket vihessenek vászonra. A főszerepben John Cussack alakítja a lemezturkáló-tulajdonos Robot, aki éppen szakított barátnőjével, Laurával (Iben Hjelje). Ez amúgy jellemző vonása párkapcsolatainak, barátnőire sokkal több figyelmet és időt képes szánni lapátra tételük után. A film mentes minden erőltetettségtől, bár igazán sok nem történik benne. A lemezbolti kiszolgálópáros figyelemre méltó alakok, a nagy magyarázatkeresés közben a volt barátnő barátnője és új kedvese, egy klubénekesnő, sőt egy korábbi barátnő is színre lép. Őket többek között Joan Cussack, Catherine Zeta-Jones és Tim Robbins játsszák. Jó kis mozi, jó kis szereposztással.

Galaktikus küldetés
Egy amerikai sci-fi tévéműsor körüli bonyodalmakról, annak szereplőiről szól a film. A bonyodalom lényege, hogy egy Földön kívüli űrhajón befogják a show adását, és tévedésből történelmi dokumentumnak hiszik azt. Jól jön nekik a csillaghajó tapasztalt legénysége, hiszen odahaza éppen meg kell oldani egy intergalaktikus problémát. Felsugározzák a szerencsétlen színészgárdát az űrhajójukba, és rövid tájékoztatás után megmutatják a nekik épített űrhajót, ami pont olyan, mint a kulisszák közötti. Jó iparosok lévén mindenki felveszi szerepét, és legnagyobb csodálkozásukra minden úgy működik, ahogy a sorozat írói megírták – illetve ezúttal valóban van hatása a gombnyomkodásnak. Tim Allen, a kapitány mellett Sigourney Weavert és Alan Rickmant láthatjuk. Ne csodálkozzék senki, ha ráismer a Star Trekre, nyilvánvaló, hogy ez a földi sorozat ihlette az alkotókat.

Fantasia 2000
Hát igen. Ha a TriGránit Rt. nem húzta volna hónapokon át a száját, a befektetők és Bob barátom türelmét, akkor most a Nyugatinál lehetne egy igazi IMAX filmszínházunk, nem pedig a jelenlegi ezredfordulós karneváli attrakció, amit 3D mozinak csúfolnak tátongó, bár mozgó széksorokkal. És akkor láthattunk volna olyan csodákat, amiket leírni nem lehet, hatalmas, gömbszelet vászonra vetítve, egész emberi látószöget befogva, 30 csatornára bontott térhanggal. Ezt a filmet is megnéztem volna az eredeti formátumában, nem a 35 mm-esre degradált, fél tucat hangcsatornás digithangú, fapados változatban.

Walt Disney a harmincas évek vége felé mutatta be első egész estés, átütő sikerű rajzfilmjét, a Hófehérke és a hét törpét. Disney 1940-re készült el a Fantasiával, amelyben klasszikus zenére komponált animációs víziókat. A film technikai újítása, a Fantasound hangrendszer egyben bukásának oka is lett: kevés mozi engedhette meg magának, hogy egyetlen film kedvéért lecserélje hangtechnikáját.

A Fantasia 2000 nem felújítás, hanem remake, azaz teljesen új zenék és rajzetűdök sora, amelyek közé a stúdió átvezető kommentárokat iktatott. A hatvan éve készült eredeti legkedvesebb jelenetsorában Miki egér varázslósegédként próbálja uralni félresikeredett bűbáját a zenére megelevenedő tárgyak viharában. Ez az egyetlen átvett jelenet, a többiben Sztravinszkij, Respighi, Beethoven és Gershwin művei elevenednek meg. A műveket a chicagói szimfonikusok játsszák. Igazi csemege ez a film, bár eseményszámba csak IMAX-ként megy.

A hazafi
Roland Emmerich új filmjéről a terjedelmi korlátok miatt engedjenek meg csak annyit, hogy meglepően nézhető. Mel Gibson főszereplésével az amerikai forradalmat mutatja be, de nem a megszokott módon. Egy apa szemével látjuk az eseményeket, azt, amint megpróbál kimaradni a forrongásból, akár családi viszály árán. Gibson híres arról, hogy rendkívül meggyőzően tud lelkesedni egy-egy ügyért a mozivásznon, és amidőn ő is fegyvert ragad, a briteknek nem marad esélye.

Illich Lajos