Dupla vagy minden
Sharon Stone utóbbi néhány filmjével hátat fordított egykori csillogó sikersorozatának. Mostani legújabb próbálkozása is felejthető. Joe (Billy Connolly), a jobb sorsra érdemes középkorú férfi ugyanazon a napon kapja rajta feleségét, amikor orvosa közli vele, hogy agydaganatos. Joe úgy dönt, hogy legjobb lesz, ha elutazik, mielőtt dönt a jövőjéről. Alig vág neki, összefut Hush-sal (Stone), egy jól sikerült lovis nap vége felé. Útjaik elválnak, majd egy éjszakai bárban találkoznak újra. A nő elhatározza, hogy megkopasztja Joe-t, aki minderre rájön. Mégse vesznek össze, sőt kezdenek összebarátkozni. Kiderül, hogy Hush nem passzióból, hanem kényszerből lop – ezzel sem árultam el túl nagy fordulatot. A filmben keverednek a műfajok, és egyik sem működik jól. Marad a csalódás.

Sebhelyek
Steven Seagal, közel az ötvenedik szülinapjához, még mindig a legyőzhetetlen keményfiút hozza. Rendezője kegyes vágási koncepciója – az oxigénpalackos újraélesztések a moziban nem láthatók –, továbbá a kaszkadőrök bőkezű alkalmazása miatt pluszkilói és évei szerencsére nem feltűnőek. A másik főszereplő, a talányos nevű DMX civilben rapper, bár „Öld meg Rómeót”-os múltja miatt nem nevezhetjük kezdő filmesnek. Sajnos, ettől nem lett színész. Multimilliárdos bűnözőt kellene hoznia, aki összeáll a Seagal formálta szűkszavú rendőrrel, hogy felfedjék a korrupt zsarukat. Ez lenne tehát a film indoka arra a másfél órás öldöklés-rombolás-alázásfolyamra, amit a néző lát.

Hannibal
Felhajtás, az volt rendesen a Bárányok hallgatnak 2 körül. Kezdődött Thomas Harris regényíró vonakodásával, azután Jodie Foster nem vállalta, végül Julianne Moore kapta az FBI-ügynöknő szerepét, majd Anthony Hopkins taktikázott. (A film még forgott, amikor felmerült a harmadik rész lehetősége. A forgatókönyv már meg van. Hopkins megint kivár.) A második rész mindenesetre még kevésbé egyértelmű, mint az első volt. 1991-ben Starling ügynök szakmai gyakorlata kapcsán került kapcsolatba egy hét lakat, plusz még egyszer ennyi vasajtó és egy plexifal mögé zárt (láng)elmebeteggel, Hannibal Lecterrel, aki megszökött a film végén. Meg sem állt Firenzéig, ahol immár múzeumi kurátor. Starling ügynök tíz éve üldözi szakadatlan a bűnt. Kissé belefásult, ráadásul íróasztal mögé parancsolják. Lecter, aki mielőtt pszichopatává vált volna, pszichiáter volt, felhívja telefonon, mert egykori páciense akarja megbosszulni. Ridley Scott rendezte a filmet, mégsem áll össze igazán. Brutalitása túl hangsúlyos, néha önmagáért valónak tűnik, ugyanakkor hiányzik belőle a Bárányok hallgatnak feszültsége.

Shrek
Leonard Katzenberg újfent varázslatot készített. Az animációs film főhőse egy emberevő óriás. Shrek finom lelkületű lény, zavarja a világ gondja, baja; a neve jiddis szó, félelmet jelent. Ennek ellenére a modern tündérmesében folyamatosan komikus elemekkel szembesül a néző. A gonosz Farquaad, Dulok ura birodalmát a legtökéletesebb királysággá szeretné tenni. A tökéletesség felé vezető úton vérdíjat tűz ki a hagyományos mesehősök fejére. Amikor Shrek kies mocsarát ellepik a számkivetett mesehősök, kénytelen elindulni Farquaadhoz panaszkodni. A zsarnok krízisben van: varázstükre szerint a királyság csak úgy lesz tökéletes, ha elvesz egy hercegnőt. Végül Fiona mellett dönt. Shrek alkut köt: ő elhozza a Sárkány fogságából a toronyba zárt hercegnőt, Farquaad pedig elrendezi, hogy a mesehősök kitakarodjanak a mocsárból. A Dreamworks eddigi animációs munkái is rendkívüli technikai színvonalat képviseltek, s a szereposztás is parádés szokott lenni. Most Mike Myers adja a főhős hangját, mellette hallható még – persze azok számára, akik az angol nyelvű verziót látják – Eddie Murphy, Cameron Diaz és John Lithgot is. Jó kis mese, a szó szoros értelmében. Kár kihagyni.

A pók hálójában
Cross doktorral (Morgan Freeman) a Lepkegyűjtőben ismerkedtünk meg, de nem folytatásról van szó, csupán egy detektívregény-sorozat újabb epizódját vitték vászonra az alkotók. Cross a washingtoni rendőrség híres bűnügyi pszichiátere. A film elején vele együtt szemtanúi leszünk társa meggyilkolásának. Cross depresszióba zuhan. Melankóliáját egy újabb sorozatgyilkos telefonhívása töri meg. Az új bűnügyben egy szenátor lánya esik túszul, tehát a pszichiáter kénytelen elfogadni a titkosszolgálat segítségét, Flannigan ügynök (Monica Potter) személyében. Freeman miatt persze hajlamos mindent megbocsátani a néző, miatta érdekes a film. Egy valami biztos: aki megnézi, ezer megválaszolatlan kérdéssel fog hazaindulni. De talán mindenki talál valami hihető választ is magának.

Húgom, nem húgom
Valahogy nem ismer mértéket a rendező, James B. Rogers. Nem érzi, hogy ha valamely kínos felismerés nem másodpercekben, hanem ennél sokkal több időben mérhető, az már nem vicces; az már megalázás, ami sosem lesz humor forrása. A történetben Heather Graham és Chris Klein alakít két embert, akik végzetesen egymásba szeretnek, majd rájönnek, hogy testvérek. A lány egy milliomos karjaiba menekül, a fiú egyedül kínlódik. Fölöslegesen, mert végül mégsem tesók. Csakhogy a lány szüleinek jobban tetszik a milliomos vej, mint a sintér szerető. Egy világ szövetkezik a srác ellen, nehogy megint elcsábítsa a lányt. Közben valószínűleg viccesnek szánt poénokkal terjesztik róla, hogy mennyire béna: a saját húgával fekszik le. Ez viszont már a második poén után unalmassá válik, ráadásul ennyivel nem ússzuk meg. A Farrelly fivérek korábbi munkáinak több védjegye is szerepel a filmben, ám nem állnak össze azok bombasztikusságával.

Illich Lajos