Paszport

Kelet-Magyarországon, egy kis nyírségi faluban Jóska hazafelé tart a kocsmából. Vénlány nővére, Mari az öccse tudta nélkül, de az ő nevében szerelmesleveleket küldözget az Ukrajnában élő távoli ismerős család lányának, Jelizavétának, gondolván, hogy a lány – aki egy beregszászi téglagyárban dolgozik – a magyarországi jobb élet reményében belemegy a házasságba. Az esküvő másnapján ukrán teherautó viszi Jelizavétát és holmiját Magyarországra, és a holtrészeg Jóskát. Jelizavéta arról ábrándozik, hogy majd tanfolyamra jár, megtanul magyarul, dolgozni fog. Megszületik Ányocska, Jóska nővére megpróbálja kisajátítani a gyereket. Egyre többet dolgoztatják Jelizavétát, egyre elégedetlenebbek a munkájával. Jóskát, aki egyre többet iszik, alaptalan féltékenység keríti hatalmába, már a boltba sem akarja elengedni az asszonyt. Jelizavétának menekülnie kell, nem bírja tovább. Gyalog akar visszamenni Ukrajnába, de a határon nem jutnak át, mert a kislánynak nincs útlevele. Jelizavéta munkát talál egy tanyán, ahol a pajtában mindenféle lim-lom között kapnak szállást, és a fővárosról álmodoznak. Gothár Péter filmjét számos filmszemlén nagy sikerrel mutatták be. A főbb szerepekben Börcsök Enikőt, Kocsis Gergelyt és Nagy Marit láthatjuk.

Kisstílű bűnözők

A büntetett előéletű Ray Winkler (Woody Allen) mosogatóként dolgozik, de már rájött, miként oldhatja meg életét: ki kell rámolnia egy bankot. Felesége, Frenchy (Tracey Ullman), alig hisz fülének, amikor férje megosztja vele tervét, amely szerint Ray bérbe veszi a bank melletti üzletet, s onnan fúr alagutat a bank páncéltermébe. Így is lesz, látványpékséget nyitnak, amely mindkettejük meglepetésére egyre jobban beindul. Persze a kétbalkezes Ray mackófúrási kísérlete kudarcot vall, viszont egy fecsegő rokonnak köszönhetően franchise-láncot indítanak az eredetileg fedezékként létrehozott üzletből. A film talán legnagyobb erénye, hogy nem ragad le a bankrablás témakörénél. Nemsokára megjelenik David (Hugh Grant), az angol műkincsszakértő. Frenchy ráveszi, hogy tartson neki magánórákat kultúrából. Persze a tanító bácsi meggyőzi a nőt, hogy nem illik ő már bárdolatlan férjéhez… Allent gyakran azzal vádolják, hogy ugyanazokat a filmeket csinálja meg újra és újra. Ez persze nem igaz. Most itt egy vígjáték, amiben remek komikákkal veszi magát körül, s a mellékszerepeket is hagyja érvényesülni. Maradok Allen-párti.

Amerikai pite 2

Az ilyen folytatásokról általában elmondható, hogy az első részben megismert karakterek sztorija folytatódik, nagyjából ott, ahol befejeződött. Így aztán már ismerünk mindenkit, nem kell semmin meglepődni. Rossz esetben. A piterepetán viszont jókat lehet röhögni. Talán éppen azért, mert a szerepek komikuma általános érvényű, és a színészek is jól végzik munkájukat. Az apukára (Eugene Levy), aki a világ legmegértőbb szülője, ránézni is elég a kacagáshoz, de szerencsére megszólal. Amúgy a teljes szereplőgárda visszatér a második részben. A két film sztorija között egy év telt el. Immáron egyetemi éveik első nyári vakációját töltik nemileg túlfűtött hőseink. Emlékezetes, hogy korábbi fogadásukból (érettségiig elveszíteni szüzességüket) nem mindenki került ki győztesen. Innen követjük nyomon az újabb kalandokat.

Ízig-vérig Annie Marie

Sara Sugarman vígjátéka mindenképp egzotikumnak számít, hiszen walesi film. Csak ezért nem lenne érdemes megnézni. A címszerepet alakító ausztrál Rachel Griffiths – aki Muriel esküvőjében tűnt fel – már inkább megérdemli figyelmünket. Ő viszi el az amúgy kissé inkoherens történetet. A falu pékjének félénk lányát játssza, aki apját (Jonathan Pryce)ápolva igyekszik kitörni annak elnyomó személyisége alól. Az is igaz, hogy mint általában a brit falusi vígjátékokban, itt is olyan figurák veszik körül, akik mellett nemigen lóg ki a sorból. A két homokos bolttulajdonos, a gyógyíthatatlan lányka és az ő disneylandi utaztatására gyűjtő polgármester kellően vegyes társaság. A film inkább komikus elemek egymás mellé sorakoztatása, mint összefüggő vígjáték. Ennek ellenére Griffiths alakítása, amely melegségével nyeri meg közönségét, nagyon is nézhetővé teszi a filmet.

A panamai szabó

John Boorman mozijában nincsenek hősök. Sokkal inkább két antihőst látunk, amint kihasználják egymást. Cinikus, kissé vontatott sztori – John le Carré bestsellerén alapul –, amelyben egy valóságos kémet látunk: sehol egy feszes szmoking, vagy csuda szerkezet. Anti-Bond Bond. A hidegháború lezárultával a diplomáciai macska–egér játék vásári mutatvánnyá alacsonyul. Andy Osnard (Pierce Brosnan) panamai száműzetés formájában kap még egy esélyt korábbi csorbái kiküszöbölésére. Nekilát az ügynöki munkának, informátort keres. A helyi brit közösség tagjai között talál rá Harry Pendel (Geoffrey Rush) úriszabóságára. Pendel állítólag egykoron a londoni elitnek varrt ruhát, azonban csakhamar kiderül, egyszerű csalóról van szó, aki börtönévei alatt tanulta ki a szabászmesterséget. A film a jól megírt, remekül játszott karakterkrimik szerelmeseinek szól igazán. Kellően meg van fűszerezve kesernyés humorral. Nem a látvány, hanem a magányos antihősök kegyetlen haszonelvűsége, az ezáltal táplált feszültség viszi el.