Jurassic Park III
Amikor egy történet elér a harmadik folytatáshoz, általában már nem sok szufla marad benne. Valahogy minden ismétlődik, csak kicsit más helyzetekben. Szigorúan véve ennél a filmnél sincs másként. Mégis jó mozi. Alkotói felismerik, s el is fogadják korlátait, azokon belül meg felszabadultan, ötletgazdagon dolgoznak. A sztori elején a 14 éves Trevor siklóernyőzik Costa Rica partjainál, anyja kedvesével tandemezve. A tiltott szigeteknél járnak. Pont azért jöttek ide, pénzt nem kímélve, hogy megpillantsák a fennsíkon legelésző Brachiosaurusokat. A vontató motorcsónak hirtelen elvész egy ködfelhőben, mire újra feltűnik, a kétfőnyi személyzetnek (véres) nyoma vész. Nincs más választás: vagy a tengerbe zuhannak, vagy áternyőznek a szigetre. Az első részben megismert dr. Grant (Sam Neill) eközben újra a csontjaikból próbálja megfejteni az őslények titkait. Ásatásaihoz igyekszik pénzt szerezni, előadásokat tart egyes ősragadozók fejlett, beszédszerű kommunikációjáról. Hallgatói közül egy pár nagyobb adományt ígér neki, csak legyen az idegenvezetőjük, amikor házassági évfordulójukon átrepülnek Isla Sorna fölött. A tudós vonakodva egyezik bele. Csakhamar a szigeten találjuk őket. Kiderül, hogy valójában a srácot jöttek megtalálni, ugyanis ők a szülei. Látványos őslények, csatajelenetek, egy-két geg tarkítja kirándulásukat. A film végig feszes, csak másfél óra, a végén szinte sajnáljuk, hogy nem pörögnek tovább a képsorok. Igaz, a legutolsót elnézve ez csak idő kérdése.

Pad a parkban
Juan és Teresa kisgyermekként ismerkedtek meg egymással, s felnőttként immár együtt élnek. Amikor Teresa külföldi ösztöndíjat nyer, kapcsolatuk zátonyra fut. Juan nekilódul felkutatni a Nagy Őt, miközben különös feltételt szab magának: csak véletlen találkozást tud elképzelni. Így aztán kénytelen tenni valamit a véletlen érdekében. Napról napra elsétál a parkba, ahol mindig ugyanazon a padon foglal helyet. Majd estéit is feláldozza, kiválaszt magának egy kellemes asztalt egy még kellemesebb bárban, s törzsvendéggé válik. Mi sem természetesebb, hogy amikor tényleg összejön a véletlen, akkor egyszerre kell megtörténnie a parkban és a bárban is. Dupla öröm (vagy mégsem?) Alicia és Ana személyében. Agustí Vila filmjében a főszerepeket Alex Brendemühl, Victoria Freire és Mónica López alakítják. A spanyol mozikban még a legdrámaibb helyzetek mögött is elő-előbukkan egy félmosoly.

Moszkva tér
Petyával a 18. szülinapján ismerkedünk meg, a Moszkváson, az óra alatt. ’89 tavasza, este fél 9. A téren a trógerek és árusok helyét a bulizni induló ifjúság veszi át. Az ünnepelt tiszteletére Kigler kezében eldurran az első üveg (szovjet) pezsgő. Csömör is végre befut az itinerrel: irány fel a Szabhegyre, onnan a Várba, s tovább buliról bulira, át az egész városon. Hajnalban vissza a hamburgeresbódéhoz. Félmámoros rákészülés az életre, és az első nagy kihívásra, az érettségire. A gimiben a vizsga előtti héten minden kezd a feje tetejére állni. A srácoknak sikerül lenyúlniuk egy szakadt Porschét, lehet virítani a csajoknak. Aztán a Moszkva tér, ahol Royal üzleti ajánlattal áll elő: „Utazás, lóvé, amit akarsz!”. Külföldi vonatjegyeket kell hamisítani, Petya bevállalja. Eljön május elseje, éjszakai fürdőzés a Gellértben, reggeli a Szabadság hídon fényesíti a munka egyre kopó ünnepét. Török Ferenc filmjét nézi az ember, s ha jó szeme van hozzá – mert éppenséggel az van –, felteszi magában a kérdést: tényleg így ment ez akkor? S rávágja, hogy naná.

Vademberek
A minden emberben lappangó agresszivitás halmozódásáról szól Szurdi Miklós filmje, s hogy mindez miként csapódik le egy jellegzetesen kelet-európai (lelki)világban. Bizonyos értelemben útifilm – hiszen a főhősökkel útjuk elején ismerkedünk meg, s látjuk, hogy a film végén folytatják azt –, de annyiban rendhagyó, hogy az út egyetlen állomását fejti ki a rendező. Négy pesti fiatalember indul el nyaranta a Dunakanyarba, „saját” lakatlan szigetükre, hogy legalább egy hétvégén amúgy vadember módján élve pihenjék ki magukat. Ezúttal azonban már a kezdés sem sikerül jól, dugóba keverednek; a sofőr életveszélyes manőverekkel a sort feltartó kamion elé vág. A szigeten azután végképp elfajul a helyzet. Egy szerb uszály matróza áll a négy fiatal gerjedő indulatai középpontjában; előbb csak egy horgászbot ellopásával vádolják meg, később a túlparti patikuslány elszeretésével is (igaz, nem volt kitől). A hajós tettei bosszúért kiáltanak… A hétvége után ismét autóban látjuk a négy fiatalembert. Menekülnek, leginkább önmaguk elől.

Szalmabábuk lázadása
A történet jókról és rosszakról szól, mint a legjobb mesék általában. Két kis árva, Penyige Pál és Derelye Borbála, az őket felkaroló bábkészítő és felesége testesítik meg a jót. A rosszak oldalán áll a szalmabábukat megrendelő titokzatos úr és a katonák, akik a forradalom bukott hőseit szimbolizálva akarják a bábukat felakasztani. Amikor már minden reménytelennek tűnik, érkezik a csoda egy szalmamadár képében. Elmenekíti a gyermekeket és a bábukat Szalmaországba. Azonban a gyerekek visszavágynak a földre, szeretnék megmenteni a bábukat és a bábkészítőt. Palásthy György rendezte a filmet Cakó Ferenc animációs rendező segítségével.

Belphégor – A Louvre fantomja
Az új évezred hajnalán egy gonosz hatalmú múmia életre kelti Belphégort, a fantomot, aki éjszakánként a Louvre-ban kísért. A múzeumban meghibásodnak a biztonsági kamerák, kikapcsol a riasztórendszer, tárlók törnek szét, és egyiptomi leletek tűnnek el. A fantomról, aki néha ijesztő, néha szinte emberi, hamar kiderül, hogy nem ismer félelmet, és legyőzhetetlen. Belphégort követve végigjárjuk a Louvre-t, bepillantunk a világ leghíresebb múzeumának kulisszái mögé. Jean-Paul Salomé alkotását a világ egyik legnagyobb és leghíresebb gyűjteményének helyt adó múzeumában forgatták, igazi sztárokkal, így Sophie Marceau-val, Michel Serrault-val, Frédéric Diefenthallal.

A majmok bolygója
Tim Burton rendező komoly hendikeppel indult: Schaffner 1968-as filmje elég jól sikerült. Burton feldolgozásában (főszereplők: Mark Wahlberg és Helena Bonham Carter) leginkább a megilletődöttség látszik. Sok mindent akart egyszerre kihozni a történetből, s egyik sem sikerült meggyőzően. Akciófilm és akciószatíra. Vígjáték, amely komolyra fordul. Társadalmi szatíra is lehetne, de ettől megijed a rendező, így inkább elfelejti ezt a vonalat. Óvatos filmet látunk. Rendezője érezhetően arra hajtott, hogy az USA-ban megkapja a 14 éven felülieknek szóló minősítést – ez piaci szempontból fontos. Gimis sci-fi. A látvány azonban szinte tökéletes, hiába, ez Burton specialitása. Összességében azonban nehézkesen áll össze a film.

Illich Lajos