– A kilencvenes évek elején, viszonylag korán két ír nagyvállalat jelent meg Magyarországon, majd rövid időn belül mindketten kivonultak az országból. Azután sokáig nem volt jelentős ír érdeklődés. Mi állt a döntések hátterében?

– Írország legnagyobb telekommunikációs vállalata, az Eircom 1991-ben szerzett tulajdonrészt Matávban. 1995-ben aztán eladták a részvényeket, és valóban kivonultak. A döntés hátterében a Bokros-csomag állt. Az akkori gazdasági megszorítások ugyan nagyon jót tettek Magyarországnak, hiszen a rendszerváltó országok közül elsőként a gazdasági fellendülést helyezték a középpontba, ugyanakkor átmenetileg visszaesett a lakossági fogyasztás, és így a beruházók által várt növekedés nem valósult meg. A másik esetben – az Avonmore a Szeged Tej üzemét vette meg, majd eladta a Solénak – is hasonló üzleti megfontolások álltak a kivonulás hátterében. Írország kis állam, az emberek megosztják egymással élményeiket, és ezek a kezdeti rossz tapasztalatok nem hatottak ösztönzőleg az ír vállalatok magyarországi beruházásaira. A tartózkodás a kilencvenes évek közepéig tartott. Ekkor viszont megindultak a kisebb cégek beruházásai; ma úgy harminc ír vállalat működik Magyarországon, elsősorban a középvállalati szegmensben.

– Melyik szektorban a legjelentősebb az ír jelenlét?

– Mindkét ország iparában az elektronika húzóágazat. Közép-Európában Magyarországon összpontosul az elektronikai gyártás ötven százaléka. Így a legtöbb befektetést is ez a szektor vonzotta 2000 óta. A legnagyobb elektronikai cégek – HP, Flextronics, Philips, Jabil vagy az Artesyn – mindkét országban jelen vannak. Amikor a kisebb ír vállalkozásoknak piacszerzési gondjaik voltak, ír–magyar üzletember-találkozókat szerveztünk, ahol lehetőségük volt a kapcsolatépítésre. Ma úgy hét-nyolc ír kisvállalkozó szállít alkatrészeket a magyarországi multinacionális cégeknek akár úgy, hogy a gyártás otthon maradt, s vannak olyanok is, amelyek gyártókapacitásukat is áthelyezték. A másik jelentős befektetési terület az élelmiszeripar.

– Várható-e változás ebben a tendenciában attól, hogy Magyarország is az EU tagja lett?

– Most azt a választ várja, hogy a jövőben felgyorsul a befektetések számának, volumenének növekedési üteme. A kép azonban nem ilyen egyszerű, ez ugyanis nem automatikus következménye a csatlakozásnak. Magyarország egy márkát képvisel a többi EU-ország számára; az ország megítélése attól függ, hogy ehhez a brandhez milyen pozitív és negatív képzetek kapcsolódnak. Egy biztos: az ország uniós tagsága biztonságot jelent a külföldi befektetők szemében, egyfajta minőségi védjegy.

– És Írország számára milyen márkát jelent Magyarország?

– Az utóbbi hónapokban számos olyan dolog történt, ami az ír–magyar kapcsolatok erősödését indukálja. Egyrészt a csatlakozás éppen az ír elnökség idejére esett, ami mindkét országban nagy médiavisszhangot kapott, és sokat beszéltünk egymásról. Másrészt sok ír állampolgár vásárol itt ingatlant, így egyre több személyes kapcsolat alakul ki. A diszkont repülőtársaságok is könnyebbé tették az európaiak, így az írek számára is, hogy Budapestre jussanak. Az üzleti befektetések tervezésekor pedig nagyon sokat nyom a latban, hogy mennyiért és mennyi idő alatt lehet az adott helyre eljutni. Végül pedig egyedül Írország és Anglia nem korlátozta az új tag államokból érkezők munkavállalási lehetőségeit, és a magyar kormány is ígéretet tett arra, hogy az eddig meglévő adminisztratív eljárást megkönnyíti az ír munkavállalók számára. Magyarország 1989 óta hatalmas gazdasági és társadalmi átalakuláson ment keresztül. Az unió eddigi tagállamai közül hasonló fejlődési utat kizárólag Írország járt be, és talán ezért van az, hogy mi jobban átérezzük az ország gondjait, mint mások. Írországban tehát pozitív kép alakult ki, aminek a hozadéka, hogy sok ír üzletember érdeklődéssel fordul Magyarország felé. A két gazdaság szorosabb összekapcsolódásának lehetősége ma nagyobb, mint valaha. Biztos vagyok benne, hogy a Magyarországra irányuló ír export volumene nőni fog, de hogy milyen ütemben, azt nem lehet tudni.

– Mit tanácsolna a magyar üzletembereknek, mire érdemes fókuszálniuk, ha az ír piacot célozzák?

– A magyar bor lehet az ország egyik vezető exportterméke. Másik üzleti lehetőség a nem élőmunka-igényes gyártás Írországba helyezése. Nálunk tudniillik 12 százalék a társasági adó, szemben a 16 százalékos itteni teherrel, és a kormányzat a külföldi beruházások kiépítését 35 százalékkal támogatja. Vagyis magasabb profittal több piacot lehet kiszolgálni. Ha már nagyobb létszámú munkaerőre is szükség van, nem kifizetődő Írországban gyártani. A munkaerő nálunk Közép-Európához képest drága.

– Harmincöt százalékos állami támogatást említett. Az egyenlő verseny elvén nem tiltja az EU az ilyenfajta juttatásokat?

– Írország az unió eminense, tehát, ha a kormányunk ilyen lehetőségeket kínál, akkor biztos, hogy megvan a módja, ahogyan ez lehetséges. Amúgy nagyon sokszor hallom Magyarországon, hogy az unióban ezt, vagy azt nem lehet. Sok bejelentést érdemes lenne kétkedéssel fogadni, és mélyebben megvizsgálni, hogy valóban úgy van-e.