Tudásteremtő közösséget bármilyen terület szakemberei alkothatnak függetlenül attól, hogy természet- vagy bölcsészettudományi, informatikai vagy éppen közgazdasági területen működnek. Az ilyen szerveződések informális és spontán módon jönnek létre, az eredmény, amelyet működésük hozhat, a közösség tagjaihoz tartozó cégeknél is materializálódhat. E szervezeti forma alkalmasnak látszik arra, hogy kiegészítse a már meglévő struktúrákat, és új szemléletre, az ismeretek megosztására, növekedésre inspirálja a közösség tagjait. A tudásteremtő közösségekben a tapasztalat és tudás szabadon és kreatívan áramlik, ami növeli a problémamegoldás hatékonyságát, fontos szerepet játszik a stratégia kivitelezésében, gazdagítja az alkalmazottak szakmai jártasságát, segít az értékes munkaerő toborzásában és megtartásában, egyszóval jó hatással van a szervezeti teljesítményre.
Értéknövelő szerep
Az egyes szakmák képviselői mindig is előszeretettel keresték egymás társaságát, hogy ezáltal ismereteik frissüljenek és gyarapodjanak a számukra kedves témákban, tehát a most ezzel a fogalommal illetett csoportosulások valójában már évezredek óta léteznek. A különbség annyi, mutatnak rá a szakértők, hogy a mai szakemberek nem önállóan, hanem egyes vállalatok szervezeti keretein belül ténykednek. Tudásteremtő közösségek ezért éppúgy kialakulhatnak egy vállalaton belül, mint vállalattól függetlenül.
Cégen belüli kialakulásukat számos tényező indokolhatja. Ha például a vállalaton belül áttérnek a teammunkára, a funkcionális terület alkalmazottai létrehozhatnak saját közösséget azzal a céllal, hogy megmaradjon közöttük a kapcsolat, de elősegíthetik ilyen közösség létrejöttét a külső változások is. A vállalatoktól független tudásteremtő találkozás legtipikusabb példája az üzleti kerekasztal, ahol különböző vállalatok képviselői vitatják meg és értelmezik közösen a mindannyiukat érintő kérdéseket.
Etienne C. Wenger és William M Snyder a Harvard Business Review hazai kiadásában magyar nyelven megjelent tanulmánya szerint az ilyen szervezetek többféle módon is hozzájárulhatnak egy vállalat sikeréhez és növekedéséhez. Meghatározóak lehetnek a stratégia kialakításában, de a közösségek tagjai akár új üzletágak terveit is hozhatják cégük számára. A tudásteremtő közösségek a legjobb megoldások és követendő gyakorlatok elterjesztőiként is hatékonyak. Tagjaik jellemzően a problémák megoldásában is gyorsabbak az átlagnál, mivel pontosan tudják, hogy a közösségen belül ki segíthet kérdésük megválaszolásában, és azt is, hogyan tegyék fel a kérdést, hogy gyorsan és könnyen megértsék őket. Így akár perceken belül a világ minden tájáról érkezhetnek a használható válaszok.
A tudásteremtő közösségek különösen eredményesek a szakmai fejlődés elősegítésében. A tanulás függ attól is, hogy a kollégák mennyiben hajlandók megosztani tapasztalataikat, vállalni a mentor szerepét, megvitatni legújabb eredményeiket. A tudásátadás módja éppúgy lehet rendszeresen megszervezett értekezlet, mint folyosói beszélgetés vagy akár e-mail. Végül, de nem utolsósorban a kutatók szerint a tudásteremtő közösségek segítséget nyújthatnak a munkaerő-toborzásban vagy -megtartásban is. A kihívást jelentő feladatok maradásra bírhatnak egy munkahelyváltáson gondolkodó szakembert, munkahely-változtatáskor pedig egy jól működő közösség vonzerőt is jelenthet. Emellett a jól működő kommunikációs hálózat miatt elérni és megközelíteni is könnyebb a cég által kiszemelt szakembereket.
Párhuzamos struktúra
Bár a tudásteremtő közösségek általában önszerveződők, és elutasítják az ellenőrzést, a beavatkozást, kialakításukhoz és integrációjukhoz sokszor szükség van a menedzsment segítségére. Természetesen utasításra nehezen jönnek létre ilyen közösségek, de a menedzsment sokat tehet kialakulásukért, ha összehozza a megfelelő embereket, és megadja nekik a szükséges infrastrukturális feltételeket. Működésük egyik fontos feltétele az alapvetően vertikális, hierarchikus vállalati struktúrák elfogadóbbá válása abban az értelemben, hogy legalábbis megtanulják kezelni a velük párhuzamosan, de más rendszerben elhelyezkedő közösségeket.
A vezetésnek azt is be kell látnia, hogy egy olyan csoportot kell a rendszerbe illesztenie, amelynek munkáját nem lehet a többihez hasonló módon mérni és értékelni. Különböznek a többi szervezeti formától, mivel informális jellegük miatt maguk határozzák meg a munkarendjüket és választják ki vezetőjüket. Nem egy konkrét feladat megoldására alakulnak, összetartó erejüket pedig nem a munkahelyi követelmények jelentik, hanem az elhivatottság. Éppen ezért a szervezet csak akkor képes megőrizni stabilitását, addig marad fenn, amíg a tagoknak ehhez érdeke fűződik, vagyis amíg a közösség ellátja képességfejlesztő, tudásmegalapozó és -megosztó feladatát. Ebben az értelemben viszont önfenntartó.
Az effajta szerveződések, a közös gondolkodás és közös érdek elfogadásához Ertsey Katalin, a Capilano Consulting ügyvezető partnere szerint annak felismerése szükséges, hogy mindez hosszú távon a cégérdekeket sem sérti. Mint mondja, azt elfogadni, hogy a közösbe betett tudás nem veszteség a cég számára, sőt! A mások által belerakott másfajta ismeretek felhasználásával pozitív mérleget eredményez. Egyelőre azonban Magyarországon olyannyira nem jellemző ez a gondolkodásmód, hogy nemcsak a cégek, hanem a kutatók is foggal-körömmel védik az ismereteket, így valójában lassítva azok terjedését és gátolva az innovációt.
Közös érdek: a fenntarthatóság
A közös tudás hasznosítása a fenntartható fejlődés szolgálatában halad előre a legnagyobb léptekkel. A World Business Council for Sustainable Development, a világ gazdasági vezetőinek a fenntartható gondolkodás felé fordítását célul kitűző nemzetközi szervezete indította el 2009-ben az Eco-Patent Commons kezdeményezést. Az egyelőre gyerekcipőben járó terv lényege - amelyhez többek között az IBM, a Sony és más mamutcégek is csatlakoztak -, hogy a közjó részévé tegyék a környezettudatos fejlesztések szabadalmát, vagyis azokat ne csupán egy-egy cég használhassa. Praktikusan ez a zöld technológiák „közjószággá" tételét és így gyorsabb elterjedését teszi majd lehetővé, a közös érdek pedig a fenntarthatóság jegyében zajló kutatások és fejlesztések terén versenytársakból partnerekké teszi a tagvállalatokat. A gondolkodásmód-váltás lényege abban áll, hogy a fenntartható fejlesztések közössé tétele felelős és gazdaságilag is eredményes működési mód.
A fenntartható fejlesztések támogatása a cégek számára több szempontból is hasznos, magyarázza Ertsey Katalin. Egyrészt, társadalmi felelősségvállalásuk valóban szerves elemmé válhat - hangsúlyozottan a fenntarthatóság mindhárom, gazdasági, társadalmi és környezeti ágát tekintve -, másrészt megspórolhatók az eddig ipari kémkedésre és a saját fejlesztések védelmére fordított hatalmas összegek. Annak sincs akadálya, hogy egy-egy alakuló ötletet „spin-off"-ként megvalósítsanak, ha átlátható módon beleteszik a teljes termékfejlesztésre szánt tőkét. Ertsey szerint Magyarországon sem példátlan az efféle szerveződés, annak ellenére, hogy a hazánkban egyelőre kevesen látják be az „open source"-fejlesztés, vagy más néven „közlegelő"-elven alapuló alternatív közgazdasági modell helyénvalóságát.
Hasonló innovációs műhely létrehozatalán dolgozik a Capilano Consulting is, melyben kutatók, cégek, önkormányzatok és a fenntarthatóság iránt elkötelezett állami intézmények vennének részt. Egy másik, a KÖVET-tel közös kezdeményezése szintén a szervezet tagvállalatainak tudáscsere alapon való képzését tűzi ki célul. Eszerint a különböző iparágakban tevékenykedő tagok megosztanák egymással egyes eseteiket, melyek elemzése valamennyi résztvevő számára hasznot jelentene. A tagok érdeklődésének megfelelően az első csoport ez év márciusában meg is szerveződhet. A szakember szerint a gyakorlati esetelemzés és műhelymunka nagy előnye a költséghatékonyság is, hiszen ha a válság során a cégek nem látnának közvetlen hasznot a közös tudásban, nem lennének nyitottak erre. Éppen ezért alkalmas a fenntartható fejlődés témája a tudásteremtő közösségek kialakítása első lépésének, mert ezen a területen a cégek egy része már magáévá tette a közösségi elvet.
