Jóllehet az európai tudományos publikációk száma magas, a rájuk messze kevesebb a hivatkozás, mint a más régiókban született kutatásokra, pedig ez méri a tudományos munkák tényleges hatását. A legtöbbet idézett tanulmányok többsége amerikai. Az Európai Bizottság megállapítása szerint a jelenség oka, hogy az öreg kontinensen készült munkák nem azzal foglalkoznak, ami a világot ma leginkább érdekli: az unió kiválóan teljesít számos területen, de egyik leginkább dinamikusan fejlődő szektorban sem áll az élen, miközben az Amerikai Egyesült Államok az orvosbiológia, Japán pedig a természettudományok nagymestere.
A 21. században a tudásalapú gazdaság jövője szempontjából a nano-, a bio-, az információs és kommunikációs technológiák, valamint a kognitív tudományok területén létrejövő új tudások és alkalmazások lennének a legfontosabbak. Az európai magánszféra azonban jóval kevesebbet költ K+F-re, mint az amerikai vagy az ázsiai versenytársak. Japánban, Kínában és Dél-Koreában, de még Amerikában is az összes költések több mint 64 százalékát a piaci szereplők adják, míg az EU-ban ez az arány mindössze 55 százalék. Pedig a Lisszaboni Stratégiában lefektetett, a tagállamok GDP-jének háromszázalékos szintjét elérő kutatási kiadásokat is két százalék magánberuházás és egyszázalékos állami hozzájárulás eredőjeként képzelte el az unió. Ugyanakkor Európában a kutatóknak csak 49 százalékát foglalkoztatja a piac, szemben az Egyesült Államokkal és Japánnal, ahol mindössze 20, illetve 32 százalék dolgozik állami intézetnél.
Ázsia előretör
Az elmúlt évtized eseményeit végignézve tisztán látszik, hogy Európa leszállópályára állt a publikációk és a szabadalmak számát, valamint a K+F intenzitását illetően is. Ez utóbbi tükrözi, hogy az egyes országok mennyi pénzt fordítottak kutatásra az előállított érték arányában. Erről pedig szakértők azt is mondják, hogy ez az adott ország kutatási rendszerének legbeszédesebb minőségjelzője.
Csekély vigasz az európaiak számára, hogy Amerika is hasonló cipőben jár, bár kevésbé meredek a lejtő. Mindeközben a kínai kutatások intenzitása közel 50 százalékkal nőtt 2000 óta, és a tanulmányok száma ma már éves szinten meghaladja a japán publikációkét. Jóllehet Kína az európai országoknál jelentősen kevesebbet költ K+F-re, és az ottani tanulmányokra sem gyakran hivatkoznak mások, az ázsiai ország gyorsan és drámaian növekvő hatalom a tudományok terén, gazdasági, politikai és hadi szinten egyaránt. A fejlesztési költségeit 2005-ben 20 százalékkal növelő ország, ha tartani tudja az iramot, már idén utolérheti az EU-t.
Pedig az európai térség mutatószámai első pillantásra rendben lévőnek tűnnek. A 27 tagállam közül 20-ban nőtt a központi költségvetésben a K+F-re előirányzott kiadások nagysága 2000 óta, 17 tagországban ennek eredményeképpen jelentősen erősödött a kutatási intenzitás - Észtországban és Lettországban például a bővülés meghaladta az 50 százalékot -, míg 12 országban 10 százalék körüli növekedést mértek. Ennek ellenére az egész közösséget nézve a görbe meglehetősen lapos, 2000 óta a K+F-kiadások aránya a teljes GDP 1,85 százaléka körül stagnál. Az ellentmondás magyarázata, hogy a K+F-intenzitást radikálisan növelő országok mindössze 17 százalékát adják az unióban termelt bruttó összterméknek. A GDP több mint feléért felelős nagyhatalmak - Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság - semmivel sem költenek többet, mint 2000-ben, sőt esetenként kevesebbet. A bizottság 2008-2009-re vonatkozó tényfeltáró elemzésének előszavában Janez Potočnik, a tudományos és kutatási EU-biztosi pozíciót mostanáig betöltő szlovén politikus egy másik fontos tünetre is rávilágít: az európai nagyvállalatok sokkal többet költenek az unión kívül - különösen a feltörekvő kutatásintenzív országok váltak kedvelt beruházási célponttá -, mint amennyit a nem európai cégek fektettek be Európában. A jelenség értékelése nézőpont kérdése: optimistán a pohár félig tele van, pesszimistán viszont félig üres.
A pozitív beállítottságú elemzők inkább az unió K+F-keretprogramjának (FP7) és a strukturális alapoknak a jótékony hatását emelik ki, amelyek a 12 országban - köztük a tíz, 2004-ben csatlakozott tagállamban - javuló mutatókat eredményeztek. Mások viszont az európai nagyhatalmakat kritizálják, miután néhány éve egyáltalán nem töltik be a tőlük elvárt vezető szerepet ezen a téren. Potočnik már 2005-ben megkondította a vészharangot, rámutatva arra, hogy a K+F-pénzalapokat és a GDP növekedését összehasonlítva Európa stagnál.
Hátráltató adminisztráció
Miközben Európában a tudásalapú gazdaság jelentőségét és szerepét számos tanulmány bizonyítja, a gyakorlati megvalósítás akadozik, az ipari országok alulmaradnak a tudományos tevékenység gazdasági növekedésre konvertálása terén. Szakértők a szellemi tulajdon védelmének rossz struktúrájára hívják fel a figyelmet.
Európában egy szabadalom bejegyzése jelentősen többe kerül, mint a világ más tájain. Egy találmány védelmére egy uniós ország feltalálója tízszer annyit kénytelen költeni, mint amerikai versenytársa, míg japán kollégájánál tizenháromszor többet invesztál oltalomra. A szabadalmi jog fenntartását még rosszabb arányok jellemzik. Mindez a kisebb vállalkozásokat gyakran elrettenti a procedúra elindításától is, és végül inkább elállnak az innovatív technológia bejegyeztetésétől.
A Münchenben székelő Európai Szabadalmi Hivatal maga nem bocsát ki szabadalmi engedélyt, csupán egyablakos hivatalként működik, amely összegyűjti és vizsgálja a beadványokat, és legfeljebb igazolást állít ki a nemzeti szervezetek számára. Miután a tagállamok többsége csak az adott hivatalos nyelven fogadja a leírásokat és igénypontokat, a fordítás és a nemzeti hatáskörbe tartozó helyi eljárás költsége együtt terhelik az európai találmányokat. A közösség gazdasága számára - a költségeken túlmenően - az egységes bejelentési és vitarendezésre vonatkozó eljárási kódex hiánya is jelentős versenyhátrányt jelent.
A nehézkes szisztémát nem először kritizálják a szakértők, de annak ellenére, hogy európai politikusok számos javító intézkedést kezdeményeztek, a helyzet ma sem rózsás. Vannak azonban biztató jelek. A közösségi szabadalomra és az európai szabadalmi perekre vonatkozó egyezmény, az Európai Szabadalmi Bíráskodási Megállapodás kapcsán tíz éve húzódó vita, úgy tűnik, a végéhez érhet, legalábbis részben. 2009. december 4-én a svéd kereskedelmi miniszter, Ewa Björling vezette versenyképességi tanácsülésen ugyanis a tagállamok aláírták az európai szabadalmi eljárás módosítására és a közös európai szabadalmi hivatal felállítására vonatkozó egyezséget. Amennyiben a javaslatot az Európai Parlament és az Európai Bíróság is elfogadja, az innovációt elegendő lesz egyetlen tagállamban bejegyeztetni ahhoz, hogy a szabadalom az unió egészében, a közel 500 millió főt számláló piacon érvényes legyen. Az új egyezmény révén jelentősen költséghatékonyabbá válik az eljárás, a szabadalmi bíróság pedig a párhuzamos eljárások kiküszöbölésével pénzt és időt spórol az EU vállalatainak. A nyelvi dilemmát azonban nem oldották meg. Továbbra sem tisztázott, hogy vajon minden nyelven - de akkor drágán és sokáig - folyik az ügyintézés, avagy csak két-három nyelven, ami sérti sokak nyelvi szuverenitását - írja Fóris György, a Bruxinfo EU-szakértője.
Az USA vezet a biotechnológiában
A helyzet tehát lassan, de javul a szabadalmi eljárások vonatkozásában, de nem ez az egyedüli akadálya az unió tudásalapú gazdasága kiépülésének. Ez ugyanis csak a high-tech cégekkel egyetértésben lehetséges, mert ezek generálják a legtöbb K+F típusú magánbefektetést, amelyekben Európa egyáltalán nem áll jól. A kontinens gazdasága változik, a szolgáltatási szektor előretör, de ez nem azt jelenti, hogy kevesebb kutatásra lenne szükség az autóiparban, a repülés terén vagy az energiaszektorban, ahol az EU még megőrizte elsőségét, a biotechnológia és az IKT kutatásintenzitásáról már nem is beszélve, de itt a mostani látlelet szerint az unió már gyengélkedik. Az USA-ban például számtalan biotechnológiai kezdeményezés indult el a jelentős K+F-költségvetéssel rendelkező nagy gyógyszergyárak égisze alatt, és hasonló a kép az internetgazdaságban is: Európa pedig továbbra is csak vár az ő Genentech vagy Google cégére.
Az unió mérlegét némileg javítja a gyártóiparban és a szolgáltatási szektorban született számos innováció, ám a mindent eldöntő csata a high-tech iparban zajlik. Az Európai Bizottság elemzői rámutattak: ha a tagállamok high-tech cégeinek együttes kutatási ráfordításának mértéke elérné az amerikai szintet, az a K+F szektor egyszázalékos bővülését jelentené, szemben az elmúlt tizenöt évben mért 0,06 százalékos növekedéssel. A dinamizmus kulcsa tehát a modern iparágak szereplőinek zsebében van, de ahhoz, hogy előhúzzák, ösztönzőkre, támogatásokra van szükség. E nélkül az Európai Kutatási Övezet (ERA) versenyhátrányba kerül, és a közösség gazdaságának talpraállási esélyei is romlanak.
