Az ENSZ egyik munkacsoportja, a genfi székhelyű European League megválasztotta az Év Legjobb Európai Parlamenti Képviselőjét, országonként egy-egy politikust. A magyarok közül Dobolyi Alexandrára esett a nonprofit szervezet kuratóriumának választása. Néhány név a kiválasztottak közül: a spanyol szocialista Josep Borrell, az Európai Parlament előző elnöke, a német néppárti Elmar Brok, a külügyi bizottság korábbi elnöke, a dán Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialisták Pártjának elnöke.

- Milyen szempontokat vettek figyelembe az év parlamenti képviselőinek kiválasztásakor?

- Amikor 2004-ben európai parlamenti képviselő lett, jelentett-e valamilyen gondot a munkába beilleszkedni?

- Nem, mert sokat voltam korábban is Brüsszelben. Ösztöndíjasként 1999-ben és 2002-ben kétszer fél évet dolgoztam a parlamentben a "másik oldalon", így ismertem az egész stábot - azokat, akik a parlamenti képviselők keze alá dolgoznak -, s miután a képviselők hatvan százaléka újraválasztott, őket is ismertem.

- Tehát semmilyen meghatódottság, semmilyen izgalom?

- Tudja, mi volt a megható? Az, hogy én hozzászoktam, hogy oldalt ülök, jegyzetelek, majd tájékoztatom a főnökömet, hogy mi volt az ülésen. Most meg engem tájékoztattak. Nagyon furcsa volt, hogy más a státusom, nem én adom a tanácsot, nem én ülöm végig az ülést, és írom meg utána valakinek a beszédét, hanem fordítva. Nehéz volt megszoknom, hogy fölszólalási jogom van, hogy egyáltalán megszólalok, és mindenki engem néz, rám figyel.

- Fiatal, nő, Kelet-Európából érkezett, semmilyen hátrányt nem jelentett mindez?

- A magyarok érdekérvényesítő képessége nagyon jó az unióban. Még soha nem éreztem, hogy hátrányt jelentene az, hogy magyar vagyok. De azt láttam, hogy ha kedvesen mosolygok, akkor nem vesznek komolyan. De ha összehúzza a szemöldökét valaki, és az asztalra csap, akkor igen.

- Az unióban, mint korábban itthon is, a külügyek a szakterülete, ez azt jelenti, hogy más aspektusból ugyanazt csinálja, csak nem Magyarország, hanem az unió érdekében?

- Az unió érdekében, amelynek Magyarország a teljes jogú tagja és alakítója. Magyarországnak lehet véleménye, és én ezt a véleményt ott el tudom mondani, amely azután belekerül az unió közös véleményébe, és ezt lehet képviselni kifelé.

- Az ön nevével a hazai közvélemény leginkább Románia csatlakozási folyamatában, legutóbb pedig az erdélyi Babes-Bolyai egyetem konfliktusos ügye kapcsán találkozhatott.

- Valóban, de elsősorban mert a sajtót ez érdekli leginkább. Hiába beszéltem ugyanannyit Bulgáriáról, ezt kevésbé tartották érdekesnek. Persze ez érthető, az erdélyi magyarság miatt. Ráadásul vitás kérdések is voltak köztünk amiatt, hogy mi úgy ítéltük meg, azzal tudunk a legtöbbet tenni az erdélyi magyarságért, ha segítjük Romániát és ezzel az erdélyi magyarokat is az unióban, ők viszont úgy érezték, nem foglalkozunk eleget a problémáikkal. Sokat jártam Bukarestbe, kvázi közvetítő szerepben, hiszen a román kormány tagja az erdélyi magyarságot képviselő RMDSZ is, és próbáltunk olyan alkukat kötni, amelyeket elfogad a romániai magyarság, de jó a románságnak is, és az unió is meg tudja emészteni. Ha Románia tagja az uniónak, Erdély is tagja az uniónak. Ha mi segítjük a románokat, segítjük az erdélyieket. A Babes-Bolyai egyetemen zajló konfliktusok viszont a román állam hatáskörébe tartoznak. Az unió deklarálta: az egészségügy és az oktatás nemzetállami hatáskör.

- Bár a schengeni határok még egy ideig fennmaradnak, a közös pályázatok révén a régi történelmi régiók feléledhetnek. Mennyiben fogja ez érinteni a mi jelenlegi régióközpontjainkat?

- Románia csatlakozása maga is átrendezi a súlypontokat, hiszen kétszer akkora, mint Magyarország, a román latin nyelv, ráadásul náluk nem az orosz nyelv volt a kötelező, hanem a francia, amit mindenki meg is tanult. S mindehhez még nagyon jó diplomaták is.

#page#

- Vagyis nem a rivalizálás, hanem az együttműködés a megoldás?

- Erről van szó. Lehet egymást nem szeretni, de semmi értelme. A németek és a franciák is rájöttek, hogy egymásra vannak utalva. Kínával, az Egyesült Államokkal nem tudunk másképp versenyezni, csak mint egy nagyobb egység, csak mint unió. De a belső széthúzás tönkreteszi a nagyobb egységet. Rá vagyunk kényszerítve az együttműködésre. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy történelmi térképeket nézegetve keseregjünk. Ha a németek még mindig azon siránkoznának, hogy Elzászt elcsatolták tőlük, akkor nem lenne Európai Unió.

- Bulgáriával kapcsolatban mennyiben volt más a szerepe?

- A Líbiában halálra ítélt bolgár ápolónők ügyében többször is szót emelt, legutóbb ez év elején. Most jobbak az esélyek, mint korábban?

- Idáig mint bolgár jelentéstevő, vagyis mint egy uniós tagállam képviselője küzdöttem egy csatlakozni kívánó ország állampolgárainak jogaiért. Januártól viszont megváltozott a helyzet: Bulgária uniós tagállam lett. Most az Európai Unió, huszonhét tagállam nyomása nehezedik Kadhafira, nem egy kicsi országé. Az azért más, hogy négyszáznyolcvanmillió ember van az egyik oldalon, a másikon meg Líbia egyedül.

- Van-e szívügye, van-e olyan terület, amit különösen szeret?

- Igen, Kína.

- Ez új szerelem?

- Nem, ez régi szerelem, és kiharcoltam, hogy az enyém legyen. Megkaptam az EU-Kína relációt, és ezt gondozom is. A kultúrájukat, a történelmüket tanulmányozva, megpróbálva megérteni a filozófiájukat, a gondolkodásmódjukat, és a kölcsönös megértés alapján együtt dolgozva velük. Ez a parlamenti ciklus 2009-ig tart, és én végig szeretném megtartani ezt a területet.