- "A Közép-Magyarország Régió legyen a minőség elvein nyugvó élhető, az itt élők számára egészséges lakó és munkakörnyezetet biztosító, ugyanakkor a fenntarthatósági kritériumokat gazdasági, környezeti és társadalmi vonatkozásban egyaránt teljesítő, nemzetközileg is vezető, kreatív, regionális identitással rendelkező, ugyanakkor a Kárpát-medence fő szervező erejét jelentő térség." A bonyolultan megfogalmazott jövőkép mögött milyen elgondolások húzódnak?
- Pest megye nem szenvedhet hosszú távra kiható hátrányokat azért, mert nem sikerül az úgynevezett lisszaboni modellhez hasonló kedvezményezett kategóriát elérnie Brüsszelben - részletezi Szabó Imre a régióban jó ideje megkerülhetetlen problémát, azt, hogy Budapest és Pest megye együtt vagy külön-külön szerepeljen-e az európai uniós támogatási rendszerben. - Ha sikerülne, az mindenkinek, az 1,7 millió budapestinek és az 1,2 millió Pest megyeinek is nagyon jó lenne. Bár a statisztikai mutatók szerint nem lennénk benne a kedvezményezetti körben, az infrastrukturális, a közlekedési és környezetvédelmi mutatók szerint jogosan tartunk igényt a támogatásra a 2007 és 2013 közötti időszakban. Ha a magyar kormány nem jut egyről a kettőre Brüsszelben, akkor is szüksége van a Közép-Duna-völgynek megpályázható forrásokra. Mind a fővárosi, mind a megyei területfejlesztési tanács szakértői évi 32-35 milliárd forinttal kalkuláltak, ennyi kell minimálisan a térség kormányzati fejlesztési programjához, ha tetszik, egy Pest megye-csomaghoz. De az ambícióink nagyobb ívűek, mivel nem megyében és nem szűken vett régióban gondolkodunk. Azt szeretnénk, hogy a Kárpát-medencének ismét itt alakuljon ki a tudásközpontja, kisugárzásra képes, kreatív bázisa. E célt voltaképpen jobb szervezeti feltételek között válthatjuk valóra a nemrégiben megalakult agglomerációs tanácsban, Budapest külső kerületei és a fővárost övező kistérségek közösen alkotta intézményesített keretben.
- Mi "mást" tehet a térségért a tanács?
- A múlt év végén döntötte el a parlament, hogy alakuljon meg a Dunakanyar Fejlesztési Társulás, magában foglalva az esztergomi, a dorogi, a pilisi, az Ipoly menti kistérségeket. Összesen nyolc kistérség és három összefogó megye közreműködésével jött létre ez az új képződmény, amellyel felülírtuk a megyei közigazgatási és régiós határokat. Az itt élő emberek életformája alapvetően hasonló, nekünk pedig nincs okunk hátat fordítani ennek a természetes egységnek. A Duna a térség főutcája, s nem csak közlekedési értelemben. Bár valóban segít összekapcsolni a keleti és a nyugati országrészt, ami pedig a logisztikai feltételeket illeti, az Alpok program például arról szól, hogy a nagy tranzitforgalomra alkalmas vasúttal, hajóval tehermentesítse a hegyvidék útjait. Prózaibb "feladata" is van a folyónak, lévén igen nagy területnek az ivóvízbázisa. A Soroksári-Duna-ág rehabilitációja pedig azt jelenti, hogy ismét sportolásra, üdülésre alkalmas, igen nagy vízfelületet kaphat vissza a lakosság.
- Ha már a Csepel-szigetre tévedtünk gondolatban, akkor érdemes hivatkozni arra a pár évtizeddel ezelőtti megállapításra, hogy a Hollandi úton lévő strand gyógyvize azonos a Gellért fürdő világhírű gyógyvizével.
- S mint ilyen, szerepel az egyik fő fejlesztési programunkban, az úgynevezett termálklaszterben. Pár hete tettük le az alapkövét az első ötcsillagos wellnesshotelnek. A Rác fürdő mellett valósul meg ez a létesítmény, de Ceglédtől Turán át Leányfaluig hasznosítjuk a meglévő termálkincset úgy, hogy azzal a turizmust, a gyógyítást, a rehabilitációt, az alkonygazdaságot egyöntetűen kiszolgáljuk. Többnyire meglévő programokat kell "csak" erősíteni, rendszerbe foglalni, ahogy a tavaly átadott ceglédi termálfürdő esetében is történt. A főváros budai oldalán komplex beavatkozás veszi kezdetét: a Rác fürdőn kívül megújulhat a Tabán és környéke is a Várkert Bazárral együtt. De nem csupán a termálklaszterhez vannak meg az adottságok Budapesten és környékén. Például az M0-ás körgyűrű befejezése abban segíthet, hogy magas képzettséget igénylő, környezetbarát hight-technológiák honosodjanak meg errefelé.
- Mert Dunát lehet rekeszteni a magasan képzett szakemberekkel?
- No erről szó nincs. Viszont két és fél térségi szakképzési pályázatunk nyert támogatást. Cegléden, Vácott és - a kecskemétiek hasonló programjával közösen - Örkényben több milliárd forint befektetésével integrált oktatási projekt indul el. A fővárossal közösen pedig Csepelen alakul ki a következő térségi integrált szakképző központ. Valamennyi azért születik meg, hogy a piac megfogalmazta hosszú távú szakemberigényt képes legyen a térség kielégíteni. S hogy nem álmodozunk, azt két ténnyel bizonyíthatom. Azzal, hogy már ma is az ország kutatóhelyeinek 60 százaléka itt, a régióban működik, s azzal, hogy az elmúlt négy évben Pest megye volt a legdinamikusabban fejlődő gazdasági része az országnak.
- Ez lehet áldás is és átok is, de vajon melyik?
- Komoly terhelést a közlekedés okoz csak. Valamennyi főútvonal, autópálya, vasút átmegy Pest megyén. E koncentráció területfejlesztési szempontból természetesen hasznos, de káros a környezeti hatások miatt. Baráth Etele tízegynéhány éve szorgalmazta a dunaújvárosi híd mielőbbi megépítését, illetve egy olyan összekötő út létesítését, amelyik a hídtól Kecskemét alá tereli a forgalmat. Végre elkészül a dunai átkelő Dunaújvárosnál, s fellélegezhet Dél-Pest megye. Furcsán hangzik, de a legnagyobb infrastrukturális beruházás az M5-ös kivásárlása volt: az autópályát ezzel nyitották meg ténylegesen a forgalom számára. Megnőtt a Dabas-Ócsa térség tőkevonzó képessége, sőt az M0-ás leendő nyomvonalának is komoly gazdaságélénkítő hatását lehet tapasztalni már most. Ezért is kell egy lendületből folytatni a körgyűrű építését, a 11-es úttól a 10-esig mindenképpen. A közlekedés egy merőben más ága, de igen jól lehet vele élni, gazdálkodni a repülés: Ferihegy mellett a térségnek két további repülőtere használható ki. Nemcsak a tökölinek, hanem a kiskunlacházinak is jó az alap-infrastruktúrája. Mindkettő közel van a fővároshoz, az autópályák is szinte a kertjük alatt vezetnek. A Duna közelsége, a vasút és az autópályák elérhetősége, a teherforgalom kiszolgálására alkalmassá tehető két egykori orosz repülőtér együtt Hamburg-igényű "kikötővé" teheti a térséget.
- Ennél szerényebb perspektívával is beérte az agglomerációba egykoron beköltöző lakosság. Budapesti munkalehetőséget és vidéki árakat találtak. Manapság azonban a pestiek költöznek a karnyújtásra lévő falvakba, ha ott összkomfortot találnak. A magánpénztárcák kínálta lehetőségek és a régiópolitika szabályozási elképzelései képesek-e találkozni?
- Az utóbbi években lelassult a budapestiek kiköltözése. Ez örvendetes is, hiszen sok helyen már kitehető a megtelt tábla. Jellemző a módosabbak körében a kétlakiság, nyáron kiköltöznek, télen benn laknak. A nyaralók is sok esetben átlényegülnek családi házakká, befogadva vagy a szülőket, vagy a felnőtté vált, családalapító gyerekeket. A megye lakosságának a száma - egyedüli módon az országban - még mindig növekszik, de legfőképp az észak- és kelet-magyarországi ideköltözők jóvoltából. Főleg ők azok, akik az agglomeráció általában 20 kilométeres határát széthúzzák. Az új letelepülők nemcsak Budapesten, hanem az új lakóhelyükön is találnak ma már munkát.
- Igen sokan "kint" - az agglomerációban - élnek, fogyasztanak, de "bent" - a fővárosban - végeznek adótermelő munkát: a ki kit tart el viszályt a mai pénzszegény világban le lehet csitítani?
- Ma már újszerű változások is elindultak: elegendő a Pestről kifelé, az M0-ás mentén letelepült multik alkalmazottaira gondolni, ők például kifelé ingáznak Amúgy pedig a személyi jövedelemadó a lakhelynek hasznos éppen úgy, mint az autók után fizetendő súlyadó, s éppen az agglomerációban egyre gyakoribb a kétautós családmodell. Ez pénz a térség településeinek, az meg kiadás, hogy óvodát, iskolát, egészségügyet kell működtetniük, s nem is akármennyit. Különös, de igaz, van olyan középiskola, ahol két műszakos a tanítás. Létező valóság mindennek a fordítottja is. A Telkiben lakó bankár például behozza a gyerekeit is a budapesti iskolába, a főváros gazdáitól pedig nem idegen a "pénzügyi sírás". A megoldásokat az élet kínálja, annyiban mindenképpen, hogy a régió felelősei akkor cselekszenek bölcsen, ha követik a szokásokat. Úgy, ahogyan teszi azt az üzleti élet. Nem véletlen, hogy a Szentendrei út mentén nincs szolgáltatás, ami hiányozna: az igényekre, a tényeleges, fizetőképes keresletre nyomban reagált a piac. Nekünk, Pest megyeieknek, amikor gazdaságfejlesztést tervezünk, akkor a nagykátai, a szobi, a ceglédi normákat kell figyelembe vennünk. A fővárosnak sem a városon belüli területeit kell nagyberuházásokkal "megközelíteni", hanem környezetbarát technológiákba, az idegenforgalomba befektetni hajlandó vállalkozásokat érdemes helyzetbe hozni. Ez a térség adja az ország idegenforgalmi bevételeinek a 70 százalékát, ma már a Balaton egykori forgalma is itt jelenik meg. Tehát az átalakuló igényekhez kell alakítanunk a térségfejlesztés egészét is.
