Az Economist Intelligence Unit májusban közzétett, az e-kereskedelemre való érettséget értékelő nemzetközi rangsorában Magyarország nincs a legelsők között, azonban növekszik a szerepe az informatika leggyorsabban fejlődő területén, a szoftverfejlesztésben. A jelentésben Magyarország úgy jelenik meg, mint „kiszervezésre” alkalmas, alacsony költségű célország. Nemrégiben a szingapúri Kereskedelemfejlesztési Hivatal (TD8) tette közzé a szingapúri vállalatok magyarországi benyomásait és ennek alapján a kapcsolatok kiterjesztésének lehetőségeit. Ők is a szoftverfejlesztést látják a együttműködés legalkalmasabb területének.

A valóságban azért nem ilyen rózsás a kép. Magyarországon a hetvenes évek közepe óta létezik a szoftverfejlesztés mint iparág — mondja Kondorosi Károly egyetemi docens, a Budapesti Műszaki Egyetem irányítástechnika és informatika tanszékének a tanára. Az utóbbi időszak rohamos fejlődésének eredményeként ez az iparág két részre szakadt. Ma már inkább komponensiparról és rendszerintegrátori feladatokról kell beszélni. Az előbbi jelenti a hagyományos értelemben vett programozás jellegű szoftverfejlesztési feladatokat, az utóbbi pedig a komponensipar által előállított modulok összeillesztését és testre szabását egy adott feladat megoldása céljából.
Az újabb rendszerek funkcionalitása lényegesen összetettebb, mint korábban. Ezért van az, hogy a programok egyre bonyolultabb és egyre több modulból épülnek fel. És persze egyre többe kerül az új komponensek kifejlesztése. Magyarországon a komponensipar tulajdonképpen meg sem honosodott, a nemzetközi trendeket figyelve pedig az utóbbi 10—15 évben ennek az ágazatnak a Keletre vándorlása figyelhető meg – véli Kondorosi. Az, hogy a szoftver-„nagyipar” nálunk nem tudott kialakulni, szerinte elsősorban a tőkehiánnyal és a magyar felvevőpiac méretéből adódó problémákkal magyarázható.

Intelligens rabszolgaként

A hazai felvevőpiac kicsi, nehezen tervezhető, és időnként kiszámíthatatlan. Jelentős szerepet játszik benne a kormányzati szektor, és újabban a szakmán belüli „felvevő”-rendszer — például a netújságok vagy a tartalomszolgáltatók portáljai – is vevők a magyar szoftverekre. A tőkeerős multik jellegzetesen az anyacég rendszerét hozzák, inkább tanácsadó és rendszerintegrátori szolgáltatásokat igényelnek. A kisebb vállalkozások, a közigazgatási szervek, az önkormányzatok és az egészségügy — részben pénzhiány, részben helyi szakmai ambíciók, esetleg lokális érdekek érvényesülése miatt — még mindig az egyedi, korszerűnek és iparszerűen előállított terméknek egyáltalán nem tekinthető szoftvereket használják — jellemzi a helyzetet Kondorosi Károly.
De attól, hogy a cégek csak az időnként kevésbé igényes hazai piacra dolgoznak, nem lesz komoly szoftverfejlesztési ipar Magyarországon — teszi hozzá Báti Ferenc, az Amerikai Kereskedelmi Kamara informatikai bizottságának elnöke.

Néhány speciális területen – például a grafikus szoftverek esetében — azért előfordulnak a teljes spektrumot lefedő fejlesztő vállalatok, mint például a Graphisoft vagy a Scan-Soft. Azonban a hazai piacra jellemzőbbek a kisebb, multinacionális nagyvállalatoknak részmegoldásokat beszállító vállalkozások. Ilyen például a Sysdata Kft., az osztrák Siemens AG leányvállalata. Ez a cég nemrégiben megnyitotta második üzemét is, ahol különböző nemzetközi projektekhez kapcsolódóan informatikusok távközlési szoftvereket állítanak elő. Ennél a vállalatnál összesen 170 ember dolgozik ezen a területen.

Kondorosi szerint kettős trend érvényesül a magyar szoftverfejlesztési piacon. Néhány betelepülő – elsősorban távközlési – multinacionális nagyvállalat idehozza a kutatás-fejlesztési tevékenységét is. Erre legjobb példa talán az Ericsson, de idesorolhatjuk a Nokiát, és további hasonló cégek – például a Motorola — letelepedéséről is szó van. A színvonalas kutatómunkát igénylő tevékenység azonban jóval kevésbé jellemző, mint az, hogy egyes részfeladatok bérmunka formájában kerülnek hozzánk, és „intelligens rabszolgaként” dolgoztatják a magyar szakembereket.

A hiba nem az agyakban van

1989 óta minden nagyobb nemzetközi IT-vállalat létrehozta magyarországi cégét, kiépítette itteni elosztó- és viszonteladói hálózatát. A PC- és alkatrészgyártásban jegyzett tőke közel 90 százaléka külföldi tőke, míg a szoftver és konzultációs ágazatban ugyanez az arány 50 százalék körül van. Ez a termékszerkezet eddig nem eredményezett kiemelkedő nemzetközi sikereket, és a hiba nem a szürkeállományban van – állítják a szakértők.
A komponensipar főleg Kelet felé terjeszkedik. A második legnagyobb szoftverfejlesztési nagyhatalom India. A kezdetekben az indiai munkaerő vándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, de később rájöttek, hogy érdemesebb odatelepíteni a szoftveripart. Itt olyan jól sikerült néhány cég felfuttatása, hogy már ők is keresnek magyar partnereket.

A nyolcvanas évektől a kilencvenes évek közepéig sok magyar programozó került Nyugat-Európába. Kondorosi Károly úgy véli, hogy még ma sem ritka, hogy „lábon veszik meg” a hazai szakembereket. Vagyis ahelyett, hogy a külföldi vállalat idehozná a kutatói bázisát, inkább a magyar szürkeállományt igyekszik kivinni. Az egyetemi oktató szerint „agyminőség” és bérköltség kérdése, hogy egy multinacionális vállalat Magyarországra hozza-e a fejlesztést. Ezzel szemben Báti úgy véli, hogy főképpen nem költségtényezőről van szó. A minőség és a megfelelő mennyiségű ember a döntő — mondja.

A magyar informatikai eredményeket világszerte elismerik. Ezt alátámasztják a számok is: 1995-ben az akkor vizsgált negyven-ötven vállalat 30 millió dollár exportot bonyolított. Ma — Báti Ferenc becslése szerint — Magyarországon több tízezer ember foglalkozik szoftverfejlesztéssel, ideértve olyan, nem informatikai intézményeket is, ahol van informatikai részleg. A szoftverfejlesztés és szolgáltatások exportjából évente körülbelül 200 millió dollár bevétel keletkezik. Azonban a nagyobbak, mint például a Sysdata, az Ericsson vagy a Graphisoft mellett sok olyan kisebb cég is van a piacon, amelyeknek a szoftverexportból származó árbevétele az évi egymillió dollárt sem éri el egyenként. A Deloitte & Touche Central Europe legutóbb közzétett felmérése szerint a vizsgált közép-európai vállalatok fele ilyen. A felmérésben azt is megállapították, hogy ezek többnyire csupán egyetlen országba szállítanak. Indiában jelenleg több százezer szoftvermérnök dolgozik, és hamarosan számuk akár a több milliót is elérheti. Ott ez az iparág megközelítően évi ötmilliárd dollár bevételt jelent.

Miért India?

Jelentősen eltér a két országra jellemző vállalati szerkezet is. Míg Indiában számos 10 ezer fő feletti vállalat működik, addig Magyarországon talán a KFKI Csoport rendelkezik a legtöbb, úgy 200 körüli szoftverfejlesztő mérnökkel. Összesen körülbelül 15-re tehető azoknak az informatikai vállalatoknak a száma, amelyek száznál több szoftverfejlesztőt alkalmaznak, és van körülbelül 100 cég, ahol az átlagos létszám 20 és 100 fő között van.
Amikor az IBM szeretett volna egy fejlesztést idehozni, kiderült: nincs egyetlen olyan hazai IT-cég sem, ahol minimum 70 Jáva-szakértő ülne, jellemzi a hazai helyzetet Báti. Ha sokkal drágábbak lennénk, mint India, kár lenne erőltetni a szoftverexportot – hangsúlyozza Báti. Most viszont nincs másról szó, minthogy a magyar vállalatok külön-külön nem elég erősek a nemzetközi piacokon. És ezen lehet segíteni.

Az érintett vállalatok kezdeményezésére nemrégiben néhány független tulajdonosi szerkezetű, szoftverfejlesztő vállalkozás arról kezdett tárgyalni, hogy az indiai fejlesztőközpontok példájára működő szövetséget hozzanak létre. A céljuk, hogy egyesült erővel olyan méretű fejlesztőkapacitással rendelkezzenek, amely már nemzetközi vizeken is versenyképes lehet.

Báti lapunknak elmondta: a szoftvercégek abban egyetértenek, hogy nem lehet kizárólag a magyar piacra dolgozni. A legnagyobbaknak is gond a piaci részesedés növelése, az értékesítés és marketingráfordítások megfelelő szinten tartása, valamint a tőke és a magasan képzett munkaerő elérése és megtartása. Az export hiánya már egy 100 főt foglalkoztató vállalkozásnál is okozhat kapacitáskihasználatlanságot – véli. Mégis sok az aggály. Az egyik legnagyobb kérdés, hogy a szövetkező cégek nem jelentenek-e konkurenciát majd egymásnak az exportpiacokon. Miután a szövetség olyan projekteket szeretne megpályázni, amelyeket a jól működő, ámde kis magyar fejlesztőcégek egyenként biztos, hogy nem nyernének el, ezért ez a helyzet nem fordul majd elő — jelenti ki Báti Ferenc.

A potenciális piac nehezen körvonalazható. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara informatikai bizottságának elnöke úgy véli, hogy lenne igény a magyar kapacitásra, csak amíg nincs áru, nem jön a vevő sem. Szerinte hiú ábránd azt gondolni, hogy a fejlett informatikai multik Magyarországra telepítik a K+F részlegüket anélkül, hogy ismernék a magyar szellemi erőt. Azt pedig leginkább úgy lehet megismertetni, ha minél több magyar szakember kapcsolódik be a nemzetközi szoftveriparba. Ez pedig az export útján lehetséges. A magyarországi szoftverexport mértéke négy-öt év múlva akár 500 millió dolláros éves árbevételt is elérhet.