- Hogy jött össze szakmai életében a stratégai és a megvalósító szerepkör ötvözete?

A közgazdaság-tudományi egyetem elvégzése után, 1975-ben a Taurushoz kerültem, ahhoz az iparvállalathoz, amely legalább tíz évvel előrébb járt a magyar gazdasághoz képest. A korszerű szellemiségű vezetés a fiatal diplomásoknak azonnal vezetői feladatokat adott. Az ott eltöltött tizenkét év alatt stratégiai vezető, a marketing és a piackutatás irányítója voltam, 32 országban jártam, a fejlett piacgazdaság gondolkodásmódját már a hetvenes években átvettem kollégáimmal együtt. Hatalmas iskolát jártam ott végig. Utána tanítottam a Közgáz Chikán Attila vezette vállalat-gazdaságtan tanszékén, tankönyvekben és oktatásban megvalósíthattam mindazt, amit a gyakorlatban megtanultam. A stratégiai menedzsment, vállalatértékelés akkor honosodott meg a felsőoktatásban. A vállalatmenedzsment az a téma, amiben lubickolok. De hamar kiderült, hogy nem vagyok egyetemikutató-alkat. Hiányzott a gyakorlat. A kétszintű bankrendszer kiépítése idején az akkor felálló bankok megtaláltak azzal a gondolattal, hogy létre kellene hozni bankszakemberek részére egy olyan posztgraduális oktatási intézményt, amely korszerűen és magasan képzett bankszakembereket bocsát ki, s nem államilag támogatott, hanem képes a maga lábán is megállni. A Bankárképző feasibility studyját kidolgozó csapatban már én is részt vettem, s ’89-ben megindult az oktatás az én igazgatásom alatt. Gyönyörű hat év kezdődött. Kétszer választottak meg, három-három évre, ezalatt a Bankárképző nemzetközi elismerésű diplomát adó, rendkívül felkészült és neves oktatói gárdával rendelkező, sikeres intézménnyé fejlődött. Úgy éreztem, mindent megtettem, ami szakmai tudásomból tellett, de a pénzügyi szakmai kérdések nem az én területem lévén, már visszavágytam a magam világába. Pár évig saját tanácsadó céget működtettem, szakértői munkákat csináltam, majd Terták Ádám megkért, építsem ki az Ernst and Young tanácsadói üzletágát. Két év alatt a business consulting üzletág imponáló eredményességet tudott felmutatni. Azt hittem, hogy én itt fogok megöregedni, pont nekem találták ki ezt a munkát. De a világcég úgy döntött, hogy világszerte eladja a tanácsadási szolgáltatást. Az eladás hosszadalmas procedúrája már embert próbáló volt, s végül az üzletágunkat átvevő cég tulajdonosa hiába bízta rám nemcsak az üzletág, hanem az egész cég operatív irányítását, ez már nem tudott tökéletesen működni számomra. Azután jött a Szinergia, amelyben már évekkel előttem a magánszemély tulajdonosok megteremtették a szervezetfejlesztést és tanácsadást. Itt már tulajdonostársként és ügyvezetőként teszem, amihez a legjobban értek: menedzsmentfejlesztéssel foglalkozom a projektmenedzsment, folyamatszervezés, működésfejlesztés területén, partnereink a legnagyobb cégek közül kerülnek ki. Ezt a nagyságrendet érzékelem a legjobban.

- Mit szeret munkájában a legjobban: az ügyfelekkel való kapcsolattartást, az irányítást, a megvalósítást?

Talán a megvalósítás okozza a legnagyobb örömet. De ügyfélismeret nélkül, légüres térben nem tudok létezni. Érzékelnem kell, mit akar, milyen sajátosságai vannak az adott cég menedzsmentjének. Talán itt előnyös a nők erősebb empátiakészsége. Nem nagyon szeretek központban lenni, a hatalmat, ha szükséges, gyakorlom, de inkább a csapatmunkában, az együttműködésben, a szakmai tapasztalatomban és a tudásban bízom, az adja az erőm. Soha nem voltam az a vezető, aki jelentős információkat megtartva magának gyakorolja a hatalmat. Minden információt megosztok munkatársaimmal, a teammunkában, együttgondolkodásban hiszek.

- Milyen légkörben tud eredményesen működni, tehát milyet teremt maga körül?

Úgy beszélik, hogy az általam vezetett munkahelyeken kellemes, nyugodt légkör uralkodik. Azt hiszem, hogy életem minden színterén a harmónia kialakítására törekszem, harmonikus közegben tudok a legeredményesebb lenni. Minden munkatársamban megbízom, önállóságukhoz csak segítséget adok, nem ellenőrzést. Ez felszabadítja a kreativitást, s kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokat is teremt.

- Az ön életében mit jelent a siker?

Azt csinálom, amit a legjobban tudok és szeretek. Eddig még mindig sikerült együttműködő csapatot kialakítanom. Minden élethelyzetben a talpamra tudtam állni, s ez hallatlan biztonságot ad. A siker nálam a harmónia tartós érzése. De hozzá kell tennem: ha a magánéletem nem lenne kiegyensúlyozott, amit férjem és gyermekeim jelentenek, nem biztos, hogy munkámban el tudtam volna érni ezt a teljességet. Vagy oda-vissza igaz az összefüggés?