A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) 64 kiírására az év során beérkezett pályázatoknak a nagy része formai hibás. A hiányosságok a legszembetűnőbben a Gazdasági Versenyképesség Operatív Programba tartozó, a kis- és középvállalatoknak szóló kiírások esetében jelentkeznek: a technológiafejlesztésre, minőségügyi rendszerek telepítésének támogatására beküldött több ezer pályázat 40 százaléka nem jutott túl az első szűrőn.

Piaci helyzetkép

A minőséget a jelek szerint tehát nemcsak a vállalkozásoknak, hanem az általuk megbízott pályázatíróknak is szavatolniuk kell. Annál is inkább, mert 2003 óta valóságos boom van a PHARE-on és a Sapardon, egyéb brüsszeli forrásokon és hazai kiírásokon edzett szakértők és a szintén ezen a területen puhatolózó kisebb pályázatírók piacán. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának (MKIK) hozzávetőlegesen háromezer ilyen profilú cégről van tudomása. A pályázatírás eldorádója becslések szerint húszezer embert mozgatott meg, pénzügyi szakértőket, hitelközvetítőket, könyvelőket és magukat hivatásos pályázatírónak kikiáltókat.

A mostanra kialakult piaci helyzetet - és a lehetőségeket - jól jellemzi, hogy a szeptemberi adatok alapján minden pályázatíróra három darab beérkezett pályázat és mintegy 170 millió forint támogatási igény jut. Ezek a számok a tisztán hazai finanszírozású, minisztériumi, civil szervezeti, önkormányzati és - az egyre szaporodó - vállalati kiírásokat nem tartalmazzák, ezek azonban összértékükben messze az NFT-s kínálat alatt maradnak.

A felmenő ágában levő pályázatírói piac automatizmusai már tavaly nyáron életre hívták az első érdekvédelmi szervezetet, az Európai Uniós Pályázati Szakértők Szövetségét (EUPSZSZ), ezt követte a Pályázatírók és Tanácsadók Országos Szövetsége (Pátosz),  amely 2003 őszén jött létre. A különbség köztük az, hogy a Pátosszal ellentétben előbbi tagsága nyitott, nemcsak szakértők, hanem pályázók és érdeklődők is jelentkezhetnek. Ez a taglétszámban is jól tükröződik: az EUPSZSZ ötszázas tagsága mellett annak tizedével sem számoló Pátosz  inkább elitklubnak mondható. És még inkább az, ha a piac teljes egészéhez viszonyítjuk. Mindkét szervezet megfogalmazta a tagok számára kötelező etikai kódexét.

De a kiszorítási folyamat itt nem állt meg. Az év folyamán egyes bankok - mint az OTP vagy a CIB - az uniós hiteltermékeik iránti kereslet fokozására országos szakmai partnerhálózatot kezdtek kiépíteni. Ezzel párhuzamosan a Területi Önkormányzatok Országos Szövetsége - látván a pályázati kiírásokon elvérzett helyhatóságok nagy számát - szintén akkreditációs felhívást tett közzé szakértő cégeknek. Az első öt nyertes nevét már augusztusban ki is hirdették.

Az ezekre a lehetőségekre jelentkező pályázatíró cégek a referenciákon túl főként azzal tudták alkalmasságukat bizonyítani, hogy munkatársaik korábban részt vettek a gazdasági tárca szervezésében folyó Multiplikátor képzési programban, vagy felkerültek a - szintén állami hátterű - Strukturális Alapok Képzési Központ tréneri adatbázisába, esetleg ISO-minősítést vezettek be.

A kamara közbelép

A kialakult helyzetet árnyalja az MKIK júliusi bejelentése, miszerint ő is fel kíván állítani egy nyilvános, katalogizált jegyzéket az általa minősített pályázatírókból. Kérdés viszont, hogy ez csak egy újabb termék lesz a piacon, vagy valóban aggregáló erőként jelenik-e meg. Utóbbi valószínűbbnek tűnik, mégpedig azért, mert nemcsak a kamara intézményrendszere ad nagyobb legitimitást a minősített lajstromnak, hanem az annak majdani összeállításában részt vevők is. Az elbírálásba az MKIK-nak ugyanis sikerült bevonnia a két szakmai szervezetet, az NFT egyes operatív programjainak irányító hatóságait és magát a Miniszterelnöki Hivatalt.

Ezzel együttvéve dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nem egyértelműsíti a sikert.

- A piac fogja eldönteni, hogy mekkora lesz az érdeklődés a lista iránt a pályázatírók és a pályázók körében - nyilatkozta lapunknak, hozzátéve: - Néhány hónap múlva kiderül, hogy a kezdeményezés megállja-e a helyét vagy sem.

A pályázatíróknak három csoportja van: a nagyon bevezetett, ügyfelekkel jól ellátott cégeké, amelyeknek nincs szükségük a kamarai rendszerre. A másik kör nem is akarja magát minősíttetni, mert valószínűleg saját mikrokörnyezetében néhány vállalkozást céloz meg. És a harmadik, az előbbieknél sokkal szélesebb csoport, amelynek tagjai keresik az ügyfeleket.

- Nem az a célunk, hogy pályázatírókat kizárjunk, hanem hogy minősítsük őket, és ezzel segítsük a piacra jutásukat - hangsúlyozza a kamara elnöke. Álláspontja szerint azért a kamarai lesz a leghitelesebb lista, mert az országos hálózat révén olyan információkat is beépítenek az elbírálásba, amelyeket más rendszerek, mint például a bankok, nem. Ezt igazolja egyébként például az érdekképviseletek által életre hívott Széchenyi-kártya-konstrukció is, ami a többi, hasonló hitelterméknél jóval alacsonyabb bukási aránnyal működik.

- Nem baj, hogy több hasonló lista van. Azt azonban hibának tartanám, ha állami pénzen akarna valaki ilyet megvalósítani, mert az megint a bürokrácia túlterjeszkedését jelentené - mondja az elnök.

Szabályozni kell

Másként vélekedik az állami szerepvállalásról Kertész Ferenc, az EUPSZSZ elnöke.

- 2007-től akkora fejlesztési forrást kell majd felhasználni, amire még nem volt példa Magyarország történelmében. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyen valamiféle központi beavatkozás, ez alatt azonban nem azt értem, hogy az államapparátusnak magához kellene rendelnie a piacszabályozás szerepét - nyilatkozta lapunknak. Szerinte kötelezővé kellene tenni az akkreditációt, ezt a lépést azonban jelenleg semmilyen hivatal nem akarja megtenni. Kertész Ferenc kevesli a hatóságoknak a pályázati rendszer kedvezményezetti oldalával fenntartott kapcsolatát is. - A mindenkori kormánynak elemi érdeke, hogy legyen egy olyan szervezet, amelyikkel együttműködhet, ez azonban igazából még nem alakult ki - sürget egy, a konferenciákon való közös részvételnél szorosabb viszonyt a létrejötte óta az önálló kamarává alakulásnak vagy az MKIK-ba való betagozódásnak a gondolatát dédelgető EUPSZSZ elnöke. Meggyőződése, hogy ha ez a szakterület ennyire erős, és ilyen jelentős számú művelője van, előbb-utóbb muszáj kiépítenie saját szabályozási rendszerét, ezt pedig szerinte csak hatósági eszközökkel lehetséges. - Ám a jelen helyzet az, hogy bár sok pályázó nem tud választani a szakértők közül, felhasználói oldalról egyelőre igen kevesen érdeklődnek a különböző minősítési rendszerek iránt, márpedig ez megpecsételheti az MKIK kezdeményezésének sorsát is.

Jelenleg a hatóságok - a kezdeményezés jogát a vállalkozói oldalon hagyva - inkább támogatói szerepet vállalnak a pályázatírói piac megregulázásában. És ebben - a lapunk által megkérdezett szakemberek szerint - egyelőre nem is várható változás. Viszont törvényjavaslat készül egy pályázatírói szakmai kamara vagy ilyen jellegű szervezet létrehozására.

Hozzáértők és megbízhatók?

- A különböző minősítési rendszereken túl végül úgyis a piac dönti el, hogy ténylegesen kit fogad el - véli Maróczi Imre, a Pátosz elnöke. Neki van oka a nyugalomra: a tavaly ősszel 14 taggal alakult szervezet egy év alatt a háromszorosára nőtt, a több mint kétszáz jelentkező közül a legjobbakat a többéves tapasztalat, a stabil ügyfélkör és a felmutatott ajánlások alapján válogatták ki. Állítása szerint csak hozzáértő és megbízható cégeket tartanak számon a szövetség tagjai között, amelyek szigorú rostákon jutottak át.

Abban mindenki egyetért, hogy 2007-től különösen fontossá válik a kedvezményezettek szakértelme és felkészültsége. Hiszen a második NFT során évente lehet majd annyi forrást lehívni, mint 2004 és 2006 között összesen. A mintegy 25 milliárd eurós keret egy, a mostaninál sokkal erősebb pályázati aktivitást követel meg.