A világ legnagyobb gerinchálózata több mint kétszáz európai, észak- és dél-amerikai, valamint ázsiai várost köt össze egymással. Ezt a rendszert a közelmúltban a Global Crossing hozta létre. A cég ázsiai leányvállalata a meglévő hálózatot hamarosan kiterjeszti Koreára, Szingapúrra, 2002-ben Malajziára és a Fülöp-szigetekre, majd – ha a szabályok megengedik – Kínára is. A száloptikás kábelek egészen az irodáig húzódhatnak, és sebességük kezdetben 80 Gbit/s, de teljesítményük emelhető 2,56 Tbit (terabit)/s-ig.
A világ másik hatalmas létesítménye az Európát az Egyesült Államokkal összekötő leggyorsabb, szélessávú, tenger alatti optikai hálózat, amit az Ebone, GTS-integrált távközlési szolgáltatásokat nyújtó üzletága hozott létre. A hálózaton az adatok 10 Gbit/s sebességgel haladnak és kapacitása egyidejűleg 500 ezer mozi minőségű film átvitelét teszi lehetővé, ami főként az információszolgáltatás és a média sávszélességi igényeit tartja szem előtt. Ám az Ebone-nak négy külön, úgynevezett streaming, valós idejű műsorközvetítési központja is van. Az öreg kontinensen a cég az internetezők 25 százalékát szolgálja ki, és hálózata 25 ezer kilométer hosszan kapcsolja egybe a fontos európai városokat. A lényeg azonban itt, mint máshol is, az, hogy az Ebone az eddig bérelt transzatlanti hálózatról átterelte forgalmát a saját tenger alatti fényvezetős hálózatára, és ezzel komoly költséget (havi 1,2 millió eurót) takarított meg.

Világbiznisz
A világ legnagyobb optikai csomópontjai az USA-ban, azon belül is a Szilícium-völgyben, illetve Európában és Izraelben vannak.
Az IP-core vagy backbone, maga a gerinchálózat földrészek, országrészek között húzódik, ebből leágaznak csomópontok vagy aggregátori pontok, amelyek városrészekhez, lakóparkokhoz mennek, végül pedig az úgynevezett access pontok érik el a végfelhasználót. A meghatározó gerinchálózat-tulajdonosok között említhető a Global Crossing, az AT&T, az MCI, a Sprint, a Qwest, a Deutsche Telekom, a British Telecom, az Ebone, és sokan mások. A hálózati szállítók közül a tradicionális gyártók a Lucent Technologies, a Nortel Networks, a Cisco Systems (az adatkommunikációs piac közel felét lefedi) stb., és több száz egyéb cég, amelyek mind az optikai és egyéb hálózatok valamilyen alkotórészével foglalkoznak, mint például Nokia vagy az Ericsson.
A széles sávú gerinchálózatot túlnyomó részben a rajta szolgáltatók bérlik, továbbá multinacionális cégek, kis százalékban pedig a kis- és közepes vállalkozások, valamint az egyéni felhasználók. A nagy gerinchálózatot a védelmi szervek — mint a NATO — vagy a kormányzatok, a légierő — például az angol RAF (Royal Air Force), amely üzenet- és könyvtárszolgáltatásokat nyújt 55 ezer dolgozójának 70 helyszínen a világon — is igénybe veszi adatforgalma felgyorsítására és költségei csökkentésére. A Global Crossing például legutóbb a NATO-val írt alá megállapodást arról, hogy a szervezetnek a jövőben nem kell az országos hálózatüzemeltetőkkel egyenként egyezkednie, hanem a sávszélességet egyetlenegy cég szállítja számára. A költségcsökkentés mellett a NATO egyszerűbbé teheti számlázási rendszerét, és mivel 46 kormányzat éri el a gerinchálózatot, a beszerzések és szolgáltatások jóval gyorsabban és olcsóbban oldhatók meg.

Sebességhatárok, de minek?
A Lucent Bell Laboratóriuma szerint az optikai adatátviteli rendszerek sebessége rövidesen eléri az elméleti határt, amely 100 Tbit/s körül van. Ez másodpercenként 20 milliárd egyoldalas e-mail továbbítását teszi lehetővé. Ez lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a sávszélességek világszerte exponenciálisan növekedni fognak, mégpedig az egyre fokozódó igények miatt. Melyek ezek az igények? Elsősorban az internetezésre és a mobiltelefon használatra gondoljunk. Egyre többen érzik majd például szükségét, hogy valós idejű filmeket nézzenek meg vagy töltsenek le, nem beszélve a távollévők között hang- és videokonferenciázásról, a korszerű távtanulásról. Ami biztos: a hálózatok fejlettségben mindenképpen a felhasználók és a szórakoztató elektronika előtt járnak, de a harmadik generációs mobiltelefóniával vagy egy hirtelen technikai fejlődéssel egy csapásra megnövekedhetnek a sávszélességi igények, tehát nem árt erre felkészülni.
Demcsák Gergely

3G, a mobil internetezés
A 3G lényege a mobil internetezés: mindenekelőtt gyorsabb adatátvitelt biztosít, mobil felhasználói eszközei pedig egyre kisebbek, könnyebben hordhatóak, mégis képernyőfelületekkel rendelkeznek. A 3G ugyanis már jóval túllép a beszédalapú telekommunikáción: az állóképet, szöveget, hangot és mozgóképet egyesítő multimédia sokfunkciós infokommunikációs rendszerré teszi a mobiltelefont, amivel új tartalomszolgáltató iparág virágzik fel (rajzfilmek, játékok, portálok).
Valószínűleg a szolgáltatás helyzet-meghatározó képességében rejlenek a legnagyobb üzleti lehetőségek és a személyiségi jogok veszélyeztetésének esélyei is. Azzal, hogy a szolgáltató pontosan tudja, hol tartózkodunk, személyre szabott szolgáltatásokat nyújthat, például kérésünkre információkat a közelben található éttermekről vagy útközben a következő városban található hotelekről. A 3G segítségével az autók mozgó információs központokká válnak. Nemcsak internetezni tudunk majd gépjárműveinkben, de ha elfelejtettük hol hagytuk autónkat, néhány kóddal képesek leszünk megvillantani reflektorait, sőt meghatározni az ellopott jármű helyét, míg baleset esetén a beépített kamerák fognak azonnal képi információt küldeni a kocsi és utasai állapotáról az illetékes egészségügyi szervekhez, s hasonló riasztás történik már a légzsákok felfújódása esetén is.
Kriston László