A mai hifizés a házimozi irányába fejlődik: a régi hifitornyok helyét menthetetlenül a DVD-k veszik át. (Erről lásd a Piac és Profit múlt havi számát!) Ennek ellenére érdemes külön is szólni róla.
A hifi a High Fidelity szavakból származtatott rövidítés, és magas hanghűséget jelent. A hifi hangminőséget nyújtó berendezés tiszta, dinamikus hangokat szólaltat meg. Már az ötvenes évek végén is készültek hifi minőségű felvételek, de a technológia igazából a hetvenes években terjedt el. A kezdeti kétcsatornás analóg hangjel mára hatcsatornás digitális jelfolyammá fejlődött, és térhangzása a házimozizásnál élvezhető leginkább. A hifi karrierje az ötvenes–hatvanas évek sztereó lemezjátszóival indult, folytatódott a nyolcvanas évek Orion és Videoton hifitornyaival, hogy aztán az ezredfordulón a házimoziban teljesedhessen ki.

A hangminőség napjainkban öt tényezőtől függ: a DVD-játszótól mint jelforrástól; a jelet feldolgozó hangprocesszortól (a processzor vagy önálló dobozban van, vagy pedig a végerősítővel egybeépített); a végerősítőtől, amely a hangszóróknak erősíti fel a jelet; maguktól a hangfalaktól; valamint az összekötő kábelektől. A profi hang- és képmegjelenítő berendezések együttesen a nagy mozitermekét meghaladó minőséget biztosítanak otthonunkban, páratlan élményben részesítve a kikapcsolódni vágyót.

A kezdetektől a maximális térélményig

A mai házimozi-erősítők kivétel nélkül képesek arra, hogy dekódolják a DVD-filmek hatcsatornás Dolby Digital és DTS hangjeleit, ám a csúcserősítők szoftvere egy hetedik csatornát is elkülönít. A hétcsatornás hangot Dolby Digital EX-nek, illetve DTS ES-nek nevezték el. Sőt sok hollywoodi filmprodukció DVD-verzióján THX felirat is díszeleg, amely garantálja a tökéletes hangminőséget. Jelenleg ebből is kétféle létezik; amelyik processzor a THX Ultrát is tudja, a lehető legnagyobb élményben részesíti az embert.

A Dolby Digitalt AC–3-ként is feltüntetik (Audio Code 3). Ezt a Dolby Surround (AC–1) és a Dolby Surround Pro-Logic (AC–2) előzte meg. A kiindulópont a kétcsatornás, analóg hifi sztereohang volt, mikor egy bal és egy jobb hangjelet kellett csupán két hangfal számára szétválasztani. Az AC–1 ehhez képest annyi változást hozott, hogy – plusz két hangfalat igényelve a szobában – megvalósította a surround négycsatornás térhangzást. A két hátsó, monohangfal 200 hertztől 7 kilohertzig vitte át a hangot. Az AC–2 kódolást azért találták ki, hogy a filmbéli párbeszédeket a szobában ülők egységesen, középről hallják, ne pedig csak bal vagy jobb irányból. A centersugárzóval kiegészült ötcsatornás rendszert Dolby ProLogicnak nevezik. Az AC–3-as szinten az 5.1-es diszkrét hangzás valósul meg, amely azt jelenti, hogy 5+1 csatornán (a +1 a szubbasszus) elkülönített hangok jelennek meg, a jeleket nem kell szétválasztani. Ebben az esetben a hátulról jövő hanghatás is igen dinamikus és sztereó. A 6.1-es hangzásnál plusz egy hátsó csatorna jelenik meg a meglévő hat mellett: a korábbi hátsó pár oldal surround hangfallá lép elő, a térhangzást csúcsszintre emelve. Ahhoz, hogy a csatajelenetek keltette emeletrengető basszusok és egyéb hangeffektusok még jobban érvényesüljenek, a hangfalak száma tovább emelhető, mondjuk 7+2-re.

A vetített kép

Hiába rendelkezünk csúcsminőségű hangrendszerrel és a legmodernebb hifiberendezésekkel, ha nem szánunk elég időt a minőségi kép megteremtésére is. Tény például, hogy a televízió doboza hajlamos rezonanciák keltésére, amely hangbéli minőségromlást okozhat. Profi házimozirendszernél már nem érdemes a televízió képernyőjében gondolkodni, mert még a mind népszerűbb plazmakijelző (nem plazmatévé, mert olyan nem létezik!) sem optimális megoldás. Egy vetítőberendezés a hozzá tartozó vászonnal tudja csak kielégíteni a korszerű mozizás feltételeit. Igaz ugyan, hogy egy beépített videoprocesszorral és sorduplázóval ellátott vetítőberendezés 3 millió forintba is kerülhet, de a televíziónál tízszer nagyobb pixelmentes kép igazi moziélményt ad.