A bolygó lakossága folyamatos elhízásban van, még az általában szikárnak tekintett franciák alatt is egyre jobban kileng a mérleg nyelve. Az ENSZ a problémát pár éve globálisnak titulálta, miután bebizonyosodott, hogy a 21. században már nemcsak az éhség nagy úr, hanem az elhízás is: 2000-ben ugyanannyi túlsúlyos személyt regisztráltak, mint éhezőt.

Az elhízás okai

Az 1948-ban betegséggé „avatott” elhízás következményeiben évente világszerte többen halnak meg, mint AIDS-ben. Ez a szám a szó szoros értelmében vett „legsúlyosabb” Amerikai Egyesült Államokban évi 300 ezerre rúg. És bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az elhízás elleni küzdelmet az ezredforduló egyik legégetőbb feladatának titulálta, az egyes nemzetállamok szintjén az elmúlt években nem sok történt. Ez nemcsak az ellenérdekelt iparágak képviselőinek – mint például a Bush elnök választási kampányát milliókkal finanszírozó cukorlobbinak – a „rábeszélőképességét” bizonyítja, hanem az ennél sokkal kézzelfoghatóbb költségvetési prioritásokat. A terrorizmus elleni harcra milliárdokat áldozó amerikai büdzsében már így is az egészségügyi kiadások 7 százalékát a kövérséggel összefüggésbe hozható betegségekre költik. Leggyakoribb „tételek” a cukorbetegség és a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri rendellenességek vagy a rák.

Az elhízás kiváltó okáról megoszlik a kutatók véleménye. Míg egyesek szerint főleg a gazdasági fejlődésben kulcsfontosságú szolgáltatószektor „lusta” alkalmazottai híznak el, addig mások úgy látják, a rendszertelen és egészségtelen étkezés a fő ok, és megint mások az emberi génállományt „ültetnék” a vádlottak padjára.

A fejlett gazdaságokat figyelve látszólag a népesség elhízása és az adott ország gazdasági fejlettsége között jól kimutatható párhuzam van. Erre cáfol rá az európai kontinens, amely az elhízási rátában délre billen: a franciák és a skandinávok jóval soványabbak a dél- és kelet-európai országok lakóinál.

A legrosszabb kombináció

A túlsúlyhoz vezető rendszertelen és egészségtelen étkezésnek kulturális jellegű vonzatai vannak, hangzott el január végén a svájci Davosban tartott Világgazdasági Fórumon. Janet Voûte, a World Heart Federation ügyvezető igazgatója szerint az ételkészítés ideje egy átlagos családban az utóbbi években két óráról tizenöt percre csökkent. A család tagjai – bármelyik korosztályról legyen is szó – a gyorsabb étkezési formákat preferálja az egészségesebb házi kosztnál.

A szakember szavait nyomatékosítja az az Egyesült Államokban nemrég készített felmérés, amely szerint az amerikaiakat nem a jólét vagy a mozgáshiány rángatja bele az „úszógumiba”, hanem az egyre kívánatosabb készételek, amelyeknek főleg a fiatalok nem tudnak ellenállni. Más véleményen van Steven N. Blair, a dallasi Cooper Institute kutatási igazgatója: meggyőződése szerint a fizikai inaktivitás az elhízás első számú okozója. Az otthoni tévézéssel és – a főként a kamaszkorúakra jellemző – számítógépes játékok „űzésével” párhuzamos nassolás a szakemberek egyöntetű véleménye szerint a lehető legrosszabb kombináció. Ezek a fiatalok romló megjelenésük miatt ritkán sportolnak, és így bezárul az ördögi kör. Pedig nemcsak edzéssel előzhető meg az elhízás, hanem a minden korosztálynak ajánlott rendszeres sétával, lépcsőjárással vagy akár a kerti munkával, sőt a takarítással is.

Dobozolt ígéretek

Az orvosi és dietetikusi szakma egyetért abban, hogy helyesen lefogyni csak hosszú távon, módszeres életmódváltással lehet. A többé-kevésbé hatásos módszereknek azonban óriási és – ha hiszünk az elhízási statisztikáknak – jó fejlődési potenciálú piaca van: az amerikaiak tavaly 50 milliárd dollárt, a britek mintegy 2 milliárd fontot költöttek testsúlyuk csökkentésére.

Az elhízást gyógyszeres terápiával, az anyagcsere-folyamatok befolyásolásával vagy fogyókúrázással lehet kezelni. Annak ellenére, hogy a magyar piac mérföldekkel a tengerentúli mögött kullog, a medicináktól a különböző diétákig itthon is igen széles a választék. Magyarországon is kaphatók a nemzetközi forgalomban lévő, rendelvényre beszerezhető, alapvetően kétféle hatást kifejtő fogyókúra-tabletták, amelyek hatóanyagai vagy az éhségérzetet csökkentik, vagy a bevitt zsír felszívódását gátolják meg. A havi 15–20 ezer forintba kerülő, kórosan elhízottaknak szánt medicinákat azonban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nem támogatja.

A gyógyszereken kívül a hazai piacon vannak úgynevezett gyógytermékek is, amelyek átmenet képeznek a gyógyszerek és az étrend-kiegészítők között.

– Ez a kategória kuriózumnak számít az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban, ott ezeket a termékeket az étrend-kiegészítők közé sorolják – tudtuk meg dr.Vadász Ágnestől, az „átmeneti” szegmensben egy évtizede jelen levő Pharmax Kutató és Fejlesztő Kft. ügyvezetőjétől.

Hogy mi minek minősül, azt alapvetően az adott ország hatóságai által kiállított hatóanyag-tartalom táblázata határozza meg.

– A hazai gyógytermékek majd valamikor a hagyományos gyógyszer-kategóriába fognak tartozni – véli az ügyvezető. – Egyelőre belföldön 2008-ig forgalmazhatók, viszont a kibővített unió többi országában még nem.

Dr. Vadász Ágnes nemcsak a piaci lehetőségek beszűkülése miatt aggódik, hanem az új versenytársak megjelenése miatt is. A választék bővülése szükségszerűen árharcot von maga után.

A magyarok többsége átlagosan ötezer forintot költ a súlycsökkentő tablettákra, az anyagcsere-folyamatokat megváltoztató gyógytermékek – adagolástól, így súlytöbblettől függően – pedig havi 6-8 ezer forintos kiadást jelentenek. Ezek hatásukat – a betegtájékoztató szerint – legjobban rendszeres mozgással és diétával párosítva fejtik ki. Csakúgy, mint a táplálékkiegészítők, amelyekkel kapcsolatosan a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség számos rendellenességet regisztrálhatott az évek során. Az élelmiszerekről szóló törvény ugyanis kifejezetten megtiltja, hogy az étrend-kiegészítők „összhatásáról” a dobozon bármi is állítható legyen (legfeljebb az összetevőkről lehet indikációt adni, és azt is csak a dobozban levő tájékoztatóban).

A visszaélések azonban nem csak a táplálékkiegészítőknél jelentkeznek. Egy 2003 szeptemberében végzett, ötven terméket érintő fogyasztóvédelmi ellenőrzés során kiderült, huszonnyolcból húsz pirulát „túlzó tulajdonságokkal” reklámoztak. A szakemberek rendellenességeket észleltek továbbá a forgalomba hozatal körülményeiben, a gyógyhatás vagy az összetétel feltüntetésében, tíz terméken pedig a forgalmazó neve helytelenül vagy egyáltalán nem szerepelt.

Körkörös támadás a kilók ellen

A drogériák, patikák polcain fellelhető fogyási lehetőségek mellett hangzatos ígéretek és szakszerűnek tűnő magyarázatok csalogatják a laikus szemlélődőt a súlyvesztés különböző módozataihoz is, aki anyagi helyzete és tűrőképessége függvényében szabadon válogathat közöttük. Ide sorolható a főként hölgyeknek kialakított wellness-szalonok kínálatában szereplő infraszauna, amelynek a 11 alkalomra szóló bérlete 8–15 ezer forintba kerül, vagy a kontúrfáslizás, amiért 20 ezer forintot is elkérhetnek. A fogyasztó akupunktúrára szintén bérletet lehet váltani, ami 30–40 ezer forintos kiadást jelent.

Az egészséges táplálkozást segítheti a 3–8 ezer forintért megvásárolt szakácskönyv, vagy az egyoldalú táplálkozás atyjának tekintett, tavaly tavasszal bekövetkezett halála után is botrányok középpontjában levő Atkins doktor diétás ajánlásai. (Az áltudományossággal vádolt, a szénhidrátmentes diétáskönyveiből világsikert kovácsoló Atkinsről utólag kiderült, hogy halálakor szívbeteg volt és kövér.)

A legújabb trendeket pedig az életmódmagazinok hasábjain lehet kitanulni, amelyek megvásárlása legfeljebb havi ezerforintos kiadást jelent. Ezekből új edzéstípusokat is megismerhet az érdeklődő, amelyeket azután „pincekondikban” 2-3 ezer, sportlétesítményekben 15–20 ezer, a nagyobb bevásárlóközpontokban és szállodákban berendezett edzőtermekben akár havi 50 ezer forintért ki is próbálhat. Utóbbiak a szélesebb gépválaszték mellett egy sor kiegészítő szolgáltatást nyújtanak, mint az állapotfelmérés vagy a személyi edző, akinek a kiemelt figyelme 15–30 ezer forintba kerülhet havonta.

Aki nem tart igényt a fitnesztermek építő hangulatára, 30 ezer forintért beszerezhet magának egy szobakerékpárt otthoni edzésre, vagy egy taposógépet, amelynek ára 10–100 ezer forint között mozog. Ennél többet kell áldozni a tengerentúlon divatos futópadra, amely 40-50 ezer forinttól indulva akár félmillió forintba is kerülhet. Mindezeknél azonban sokkal olcsóbb megoldást jelent a különösebb otthoni felszerelést nem igénylő, 2-3 ezer forintért árult videokazetta.

A látványos átváltozásokat kedvelők fordulhatnak plasztikai sebészhez is, bár ez nem tartozik a fogyókúra fogalomkörébe. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a beavatkozás „mértékegysége” nem a kilogramm, hanem a centiméter. A hazai plasztikai műtétek eltérő árfekvését befolyásolja, hogy egyéni praxisról vagy magánklinikáról van-e szó, utóbbiak ugyanis drágábbnak bizonyulnak: a zsírleszívások testtájankénti ára 50–160 ezer, míg a hasplasztika – mérettől függően – 300–500 ezer forint.

Diéták hússal, hallal, zöldségekkel

A legnagyobb népszerűségnek azonban hazánkban is a filmcsillagokkal, énekesekkel „reklámoztatott”, életmódmagazinokban bemutatott diéták örvendenek, így a húst hússal ajánló Atkins-diéta, az ennek majdhogynem ellentmondó ovo-lakto-vegetáriánus diéta, vagy a halakra „épített” Perricone-diéta. Mindannyiuk „ars poeticájának” lényege, hogy csökkentse, vagy – mint a megboldogult professzor menüje – teljesen felszámolja a hízásért főbűnös szénhidrátok bevitelét a szervezetbe.

– Az egyoldalú diéták azonban hosszabb távon nehezen kezelhető hiánybetegségeket okozhatnak – hívja fel a figyelmet dr.Zombory Ildikó belgyógyász főorvos.

Ugyanúgy, mint a fogyási céllal vásárolt tabletták esetében, a kúra által előírt napok „teljesítésével” az emberek tiszta lelkiismerettel nyitják ki a hűtő ajtaját, ami ahhoz vezethet, hogy hetek-hónapok alatt visszahízzák, vagy „túlhízzák” korábbi súlyukat.

– Nem az életmódmagazinokban kell keresni a megoldást, ezek számos esetben szakszerűtlen információkat tartalmaznak – szögezi le a belgyógyász.

Háziorvostól dietetikusig

A szakember véleménye szerint a helyes út a háziorvosnál kezdődik, aki a tudott betegségek függvényében különböző vizsgálatokra – így vérvételre – küldheti a pácienst, majd a laboreredményekkel dietetikushoz, azaz táplálkozási szaktanácsadóhoz kell fordulni. Ez azonban távolról sem olyan egyszerű, ugyanis a szolgáltatás nem képezi az alapellátás részét, vagyis dietetikusra csak fekvőbetegek tarthatnak igényt.

– Más lehetőség nemigen kínálkozik, mert a dietetikusi szakma vállalkozói minőségben Magyarországon elvétve található meg – tudatta lapunkkal Kubányi Jolán, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) elnöke. Igaz, a minőségi „fogyiklubok” és szépségfarmok, valamint a wellness-szállodák többnapos fogyókúrás csomagjai jobbára a 70 ezertől akár 200 ezer forintig terjedő „alapárukban” tartalmazzák a dietetikai tanácsadást is.

– A különböző fogyókúrás módszerek csak általános megoldást kínálnak, pedig az elhízás – de a kóros soványság is – egyénre szabott, a többi betegséghez, valamint az étkezési szokásokhoz is igazodó étrendet kíván – mondja Laki Anita dietetikus.

A szaktanácsadás nemcsak egy találkozást igényel, a súlytöbblet és az időközben felmerülő problémák függvényében több hónapon vagy akár egy éven át is rendszeresen felülvizsgálatokra kerül sor. Az MDOSZ elnöke szerint a vállalkozó dietetikusok alacsony száma a szakma halvány társadalmi ismertségében és elfogadásában gyökerezik, de azok közül is, akik tudnak a szolgáltatásról, kevesen fizetik meg a 3-4 ezer forintos óradíjat, ami a többszöri találkozások során változhat. Ám piaci információink szerint vannak dietetikusok, akik a pácienstől függően akár havi 60 ezer forintot is elkérnek a személyre szabott menü elkészítéséért.

A szaktanácsadók pár éve megalakult szövetsége az alapellátásba való bekerülés mellett tör lándzsát, indoklásuk szerint ugyanis a táplálkozási rendellenességeket – így az elhízást is – elsősorban megelőzni kell, amit a dietetikusi szakma széles körű hozzáférhetőségét és elismertségét feltételezi. Jó példa a szakma megítélésére, hogy míg egy hőmérőzés az OEP által finanszírozott szolgáltatások listáján 20 pontot ér, addig egy teljes táplálkozástudományi felmérés és egyéni menü felállítása mindössze 40-et.

– Ma Magyarországon százötven–kétszáz betegre jut egy dietetikus, ami gyakorlatilag nem teszi lehetővé a tanácsadást – tudtuk meg Henter Izabellától, az MDOSZ főtitkárától.

Egészségnevelés

Ezzel szemben – igaz, Európában egyedül – Svájcban a dietetikusok szolgáltatásai szerepelnek a finanszírozott ellátások körében. A piacközpontú svájci tébé az első konzultációt 66 euróra, a további öt foglalkozást 48 euróra taksálja, és ha a dietetikus még ekkor sem éri el a kívánt eredményt, a hatodik találkozás után már csak 20 és 30 euró között fizet a biztosító. Nagy-Britanniában az első találkozásért 8–12 ezer forintnak megfelelő összeget számítanak fel a dietetikusok.

– A szigetországban az egészségnevelés sokkal nagyobb publicitást nyer, hetente több tévé- és rádióműsort moderál az ottani szakmai szövetség – mondja a főtitkár.

Az általános iskolák első óráin az általános műveltséget „szondázó” kifestőkönyvet kapnak a brit kisiskolások, amely többek közt a dietetikus szerepéről is faggatja őket. A brit tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy nem lehet elég korán elkezdeni. A jelenlegi helyzetre alapozó felmérések szerint ugyanis 10–15 éven belül a britek közel háromnegyede túlsúlyos lesz, a felnövő fiatal korosztály pedig egyre esélyesebb arra, hogy szüleinél hamarabb hal meg. Tehát a tudatformálás nem bizonyul túl hatékonynak, főleg amíg a brit gyerekek a dietetikus személyét körbejáró kifestőkönyvük színezésébe fektetett energiát nagyszünetben a gyorséttermek étlapjáról pótolják.