Sem Gerendai Károlynak, sem a vállalkozásainak a pályafutása nem nevezhető tipikusnak. És a nem tipikus utak a legtöbb esetben nem vezetnek sikerre, bár az is igaz, hogy a legsikeresebbek inkább nem a kitaposott utat járják.

- A szerintem sikeres vállalkozások nagy része nem tipikus - mondja a Sziget-alapító. - Az egyedi és sikeres vállalkozások egy jelentős százalékában a személyes elemek meghatározóak. Én elég speciális területen mozgok, annak ellenére, hogy voltak és vannak olyan vállalkozásaim is, amelyek hagyományosnak mondhatók. De azt gondolom, hogy az ezekhez való hozzáállásom sem azonos sok más hasonló vállalkozóéhoz. Ilyen például a vendéglátás, ahol vannak nagykönyvben leírható elvek, de engem egyáltalán nem ez motivált, amikor belefogtam a Liszt Ferenc téren a Buena Vista létrehozásába.

Persze tudtam, hogy jó hely, jó adottságokkal, és valószínűleg itt sikeresen lehet működtetni egy vendéglátóegységet, de ennél messze több volt az ambícióm. Volt egy elképzelésem, hogy mit várok el a világtól, a vendéglátástól, és azt szerettem volna megvalósítani. De ez általában mindig igaz. Csak olyan dologba fogtam bele, amiben éreztem kihívást. Hogy valami mást csinálhatok, mint általában azon a piacon a többi szereplő. Ha csak azt láttam volna ezekben, hogy pénzt lehet velük keresni, nem is fogtam volna bele.

- Nem is volt olyan vállalkozása, amibe úgy kezdett, hogy csak keresni akart vele?

- Szerintem nem, mert miközben persze fontos dolog az életemben, hogy legyen pénzem, ahhoz nagyon kevés az időm, az energiám, hogy olyasvalamivel foglalkozzam, ami egyébként nem ambicionál. Igyekszem olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek érdekelnek, és ezeket úgy csinálni, hogy pénzt is keressek vele.

- A Buena Vista, úgy tudom, elsősorban nem a működése során, hanem az értékesítésekor hozott igazán hasznot.

- Nem volt ráfizetéses a működtetése sem, de igazán sok pénzt az eladásával kerestünk. Voltak tulajdonostársak, akik szépen lassan kikoptak mellőlem, mert irritálta őket, hogy ennél sokkal több pénzt is lehetne keresni más szempontok alapján. A Liszt Ferenc térben, amikor mi odakerültünk, benne volt a lehetőség. Létrehoztunk egy egyesületet, és tudatosan próbáltuk olyanná alakítani építészetileg, hangulatában, ahol igazi közösségi tér jöhet létre, olyan, ami nem csak a vendéglátásra fokuszál. Ez volt az, amit mások nem nagyon értettek, mert attól nem fogunk több pénzt keresni, ha arra is költünk, hogy biztonsági őrzés legyen a területen, vagy ha az átépítését mi finanszírozzuk. Üzletileg nem biztos, hogy értelmesnek látszik, mert ettől nem költ, nem fizet többet a vendég. Így aztán lassan kivásároltam a többi tulajdonost. Végül, mondhatnám, az élet engem igazolt, amikor eladtuk az ingatlant.

- A különböző vállalkozásai nem igazán köthetők egymáshoz: szórakoztatással, a Szigettel indult, aztán jött a vendéglátás, majd a ruházati kereskedelemmel is kacérkodott.

- Talán ez volt az egyetlen, amely üzleti kudarc volt.

- És itt sem csak üzleti motiváció volt?

- Egyrészről az akkori feleségemet nagyon érdekelte a divat világa, és rajta keresztül ez engem is valamennyire megfogott. Másrészről, ha az ember összehasonlítja a magyar kínálatot és a világ kínálatát, akkor nagy-nagyon távol vannak egymástól. Igaz, egy kicsit már javult a helyzet, de szerintem Magyarországon nincsenek meg azok a fórumok, ahol rá lehet találni aktuális divatinformációkra, nagyon szűk a minőségi kínálat, és a kereslet is ehhez igazodik. A célunk az volt, hogy megpróbáljunk jó minőségű, ízléses ruhadarabokat összeválogatni, és egy bolt kínálatába beletenni, de sajnos, nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Meg kellett tanulnunk a saját bőrünkön, hogy a kiskereskedelmi árrésből nem tudunk versenyezni az egyben nagykereskedőként is működő vállalkozásokkal a Westend magas költségei mellett.#page#

- A Wan2 zenei magazin és most már az econet az Est-lapokkal jobban kapcsolódik a Sziget-profilhoz.

- A vendéglátáson és a bolton kívül, azt hiszem, minden más, amit csináltam, szervesen kapcsolódik az alaptevékenységhez. De voltak más vállalkozásaim is, amelyeken pénzt veszítettem. Ezekről viszont eleve tudtam, hogy így lesz. Amikor megalapítottuk az először Wanted, aztán Wan2 névre hallgató magazint, egyértelmű volt, hogy üzletileg nem jó húzás azt a szegmenst célba venni, amelynek szántuk. A cél itt is az volt, mint a TV Szigettel, hogy valamilyen módon megpróbáljuk befolyásolni a közízlést.

Az ember tudja, hogy ha az információk széles áramlása rossz irányba befolyásolja a közízlést, akkor ha egy icipici kis csatornán ezzel szembemegy, nem tud olyan hatást kiváltani, hogy az piacilag értelmezhető legyen. De azt gondoltuk, hogy ha elindítunk egy folyamatot, akkor ennek kapcsán talán mások is elkezdenek nyitni ebbe az irányba. És akkor ezzel elérünk valamit, ami majd üzletileg visszacsatolható a Szigethez vagy más kulturális vállalkozásunkhoz, és bővül a tábor, amely egyáltalán tud valamit kezdeni azokkal a kulturális impulzusokkal, amiket mi megpróbálunk átadni.

- Az ízlésformálás a vendéglátásban és a ruházati boltban is fontos szempont volt?

- Mindenképpen. Nekem ez a mániám, gyakorlatilag gyerekkorom óta. Mindig is törekedtem arra, hogy ne csak passzív szemlélődő legyek, hanem befolyásoljam a dolgok alakulását. Bár soha nem volt ambícióm művészként alkotni, festeni vagy zenélni, mégis inkább az alkotó embertípushoz sorolom magam. Bár otthonosan mozgok a kulturális élet háttériparában, elsődleges feladatom, hogy a szórakozáshoz és az alkotáshoz a feltételeket megteremtsem, azonban ezeken a korlátokon mindig túl akartam menni, és létrehozni dolgokat, befolyásolni a folyamatokat. A művészeknél is az alkotás célja az, hogy valamilyen módon hassanak. Igaz, közülük elég kevésnek adatik meg, hogy menedzselni tudja saját magát, én pedig, azt gondolom, hogy egy viszonylag jó képességekkel rendelkező menedzser vagyok, csak túlnyúlnak az ambícióim a menedzselésen.#page#

- Önről beszélve mindenki elismeri kiváló üzleti képességeit, de az operatív irányításban már nem tartják annyira jónak.

- Bizonyos típusú vállalatok vezetésében jó vagyok, a hagyományos vállalatvezetésben nem. Úgy gondolom, hogy nagyon nem tudok jól struktúrákban működni. De igyekeztem mindig a saját képemre formálni a körülöttem lévő struktúrákat. Persze valószínűleg nem tudnék egy államigazgatási reformot végrehajtani. Hiába lenne egy csomó ötletem, hogy hogyan kéne csinálni, maga a struktúra nem idomulna az én elképzelésemhez, és ezen elbukna az akaratom. Azok a számomra testhezálló közegek, amelyekben az akaratomat érvényesíthetem, elfogadják, hogy ezek a céljaim, és azokat így akarom elérni. Ezek persze nem nagy szervezetek, és nagymértékben hozzám hasonló módon gondolkodó emberek alkotják.

- Akkor ezek a struktúrák ön nélkül nem működnek?

- Az Sziget öt-hat évében minden döntést nekem kellett meghozni, mindenről tudnom kellett. Amikor egy következő szintre léptünk a fejlődésben, szembesülnöm kellett azzal, hogy delegálnom kell a döntési pozíciókat, illetve meg kell próbálnom úgy átalakítani a rendszert, hogy nélkülem is működőképes legyen. Elveket és szempontokat kell meghatározni a végrehajtó emberek számára, illetve olyan rendszereket létrehozni, amelyek valamilyen módon időnként önvizsgálatot tartanak, hogy valóban ezeknek a szempontoknak megfelelően tudnak hosszú távon működni. Innentől nekem az volt a dolgom, hogy a rendszereket működtessem, és nem magát az egész struktúrát.

- Legutóbbi üzleti lépése, bekerülése az econetbe, részvétele az Est-lapok kiadásában, bármennyire is kapcsolódik a médiához, talán mintha elidegenedettebb lenne, kevesebb lenne benne a szubjektív részvétel. Ez is önről szól?

- Az az érdekes, hogy igen. Valószínűleg nem is tudnék vele mit kezdeni, ha nem így lenne. Én nem az econetbe kerültem be, hanem az econet került "belém". Nekem az Esthez mindig volt érzelmi kötődésem, a másik oldalon pedig van koncepcióm, hogy mit kéne vele csinálni. Nyilván üzletileg is jól kell muzsikáljon, de nekem az elsődleges megint csak nem ez. Azt gondolom, hogy ebben nagyon komoly perspektíva van piacilag is, másrészt pedig megint egy olyan médiumról beszélünk, amely a fiatalokhoz szól, és tudna még véleményformálóbb lenni, jó irányba befolyásolni a szórakozási szokásokat.#page#

- Erre az attitűdre fölfűzhető a Szeretem Magyarországot mozgalom is, hiszen annak a célja a közszemlélet formálása. Hogyan jött létre?

- Miközben nagyon érdekelnek az ország dolgai, és próbálom nyomon követni a politika világát, iszonyúan elkeserít, amit látok. Azt érzem, hogy nem lehet ebből jól kijönni. Mert vagy azt mondja az ember, hogy bemegyek ebbe a világba aktív szereplőnek - de ennek a világnak a törvényeivel van alapvetően baj, és azt nem fogom tudni megváltoztatni -, vagy azt, hogy kívül maradok, és sopánkodom, hogy mi lesz velünk. Azt gondolom, hogy a problémák egy jelentős része abból fakad, hogy nem működik a civil kontroll. Elegem lett abból, hogy sopánkodom, de tenni nem teszek azért, hogy megváltozzon ez a helyzet. De azt is gondoltam, hogy nem vagyok ezzel egyedül, és azzal lehetne a legtöbb hasznot hajtani, ha teremtenénk egy fórumot, közösséget, amely tudja, hogyan működik a politika vagy a média világa.

A közbeszédet tematizálja a média, a kommunikáció egy irányban folyik, mert a média nem gyakorol kontrollt, hanem szervilis módon kiszolgálja a politika akaratát, szócsőként működik. Egy olyan klubot képzeltem el, ahol sikeres és független emberek vannak, akiket nem lehet megvenni, befolyásolni, megfélemlíteni, és van lehetőségük a széles körű kommunikációra, mert érdekli a médiát az, amit mondanak. Hitelesek a társadalom számára is, mert még nem folytak bele a politika világába, és a saját ambícióik mellett fontosnak tartják a közügyeket is. Időt, energiát szánnak a folyamatok szakmai tartalmának megismerésére, és adják az arcukat a véleményükhöz. Egyénenként sok mindenki teszi ezt a maga szintjén, fölemeli a hangját, elmondja a véleményét a környezetében, de ez egy közösségben hatékonyabban, erőteljesebben működhet. Ezzel kerestem meg embereket, hogy csináljunk egy ilyen klubot. Azt mondtam, hogy az első évet megfinanszírozom, és aztán eldől, hogy a tagság is lát-e benne fantáziát, hogy tovább csináljuk.

- És él még a mozgalom?

- Persze. Most már a második évnél tartunk. Volt egy hullámvölgy az év végén. Amikor megalakultunk, fölvetettük, hogy hogyan is működik, és hogyan kéne működnie a pártfinanszírozásnak, sajnos nem túl sok érdemi választ kaptunk... A következő akciót már az élet hozta, amikor ősszel utcai harcokba torkollt a helyzet, csináltuk egy képeslapakciót, talán ennek volt a legnagyobb visszhangja. Elítéltük az erőszak minden formáját: elmondtuk, semmi bajunk azzal, ha tüntet valaki, s azzal sem, ha megpróbálja megvédeni a közrendet, de azzal igen, ha ezt erőszakos módon teszi. Azt mondtuk, hogy szerintünk ebben az országban többségben vannak, akik úgy gondolják, hogy az erőszak nem vezet sehová, és küldjenek képeslapot azok, akik a békés többséghez tartozónak érzik magukat.

A média minden oldalról bírált minket, mindenkinek más nem tetszett, majd egy idő után megpróbálták úgy beállítani, hogy ez kormánypropaganda. S bár szerintem nemigen lehetett rajtunk fogást találni, egy idő után előállt öt tagunk, hogy ők nem tudnak azonosulni ezzel az akcióval, és ahelyett, hogy vitába szálltak volna velünk, kiléptek. Mindez elbizonytalanodáshoz vezetett, de most már eljutottunk odáig, hogy eldöntsük, mi a fontosabb, a belső bizonytalanság, vagy hogy hogyan mennek a dolgok az országban. Eddig kényszerből az életet követtük, de nekünk nem az a dolgunk, hogy a problémára fölhívjuk a figyelmet, hanem hogy definiáljuk is, és megoldási utakat is fölvázoljunk. Ettől megy csak előre a dolog. Nemrég volt megint egy akciónk: a gyermeknap előtt felújítottuk a városligeti KRESZ-parkot. Ezzel azt szerettük volna üzenni, hogy mindenki tehet a saját környezetéért, nem kell másra várni. Körül kell nézni, mi az, amit megtehetünk, hogy egy picit jobb legyen.