Miért lett a kommunikáció olyan fontos az életedben?

- A kommunikáció az életem. Ez sohasem volt kérdés. Több nyelven beszélek, ráadásul a beszélgetés és az írás tanult mesterségem. Már középiskolás koromban újságot szerkesztettem, saját rovatom volt a kecskeméti helyi lapban, és emellett a Gyöngyösi Városi Televíziónál öt évig műsorvezetőként és bemondóként dolgoztam. A kecskeméti Katona József Gimnáziumban és Floridában is érettségiztem - ez utóbbi életem egyik meghatározó élménye volt. Jól tanultam, és sok elismerést kaptam, talán nekem van az országban egyedül olyan oklevelem, amelyet 1993-ban Bill Clinton, az Egyesült Államok akkori elnöke írt alá. Itthon két évig én voltam a Külkereskedelmi Főiskola lapjának a főszerkesztője, és hozzám kötődik a főiskola első évkönyvének létrehozása is. Felsőfokú tanulmányaim után ösztöndíjasként kerültem Los Angelesbe, a California State University Northridge-re, ahol PR-t és televíziós hírszerkesztést tanultam. Itt is saját rovatom volt a főiskolai lapban. Ez alatt a fél év alatt is számos oklevéllel, díjjal jutalmazták újságíró munkámat, és ez jó alapot adott ahhoz, hogy hazatérve az RTL Klub híradójánál helyezkedjem el mint riporter.

- Fontos a kiemelkedő szerepkör az életedben? Kell, hogy első légy a tanulásban, munkában?

- Ha csinálok valamit, azt magas hőfokon, hatalmas aktivitással és teljes erőbedobással teszem. Világéletemben rengeteget dolgoztam, már csak azért is, mert amíg a munka nincs elvégezve, nem tudok megnyugodni. Már a középiskolai és főiskolai éveim alatt is olyan baráti köröm volt, ahol az aktív, hasznos életvezetés természetes volt. Alkatomnál fogva bevállalós vagyok, és főleg a húszas éveimben volt fontos számomra a legjobbnak lenni.

- Ma már ez nem annyira fontos?

- Fogalmazzuk inkább úgy, hogy ma már nem én akarok híres, népszerű képernyős ember lenni, legyenek az ügyfeleink azok. Komolyra fordítva a szót, bár szerintem akár jó műsorvezető is lehetnék, de a PR-szakma mélységei egyszerűen jobban vonzottak. 2000-től a Capital Communications csapatát erősítettem, és az ott eltöltött évek alatt alaposan kitanultam a szakmát. Rengeteg projekt kidolgozásában vettem részt, számos kampányt készítettünk és bonyolítottunk le. Éjjel-nappal dolgoztunk, olyan lelkesen, hogy még nyolc hónapos terhesen is az irodában ért néha az éjszaka. Első gyermekem születése után szinte azonnal visszamentem dolgozni, és közben MBA fokozatot szereztem a Műszaki Egyetemen. Eközben teljesen váratlanul, nagyon fiatalom meghalt az édesapám. Ez volt életem legnehezebb időszaka. A munka és a magánélet egyensúlya ma fontosabb számomra, mint korábban volt: nagyon odafigyelek a munka és család harmóniájának megtartására. Második gyermekemmel már otthon maradtam, nem követtem el másodszor is ugyanazt a hibát.

- Milyen posztokon fordultál meg a Capitalben?

- Projektvezetőként kezdtem, igazgatóhelyettes, majd igazgató lettem. Fantasztikus csapat volt: olyan kreativitás, munkaszeretet és szakmai fanatizmus jött össze Hegyi Gábor vezetése alatt, amelyhez hasonlót sajnos ritkán látni.

- Kellett a ranglétrán előremenned?

- Vezető alkat vagyok, a felelősségvállalás, a határozottság, a döntésképesség személyiségem része. A vezetői posztok rám találtak, valószínűleg olyan született és tanult személyiségadottságaim vannak, amelyek nélkülözhetetlenek egy vezető feladatainak elvégzéséhez. Szerintem az empátia és a lelkesedés felkeltése éppen olyan fontos tulajdonság, mint a segítő, másokra figyelő, másokra tekintettel lévő magatartás. Sok az energiám, nagyon gyorsan dolgozom, nagy tempót diktálok magamnak és a munkatársaimnak is. Magasak az elvárásaim - mindkét irányban.

- Hogyan kerültél a Hill & Knowltonhoz?

- Mint említettem, átértékeltem az életemet, és kislányom megszületése után már nem mentem vissza azonnal főállásban dolgozni, hanem kirándultam egyet az államigazgatásba. A KVVM csapatába kerültem, ahol a Fodor-kabinetben a klímaváltozás elleni kampány kommunikációját bízták rám. Örök életemre elköteleződtem a zöld téma iránt. Izgalmas időszak volt, a közszféra működésének megtapasztalása belülről számos tanulsággal szolgált, és megismertem néhány ragyogó embert, akik azóta is a barátaim. Egy fejvadász keresett meg tavaly nyár végén azzal, hogy érdekel-e egy kommunikációs ügynökség vezetése. Kiderült, hogy az egyik piacvezető ügynökség anyacége keres új vezetőt a hazai leányvállalata élére. Jelentkeztem, de nem különösebben izgultam, rábíztam magam a sorsra. Nagyon gyorsan zajlott minden, egy héttel a fejvadász jelentkezése után már az enyém volt az állás. Azt mondták, éppen engem kerestek.

- Mik az elvárások irántad?

- A fiatalságom és a dinamizmusom révén a regionális vezetők szerint ki tudom hozni a cégben rejlő potenciált. Célként jelöltem meg én is, hogy elsők legyünk itthon a legjobbak versenyében. Az én szememben olyan ez a cég, mint egy versenyautó. Ahhoz, hogy eséllyel induljon a versenyben, szervizelni kell, amit állapotfelmérés előz meg, majd fel kell tuningolni a kocsit, hogy gyorsan menjen, hibátlanul működjön, s esztétikailag is kiállja az összehasonlítás próbáját. Tehát a cég arculatának és elismertségének javítása legalább olyan fontos, mint új projekteket szerezni, és a legmagasabb színvonalon végrehajtani a megbízásokat.

- Fiatal korod ellenére - vagy éppen azért - sikerült elfogadtatni magad az új kollégákkal?

- Úgy vettem észre, a kollégák jól fogadtak, talán szeretik is a fiatalos lendületet, a célok világos meghatározását, és a kreatív energiák felszabadítását. Már az első napon lefektettem az alapvető vezetési és etikai szempontjaimat: lehet hibázni, lehet kérdezni, véleményezni, de meg kell adni minden esetben a másiknak a tiszteletet. Aki ezt nem tartja be, annak nincs helye nálunk. Én is ehhez tartom magam. Viszonylag rugalmas munkaidőben dolgozunk, de a határidők tekintetében nincs pardon, a "nem volt időm" kifogás soha nem fogadható el. A szervezet átalakításán már túl vagyok, a belső munkafolyamatokat is átszerveztem. A munkatársak tréningje, a szaktudás fejlesztése folyamatos. Sok kötelező olvasmányt adtam munkatársaim kezébe, amelyek ismerete szerintem nélkülözhetetlen. Nagyon sokat követelek, akár nyolcszor is visszaadok egy anyagot, ha szerintem nem kiváló színvonalú. A kollégáim szerint sokszor könnyebb az ügyfél elvárásait teljesíteni, mint az enyémet. Ugyanakkor örömmel segítek, és szívesen tanítom meg a szakmai fogásokat. Szeretném megmutatni a megbízóknak és a kommunikációs szakma szereplőinek a Hill & Knowltonnál megindult vezetési stílusváltásból adódó előnyöket és pozitív változásokat. Ezek nem csupán abban rejlenek, hogy új divíziókat indítunk - bevezettük a CSR-tanácsadást, nyitottunk a digitális PR irányába, és a sportmarketingtől is sokat remélünk -, de abban is, hogy a piacon tudatosan minőségi, pontos üzleti szempontoknak megfelelő vállalati szisztémára alapozzuk tevékenységünket!

- Motivációs eszköztárad?

- A kiváló munkát elismerem, a kimagasló eredményeket - például a megnyert díjakat - megünnepeljük. Az anyagi motiváción kívül egyéb eszközeim is vannak, az üzleti célok túlteljesítése esetén például külföldre utazik a csapat.

- Az üzleti világ az egyik legismertebb CSR-szakemberként tart számon. Tudsz-e érvényt szerezni a kommunikációs munkád során a társadalmi felelősségvállalás gondolkodásmódjának?

- A társadalmi felelősségvállalással mint az üzleti élet egyik forradalmian új területével egy angol cég kampányának készítése közben, 2004-ben találkoztam. A terület magyarországi megismertetését olyan fontosnak tartottam, hogy összefogtam a hazai brit tulajdonú cégeket, és megalapítottuk a CSR Task Force-t, amely azóta már a Brit Kereskedelmi Kamara égisze alatt működik. Meggyőződésem, hogy minden vállalatnak, vállalkozásnak természetes kötelessége a felelős gondolkodás és viselkedés. A Magyar Public Relations Szövetségben - amelynek alelnöke vagyok - már második éve működtetjük a CSR Best Practice és a CSR Média pályázatokat, gyakran hívnak előadásokat tartani, és sokat kérdez a média is ebben a témában. Hiszek abban, hogy manapság nem lehet sikeres egy olyan vállalkozás, amely nem illeszti be harmonikusan mindennapi működésébe a társadalmi felelősségvállalást.

- A "siker" szóhoz mi köthető az életedben?

- Tíz évvel ezelőtt akkor éreztem magam sikeresnek, ha mindenben a legjobb voltam. Ma már tudom, hogy önámítás nőként az élet minden területén a maximumot kihozni magamból. Lehetetlen 150 százalékosan helytállni a munkában, barátként, főnökként és anyaként is. Most már azt tartom sikernek, ha egyensúlyban tudom tartani életem minden fontos területét, és ha a saját elvárásaimhoz képest megfelelően teljesítek. Bár most is szenvedélyesen élek, már sokkal fontosabb az életemben, hogy a hivatásom mellett legyen időm a gyermekeimre, a férjemre és a barátaimra. Egy nagy kihívás azért még akad: saját magamra egyelőre még nem jut elég idő.