A két ország stratégiai partnerként tekint egymásra
Interjú Martonyi János külügyminiszterrel

– Az elmúlt években a magyar–francia gazdasági kapcsolatok látványosan fejlődtek. Miniszter úr, az ön véleménye szerint melyek azok a tényezők, amelyek ebben a folyamatban a legerőteljesebben hatottak?

– Nyugodtan mondhatom, hogy korszakváltás zajlott le a magyar–francia kapcsolatokban, minden területén jelentős és példaértékű előrelépésnek lehettünk tanúi. A két ország stratégiai partnerként tekint egymásra. Emlékezetes, hogy Orbán Viktor miniszterelnök első hivatalos útja Párizsba vezetett, idén május elején pedig, közvetlenül az Európai Unió francia elnökségét megelőzően, a tagjelölt országok közül egyedül Budapestre látogatott el Lionel Jospin miniszterelnök. Magam is számos alkalommal találkoztam francia partneremmel.

A találkozók és megbeszélések alapján érzékelhető, hogy Franciaország mind politikai, mind gazdasági szempontból kiemelt figyelmet tanúsít a közép-európai fejlődés iránt, s ez természetesen érzékelhető a magyar–francia kapcsolatok folyamatos bővülésében is. Az országaink közötti stratégiai viszony és az immár több mint egy éves NATO-szövetségesi kapcsolataink minden korábbinál kedvezőbb politikai légkört teremtenek a kölcsönös érdekeket szolgáló gazdasági együttműködés fejlesztéséhez. Ugyanakkor az egyre szorosabbá váló gazdasági kapcsolatok és a nagyarányú francia befektetések döntő mértékben és hosszú távon erősítik a két ország kötődését. Az a tény, hogy Magyarország néhány év múlva az Európai Unió tagja lesz, szintén erősíti az egymás iránti politikai és gazdasági figyelmet.

A rendszerváltást követően a francia üzleti körök érdeklődése megnőtt Magyarország iránt, amit tovább erősített hazánk politikai és gazdasági helyzetének stabilitása, a régióban betöltött stabilizáló szerepe. A magyar gazdaság az utóbbi években tartós és dinamikus növekedési pályára állt. A „visegrádi országok” ma már olyan komoly külkereskedelmi és gazdasági növekedési potenciált képviselnek, hogy a kibővített Európa dinamikus növekedésének új tényezőjét képviselik majd.

A hagyományosan nyitott magyar gazdaság mára még nyitottabbá és döntően EU-orientációjúvá vált. A gazdasági integráltság foka alapján hazánk gyakorlatilag már az Európai Közösség tagjának tekinthető. A magyar kereskedelmi forgalom mintegy 75 százaléka az EU tagországaival zajlik.

A magyar–francia árucsere-forgalom a magyar-EU forgalom növekedési ütemét is jelentősen meghaladóan, a kétoldalú kapcsolatokban korábban példa nélküli mértékben növekedett. Az elmúlt hét évben négyszeresére nőtt a kereskedelmi forgalom értéke, és 1999-ben elérte a közel 2,5 milliárd USD-t. Ebben a gazdaság nagyfokú liberalizáltsága, az Európai Megállapodás nyomán megvalósult vámlebontás jelentős szerepet játszott. Számunkra különösen fontos, hogy a korábbi jelentős francia aktívum mára szinte teljesen kiegyenlítődött. Alapvetően átalakult a forgalom szerkezete is, mind az exportban, mind az importban meghatározóvá vált a magas hozzáadott értékű, humántőke-intenzív termékek, így a gépek, gépipari berendezések és a feldolgozott árucikkek aránya.

Magyarország a régió országai közül tartósan a legtöbb egy főre jutó külföldi működődőkét vonzza, és a térségbeli francia beruházások mintegy 40 százaléka is hozzánk érkezett. Franciaország ma a harmadik legnagyobb befektető Magyarországon, a francia beruházások 1999 végén meghaladták a 2,1 milliárd USD-t, ami a hazánkban működő külföldi tőke 10 százalékát teszi ki. A beruházások mind a magyar gazdaság ágazatait, mind földrajzi megoszlásukat tekintve diverzifikáltak. Míg korábban a francia befektetők főként a privatizációban voltak érdekeltek, addig a kilencvenes évek második felétől jelentős zöldmezős beruházásokat valósítottak meg. 1999-ben a francia érdekeltségű vállalatok árbevétele elérte a 680 milliárd forintot, és közel 41 ezer főt foglalkoztattak.

Abban, hogy tartósan magas a működő tőke beáramlása, szerepet játszott az EU normáihoz közelítő jogi háttér, a piaci liberalizáció, az, hogy Magyarországon igen gyorsan kiépült az üzleti infrastruktúra és az európai színvonalú banki, pénzügyi és a telekommunikációs szektor. Ösztönzőleg hatottak a közvetett és közvetlen állami támogatások formájában biztosított beruházási kedvezmények. Az is nagyon fontos, hogy kedvezőek a külföldi beruházók tapasztalatai a magas minőségű, szakképzett és hatékony magyar munkaerő vonatkozásában. A szellemi kapacitás jelentős mértékben segíti a nálunk működő nemzetközi vállalatok innovációs tevékenységét.

– A francia tulajdonú kis- és középvállalatok száma Magyarországon nem éri el a négyszázat, szemben a német és osztrák tulajdonú cégek többezres számával. Lát-e miniszter úr ezen a területen fejlődési lehetőséget, vagy speciális okai vannak a jelenségnek?

– A magyar kormány fontosnak tartja, hogy a nagy francia cégek után minél több kis- és középvállalat érkezzen Magyarországra, hiszen azok biztosíthatják a jól fejlődő gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok tartósságát.
Abban, hogy a magyar piacon jelen lévő német vagy osztrák kis- és középvállalatok száma magasabb, természetesen szerepet játszik a földrajzi közelség és az, hogy a kapcsolatok történelmileg igen szorosak. Egyébiránt a francia kis- és középvállalatok külföldi befektetési, kockázatvállalási hajlandósága kisebb, mint például osztrák vagy olasz társaiké, akik azonban viszonylag kisebb befektetési összeggel jelennek meg külföldön. A francia tőkeexportőrök hagyományosan nagyobb tőkeerejűek, és gyakran a multinacionális, nemzetközi tevékenységhez szokott cégek közül kerülnek ki.
A francia nagyvállalatok magyarországi jelenléte természetszerűen ösztönzően hathat a kis- és középvállalatok beruházásaira csakúgy, mint az, hogy a Francia Külkereskedelmi Biztosító Társaság igen kedvező véleményt alkotott a magyar piaci viszonyokról. Ezek alapján, illetve a magyar és a francia külpiaci hálózat további céltudatos tevékenysége és a magyar kormány beruházásösztönző intézkedései nyomán véleményem szerint erősödni fog a francia kis- és középvállalatok magyarországi jelenléte.

– Milyen változásokat hozott a gazdasági kapcsolatokban, hogy a gazdaságdiplomáciai feladatok, hatáskörök átkerültek a Gazdasági Minisztériumtól az ön minisztériumához?

– A diplomáciai és a külgazdasági tevékenységet ma már nem lehet elválasztani, a külpolitika és a külgazdaság célkitűzései szorosan összefonódnak. A külgazdasági szempontokat külpolitikai eszközökkel is elő kell segíteni, míg a gazdaságnak is mindig van politikai dimenziója. A világ számos országában Magyarországnak döntően külgazdasági érdekei vannak, és a külügyminiszteri találkozók napirendjén is kiemelt súllyal szerepelnek a gazdasági témák.

Ez év februárjától a kereskedelemfejlesztés, az exporttal összefüggő kérdések átkerültek a Külügyminisztériumhoz, míg a befektetésösztönzés továbbra is a Gazdasági Minisztérium hatáskörében maradt. A kormány döntése nyomán közvetlen szervezeti kapcsolat teremtődött a külpolitika és a külgazdaság-politika között, ami lehetővé teszi, hogy az egymással szorosan összefüggő megfontolásokat egy hatékonyabb, egyszerűbb, kisebb létszámmal és olcsóbban működtethető szerkezetben vegyük figyelembe. Az új helyzet megfelel a nyugati országok gyakorlatának, az Európai Unió tagországaiban kialakított kormányzati struktúrának, a döntés tehát szerkezeti korszerűsítést is jelentett, és egyben a magyar diplomáciai tevékenység, a magyar diplomáciai kar modernizálásának fontos eleme.

A külpolitika és a külgazdasági tevékenység teljes integrálása azonban hosszabb időt vesz majd igénybe. A mindennapokban ez azt jelenti, hogy az eddig kizárólag külpolitikával foglalkozó diplomatáknak az eddiginél közelebbről meg kell ismerniük a külgazdasági feladatokat, míg az eddig elsősorban külgazdasággal foglalkozóknak a szélesebb külpolitikai megfontolásokat is figyelembe kell venniük. A magyar diplomáciai kar tehát mind belföldön, mind pedig külföldön, a magyar külképviseleteken homogénebbé fog válni.
Az új helyzet lehetőséget ad arra, hogy áttekintsük a külgazdasági attaséi hálózat és a kereskedelmi szolgálat, az ITDH közötti munkamegosztást. Célszerű, hogy a kisebb országokban csak az egyik szervezet képviselője működjön, aki azonban a másik funkcióját is ellátja. Mindez ésszerűsítést és takarékosságot tesz lehetővé, amit a mai külgazdasági érdekekhez jobban alkalmazkodó átcsoportosításokra lehet felhasználni. Így lehetővé válik a magyar gazdasági jelenlét olyan helyeken, ahol eddig erre szervezeti korlátok miatt nem volt mód.

– A francia–magyar kapcsolatok fejlődése hogyan segítheti hazánk európai uniós csatlakozását, különös tekintettel arra, hogy ez év júliusától Franciaország az EU soros elnöke?

– Minden európai uniós tagországgal kialakított kapcsolatainkban meghatározó helyet foglal el az a törekvésünk, hogy biztosítsuk Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának támogatását. Ez most Franciaország esetében különösen fontos kérdés, hiszen július 1-jétől Franciaország vette át az unió soros elnöki tisztségét. A francia elnökségre olyan időszakban kerül sor, amikor az Európai Unióval folytatott tárgyalásaink első szakasza lezárult, s most egy minőségileg új, a tárgyalások ütemét nem csupán fenntartó, hanem azt reményeink szerint fokozó és az érdemi kérdésekre összpontosító szakaszába lépünk. Mi bízunk a francia elnökség tevékenységében, hiszen Franciaország az európai integráció egyik motorja. Párizs támogatja hazánk törekvését, és felkészültségünk, valamint gazdasági teljesítményünk alapján azzal számol, hogy Magyarország az elsők között csatlakozik majd az unióhoz.

A rendszeres magas szintű magyar–francia érintkezések során kiemelt helyen szerepelnek az EU-val összefüggő kérdések. Véleményem szerint a csatlakozásunk iránti francia politikai támogatás erős objektív alapokon nyugszik. Az országaink közötti gazdasági együttműködés valójában már jól mutatja a gazdaságaink közötti reálintegráció szintjét. Ha úgy tetszik, a gazdaság immár döntött, ami a politikusokat is az unió bővítési folyamatának továbbvitelére ösztönzi, s a francia üzleti szereplők kedvező magyarországi tapasztalatai egyben a leghatékonyabb érvek bármiféle fenntartás eloszlatására.

A most befejeződött portugál elnökséggel lezárult a csatlakozási tárgyalások első szakasza: lezajlott a közösségi joganyag átvilágítása, átadtuk a tárgyalási álláspontokat, minden fejezet megnyitásra került, és tizenegyet ideiglenesen le is zártunk. A most kezdődő francia uniós elnökségnek kiemelt szerepe lesz abban, hogy zökkenőmentesen megvalósuljon az Európai Unió állam- és kormányfőinek 1999 decemberében Helsinkiben megfogalmazott kötelezettségvállalása, amely szerint az unió 2003 végétől kész lesz a felkészült első új tagok befogadására. Lionel Jospin miniszterelnök májusi budapesti látogatása megerősítette, hogy Franciaország történelmi feladatnak tekinti a bővítést. Ha a francia elnökség sikerre viszi az Európai Uniónak a bővítés megvalósításához szükséges belső reformokkal foglalkozó kormányközi konferenciáját, és jelentős előrelépésre kerül sor a tárgyalásokon, azzal az egész bővítési folyamat új lendületet kaphat.

A francia elnökség alatt azonban új minőséget kell adni a tárgyalásoknak. A fejezethatárok átlépésével és a tárgyalási ütem növelésével most már valódi párbeszédet és egyeztetést kell kezdeni. Számunkra az a legfontosabb, hogy haladjanak a tárgyalások. Nekünk ehhez töretlenül folytatnunk kell a felkészülést, az uniónak pedig az év végéig döntéseket kell hoznia belső reformjairól. Van azonban egy közös feladatunk, ez pedig a csatlakozási tárgyalások sikeres befejezése. Azt szeretnénk, ha a francia elnökség idején hozzálátnánk „a tárgyalóasztal letisztításához”, tehát jelentős haladást érnénk el a „könnyű fejezetek” lezárásában, és megkezdenénk a legfontosabb kérdések érdemi tárgyalását. Így valóban csak a legnehezebb kérdések megoldása maradna 2001-re.

Mi azt is szorgalmazzuk, hogy a francia elnökséget lezáró decemberei nizzai uniós csúcstalálkozó olyan csatlakozási forgatókönyvet is vázoljon fel a tagjelöltek számára, amely magában foglalja majd annak a lehetőségét, hogy megjelölje a felkészült tagjelöltekkel – így a Magyarországgal – folyó csatlakozási tárgyalások lezárását Változatlanul reális célkitűzésnek tartjuk, hogy ez 2001 során megvalósuljon. Ez egyébként politikai szempontból is kívánatos, és az egész bővítési folyamat hitelessége szempontjából is szükséges.

– Külügyminiszter úr! A francia köztársasági elnök a legmagasabb francia állami kitüntetésnek, a Becsületrendnek a parancsnoki fokozatát adományozta önnek. Milyen személyes érzelmeket váltott ki önből ez a komoly elismerés, és e kitüntetésnek lehet-e hozadéka a francia–magyar kapcsolatokban?

– A megtisztelő kitüntetést elsősorban Magyarország eredményei és a következetes magyar külpolitika elismerésének tekintem. Meggyőződésem, hogy ezzel a gesztussal a magyar külpolitikának az európai egység megteremtésében és Közép-Európa felemelkedésében betöltött szerepét ismerte el a Francia Köztársaság. Természetesen nagy megtiszteltetésnek tartom a kitüntetést, hiszen mindig büszkén vallottam kötődésemet a francia kultúrához.

–a–n