Közösségi kezdeményezés. Így nevezik azokat az unió fejlesztési céljainak közvetlen megvalósítását szolgáló többéves programokat, amelyeket az Európai Bizottság javasol a tagállamoknak. Az egyik közülük a nemzetközi kooperáció, a határok átjárhatóságának megvalósítása, amely az Interreg programban ölt testet.

- A határok átjárhatóságát nem pusztán fizikai értelemben, hanem sokkal inkább az intézmények és a magánszféra kapcsolatainak tükrében kell értelmezni - tudtuk meg Csalagovits Imre Jánostól, az Interreg Igazgatóság vezetőjétől, amely a területfejlesztés, -rendezés, az épített környezet alakítása és védelme háttérintézményi feladatait ellátó VÁTI Kht.-n belül működik.

Optimális esetben az Európai Unió (EU) és az egyes programok által érintett tagországok céljai illeszkednek egymáshoz, bár ez korántsem gyakori; példa rá a határok nyitottsága és átjárhatósága. Magyarország azonban élenjárónak mondható az Interreget tekintve, egyfajta mintaterület, mert itt csaknem teljesen illeszkednek a közösségi és a hazai törekvések.

Kulcsfontosságú magyar pozíció

Ezt a kedvező helyzetet az ország különleges földrajzi fekvése is erősíti. Részben ennek köszönhetően már a csatlakozás előtt is a legtöbb projektpartner Ausztria után Magyarországról került ki az Interreg IIC programban.

A bővítést követően még inkább felértékelődött az ország szerepe, mert fejlettségi és csatlakozási tekintetben rendkívül különböző szomszédaink vannak - hívja fel a figyelmet Csalagovits. - A régi tagállam Ausztria, a most csatlakozott Szlovákia és Szlovénia, a közeljövőben várhatóan belépő Románia, valamint Szerbia és Ukrajna jelentősen eltérő fejlettségi szintjük miatt különböző csapokból jutnak uniós pénzekhez, az összekötő kapocs szerepe pedig Magyarországra hárul.

Magyarország összesen nyolc programban vesz részt 2004 és 2006 között. Ezek három különböző - egymástól elsősorban az együttműködési területekben eltérő - "kalapba" tehetők. A IIIA komponens - amelyre a Magyarországnak szánt 68 millió eurós Interreg-keretből közösségi szinten is a legtöbb, 85 százalék jut - az országhatárok menti régiókat célozza meg; a IIIB elem - amely a keret 9 százalékából gazdálkodik - a 13 európai makrorégió államainak transznacionális együttműködését ösztönzi; a maradék 6 százalék pedig földrajzi-politikai megkötések nélkül fordítható közös regionális projektek finanszírozására.

Ám Csalagovits szerint az összeg nem pontos, mert a közös projektek során a magyar félnek több is, kevesebb is juthat, legalábbis az utóbbi két komponens esetében. Ezeknél ugyanis az EU azt akarja, hogy a tagállamok adják össze pénzeiket, projektenként egységes költségvetésük legyen.

- Azt tudjuk, hogy mi legfeljebb mennyivel járulhatunk hozzá egy programhoz, de azt már nem, hogy ebből mennyi jön vissza. Az eddigi tapasztalatok alapján valószínűnek látszik, hogy az utóbbi összeg nagyobb lesz - magyarázza Magyarország projektvonzó képességével az anyagi összhaszonmérleget a szakember. Igaz, az Interreget az EU elsősorban nem a pénzszerzési vonzata miatt indította el, hanem a társult, valamint a csatlakozási folyamatban még messzebb lévő országoknak a tagállamokkal, illetve ez utóbbiaknak a stratégiai együttműködése végett.

Határ menti fejlesztések

A IIIA komponensen belül Magyarország összesen négy határ menti programban vesz részt. Az évek óta működő osztrák mellé tavaly három új és egymástól lényegesen eltérő program társult: a szlovén-horvát, a szlovák-ukrán és a román-szerb. A konkrét pályázati kiírások december és február között jelennek meg, elsőként az osztrák és a szlovén-horvát program részvételi feltételei váltak nyilvánossá. A folyamatos beadású osztrák program kivételével a többi szakaszos mechanizmusban működik: addig írják ki újra a két-három hónapos leadási határidejű pályázatokat, ameddig ki nem ürülnek a kasszák.

Az Interreg IIIA által támogatott területek hasonlóak a határon átnyúló gazdasági és szociális kapcsolatok fejlesztésében fontos szerepet játszó PHARE CBC programokéhoz. Így pénz kérhető kisebb beruházásokra - például útépítésre vagy -javításra -, vízvédelmi, szennyvíztisztító berendezések beszerzésére, hulladékkezelők létesítésére, a kis- és középvállalkozók közti együttműködésre, a helyi gazdaságfejlesztési kapcsolatok kiépítésére, város- és vidékfejlesztésre, közös kutatás-fejlesztési, kulturális, egészségügyi és oktatási projektekre.

A programok többsége a nonprofit szereplőknek szól; az osztrák és a szlovén-horvát programban az üzleti szféra nem vehet részt, a másik kettő keretében cégek is pályázhatnak. Az elnyerhető támogatás mértéke - a hazai pályázatokhoz hasonlóan - nonprofit jogi személyek esetében eléri az összköltség 95 százalékát is, míg a vállalkozók legfeljebb 50 százalékos pénzügyi segítségre számíthatnak. A hazai szereplők számára azért is rejlenek nagy lehetőségek a közösségi kezdeményezésben, mert Veszprém, Fejér, Tolna és Jász-Nagykun-Szolnok kivételével az összes többi megye és a főváros is részt vehet valamelyik programban.

Együttműködés minden szinten

Az Interreg programok szabályszerű végrehajtásáért és a kezdeményezések céljainak elérésért a tagállamok által programonként felállított közös irányító hatóságok felelősek - a román-szerb és szlovák-ukrán programok e szervezetét Magyarországra (a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatalba) telepítették -, ezek munkáját segítik az olyan kapcsolattartó, értékelő és koordináló szerepet betöltő szakmai titkárságok, mint például az Interreg Igazgatóság.

A határ menti programok érdekességét - és egyben bonyolultságát - az adja, hogy egy közös projektre a pályázók külön-külön is benyújthatják dokumentációjukat. Ezeket bontáskor amúgy is egymás mellé teszik, és együttesen értékelik. Ez a megoldás viszont általában kevesebbet ér a bírálók szemében, mint az egy csomagban beadott pályázatok, hívja fel a figyelmet a projektelőkészítés során is megkövetelt együttműködésre Csalagovits Imre János.

Az értékelés során az Interreg Igazgatóság nem a magyar érdekeket képviseli, az EU a külföldi munkatársak alkalmazását szervezeti követelményként fogalmazza meg. A bírálat ugyancsak nemzetközi szinten történik, a bizottságban az érintett megyék és a kormányok is képviseltetik magukat.

Az értékelés-elbírálás alapvető szempontja a határ menti hatás, amely kiírásonként egy komplex pontrendszerrel számszerűsíthető. Fontos továbbá a projekt minősége, előkészítettsége és végrehajthatósága is, valamint az, hogy mennyire érződik a közös részvétel. De ezek nem kőbe vésett szabályok, mondja az Interreg Iroda vezetője. Vannak olyan esetek is, amikor nem történik mind a két oldalon fejlesztés; például egy magyar kishatárforgalomra alkalmas út ukrajnai folytatásának leaszfaltozására az ukrán fél írja meg a pályázatot, és kapja a pénzt, az új infrastruktúrából viszont a határ mindkét felén profitálnak.

Távoli partnerek

Az Interreg másik két komponense szélesebben értelmezi a régiók együttműködését.A IIIB-n keresztül Magyarország a közép-európai-adriai-dunai-délkelet-európai térségre (Central Adriatic Danubian South-Eastern European Space - CADSES) felállított programokban vesz részt. A támogatott projektek elsősorban nem a közvetlen beruházási tevékenységeket segítik, hanem transznacionális fejlesztési stratégiák összeállítását, a hatékony és fenntartható európai közlekedési hálózat kialakítását, az információs társadalomhoz való kapcsolódást, a környezetvédelmi együttműködést, a kulturális és természeti erőforrások védelmét célzó tanulmányok, koncepciók, tervek, szoftverek kidolgozását.

A tavaly novemberben meghirdetett pályázatok leadási határidejét január közepére tette a program irányító bizottsága, illetve a Rómában székelő irányító hatóság. A magyar partnerek a közös kutatási projektekben való részvétel költségeinek 75 százalékos támogatását igényelhetik CADSES pályázatukban, a fennmaradó 25 százalék felét, külön pályázati rendszeren keresztül, a hazai költségvetési társfinanszírozás állja. Idén várhatóan késő tavasszal sor kerül még egy pályázati körre.

A IIIC komponens pályázatain az ország minden tájáról indulhatnak szervezetek, partnereik pedig Európa teljes területéről származhatnak. A projektek célja a regionális fejlesztés és kohézió stratégiájának és eszközeinek fejlesztése. Lehetőség van arra is, hogy az elnyerhető 0,5-5 millió euróból a részt vevő régiók pénzalapot hozzanak létre a program céljainak megfelelő helyi projektek támogatására.

Ez a komponens egy nagyon fontos együttműködési lehetőség a régiók számára, mert támogatja a strukturális alapokkal kapcsolatos tapasztalatcserét - hangsúlyozza Csalagovits Imre János, hozzátéve -, és fontos lenne, hogy a magyar szereplők minél több programban aktív, lehetőleg irányító szerepet játsszanak.

Optimális esetben az unió és a programok által érintett tagországok céljai illeszkednek egymáshoz, bár ez korántsem gyakori. Magyarország azonban élenjáró az Interreget tekintve: itt csaknem teljesen illeszkednek a közösségi és a hazai törekvések.

A határ menti programok érdekessége, hogy egy közös projektre a pályázók külön-külön is benyújthatják dokumentációjukat; ezeket amúgy is együttesen értékelik. Ez a megoldás viszont általában kevesebbet ér a bírálók szemében, mint az egy csomagban beadott pályázatok.

Csalagovits Imre János: "A bővítést követően még inkább felértékelődött az ország szerepe, mert fejlettségi és csatlakozási tekintetben rendkívül különböző szomszédaink vannak"