– Úgy látom, hogy kétoldalú kapcsolataink fejlődése felgyorsult Jacques Chirac elnök 1997-es látogatásával. Orbán Viktor miniszterelnök 1998-ban két alkalommal kereste fel Párizst, a labdarúgó világbajnokság döntője idején majd másodjára hivatalosan, ezt viszonozta idén május végén Lionel Jospin miniszterelnök, aki mintegy százötven fős kísérettel, négy miniszter és számos üzletember társaságában érkezett Budapestre. Ezek a politikai találkozások kedvezően hatottak a gazdasági kapcsolatokra. Számottevően növekedett a kereskedelmi forgalom, s a harmadik helyen állunk a külföldi befektetők sorában Magyarországon. A befektetők nagyra értékelik, hogy az ország sohasem kérte adóssága átütemezését, csökkentését, s a rendszerváltás után a kormányok nem késlekedtek a demokrácia és a piacgazdaság feltételeinek megteremtésével. Egyre kiterjedtebb a prosperitás zónája. A franciák most kezdik felfedezni az ország keleti részét, s vonzza őket, hogy a megyék és a városok különböző kedvezményeket biztosítanak az ott beruházóknak. A befektetők azzal számolnak, hogy Magyarország idővel az Európai Unió végvára lesz, s döntéseiket az is motiválja, hogy innen könnyen eljuthatnak a szomszédos piacokra.

– Hogyan értékeli Magyarország felkészülését az európai uniós tagságra?

– Úgy vélem, hogy a legjelentősebb lépés eddig a privatizáció volt, és a legnehezebb szakaszon már túljutottak. Nem veszem sorra azokat a területeket, ahol jól állnak, inkább arról beszélnék, ahol még erőfeszítésekre van szükség. Ilyen a bel- és az igazságügyi együttműködés, a határok, a bevándorlók megfelelő ellenőrzése. Nagyobb figyelmet igényel a környezetvédelem; Franciaország kész arra, hogy segítséget nyújtson ebben, mert úgy ítéli meg, hogy ez az a terület, amely gondot okozhat a csatlakozásnál. Fontos az úthálózat fejlesztése is.

– Miként viszonyul Franciaország az unió bővítéséhez?

– Teljes mértékben támogatja a bővítést, Magyarország felvételét az Európai Unióba, és egyetért a brüsszeli bizottság véleményével, hogy élen jár a felkészülésben. Ezt Jospin miniszterelnök úr is megerősítette Budapesten. A most lezárult portugál elnökség idején jelentős előrelépés történt a csatlakozási tárgyalásokon, s remélem, hasonló haladásról adhatunk számot a július 1-jén kezdődött francia elnökség során is.

– A decemberi EU-csúcson kiderül majd, hogy mikorra várható a csatlakozási tárgyalások lezárása?

– Jóslásra nem vállalkozhatom. A legfontosabb a közösség belső reformjairól intézkedő kormányközi konferencia eredményes lezárása. Én bízom a sikerben, sőt abban is, hogy a tagjelölt országokkal Nizzában egyezségre tudunk jutni egyfajta bővítési menetlevélről. Az Európai Unió tavaly decemberben Helsinkiben deklarálta, hogy 2002 végére készen áll a bővítésre. Ez azt jelenti, hogy addigra az intézményi reformfolyamatot és annak ratifikálási eljárását is le kívánja zárni.

– Visszatérve a kétoldalú kapcsolatokra, személy szerint hogy érzi magát Budapesten?

– Igazán jól. Megszerettem ezt a várost, amely regionális metropolissá fejlődött Közép-Európa szívében. E szerep megőrzése szintén megköveteli az úthálózat fejlesztését. Nincs kellemetlenebb dolog, mint amikor az alig néhány híd valamelyikén az ember csúcsforgalomban át akar jutni Pestről Budára, vagy fordítva. Új hídra, a Duna alatt újabb alagútra lenne szükség, s ennek érdekében nélkülözhetetlen a politikai élet szereplőinek, a kormánynak és a főpolgármesteri hivatalnak a közeledése egymáshoz. A magyar vidéket is szeretem, legutóbb Nyíregyházán, Sárospatakon és Mátészalkán jártam, s igazán kedves fogadtatásban volt részem. Remélem, hogy a francia EU-elnökség idején több alkalmam lesz vidékre utazni, például az Európa-napok rendezvényeire.

– Nagykövetként mi az, amit feltétlenül el szeretne érni a közeljövőben?

– Az elődeim nyomdokain kívánok haladni, akik kiváló eredményeket értek el a kétoldalú együttműködés fejlesztésében. Kapcsolataink a rendszerváltozás óta fantasztikusan fejlődtek, nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúra és az idegenforgalom területén is. Büszkeséggel tölt el, hogy a Francia Intézet programjai rendkívül népszerűek, s a nyelvtanfolyamai arról tanúskodnak, hogy mind többen tanulnak franciául, főleg a fiatalok. Ez jó dolog, hiszen ők lesznek azok, akik majd megteremtik álmaink Európáját. Örvendetes, hogy a kulturális szálak a gazdasági kapcsolatoknál is erőteljesebbek. Ezt bizonyítja, hogy július 13–16. között Budapesten a Felvonulási téren nagyszabású kulturális rendezvénysorozatot szervezünk Royal de Luxe néven, és máris nagy az érdeklődés. Természetesen az is fontos, hogy a franciák jobban megismerjék Magyarországot. Ezért jövőre rendkívül változatos és kifejezetten különleges programmal magyar évet tartunk Franciaországban.

***
Jönnek a kicsik

Jót tett a gall gazdaság fellendülése a francia–magyar együttműködésnek is. Igaz, Budapest közeledése az Európai Unióhoz segített ebben, hiszen mind több tagországbéli vállalkozó gondolja úgy, hogy nem árt idejében megvetnie lábát a leendő partnerek piacán. Így érthető, hogy miközben a nagy francia cégek erősíteni igyekeznek pozícióikat, mellettük mind több kis- és középvállalkozó érkezik Magyarországra.

A kezdet azonban nem volt egyszerű: abból a több mint húszezer magyarországi cégből, amely 1992 és 1996 között részben vagy teljesen külföldi tulajdonba került, csupán 390 francia érdekeltségű (4400 volt német, 2670 osztrák, 1140 amerikai, 1120 olasz). Ám az időszak végére mind több gall vállalat ismerte fel, hogy hazánk megfelel egyfajta regionális bázis kialakítására. Ráadásul ekkor kapott számottevő lendületet a magyarországi privatizáció, amely külön vonzerőt jelentett számukra. Így mára Franciaország – Németország és az Egyesült Államok után – a harmadik helyen áll az itteni befektetők sorában.

A kis- és középvállalkozók mostani „offenzívája” előtt, a francia beruházások hat ágazatra koncentrálódtak – a tőke háromnegyedét az energia-, a gyógyszer- és az élelmiszeriparban, valamint a távközlésben, a víz- és csatornázásművekben és a nagykereskedelemben fektették be –, és a privatizációhoz kötődtek.

1998 és 1999 azonban már új fejezetnek számít: a Sociéte Générale és a Valeo megjelenése a magyar nagykereskedelmi piacon a zöldmezős beruházások előtérbe kerülését jelezte, s mind nagyobb szerepet kapnak Magyarország előnyei: a stratégiai közép-európai pozíció, a politikai stabilitás, a piacgazdasági mechanizmusok megléte, s nem utolsósorban az olcsóbb munkaerő. Elemzők szerint mindezeknek meghatározó szerepük van a biztonságot különösen szem előtt tartó kisebb befektetők idecsábításában. Nem véletlen, hogy az elmúlt két évben nem köttetett 100 millió franknál nagyobb értékű magyar–francia ügylet. (Persze mindezek mellett léteznek más ügyeletek is, amelyekben ugyan francia és magyar cégek vannak jelen, ám a pénzügyi mozgások különböző leányvállalatok révén történnek, így nehezen mérhetőek a kétoldalú kapcsolatok szempontjából.)

A budapesti francia nagykövetség adatai szerint egyébként tavaly 60 millió dollárnyi francia tőke jött Magyarországra, s ezzel a gall összberuházások értéke 1999 végén 2120 millió dollárra emelkedett, s a hazánkba érkezett befektetések 9,8 százalékát tette ki.

*

Francia befektetők Magyarországon*
Électricité de France
Sanofi
Gaz de France
Servier
Vivendi
Alcatel
Total
Michelin
Eridania Beghin Say
Auchan

*A beruházások volumene szerinti sorrendben

*
A legfőbb francia beruházásokban érintett magyar vállalatok
Chinoin (Sanofi)
Egis (Servier)
Démász (Électricité de France)
UTI (Alcatel)
Égáz (Gaz de France)
Fővárosi Csatornázási Művek (Vivendi)
Taurus (Michelin)
Édász (Électricité de France)
Dégáz (Gaz de France)
Fővárosi Vízművek (Lyonnaise des Eaux)