Nézem a Casino Royale-t a moziban, hopp, egyszer csak jön Daniel Craig, mint James Bond, és elhúz a vásznon az új Mondeóval. Nem volt meglepetés, a Ford jó előre szólt, hogy ez lesz, még képeket is mutogatott, de hát tudjuk, más valamit statikus fotókon és más mozgásban látni. Akkor egy kicsit csalódtam az új Mondeóban, hiszen a filmben amolyan tanulmányszerűségként tűnt fel, és még abban a formában sem volt igazán karakteres, ebből pedig egyenesen jött a következtetés, hogy a szériaváltozattal kapcsolatban sem lehet majd csodára számítani.
A bumfordiság csak látszat
Így is lett, a Mondeo szépen bemutatkozott, néhány finomítással hozta a filmből megismert alakot. Megkapta az illő tapsot és elismerést, de formavilágát látva nem alakultak azon nyomban fan klubok. Pedig a formatervezők a kinetic design filozófia szellemében mindent megpróbáltak, hogy valamit villantsanak az előző generáció semmitmondó megjelenésével szemben. Határozottan formásabb lett az (amúgy fordos egyen)orr, amivel sikerült is valami sportosságot belepasszírozni a Mondeóba. Itt azonban mintha elfogyott volna a tudomány, oldalról semmi különös nem látható, sőt mintha még sok is lenne a vonalakból, a hátsó lámpa pedig egyenesen elkapkodottnak tűnik. Egyfajta bumfordiságot kölcsönöz az autónak, amiért nagy kár, mert amúgy ez a legkevésbé sem jellemző rá.
Bent egyértelmű a helyzet, ismerős fordos, mégis új, kellemes hangulatú műszerfal és középkonzol várja az utasokat. Véletlenül se hagyjuk viszont, hogy a kereskedő rábeszéljen minket a fabetétre. Ez ugyanis egyszerűen ronda. Mondeóból van alubetétes kivitel is, az barátságos, gusztusos, tessék azt választani a fabetét helyett. A középkonzolt egyébként méretes, hatcédés, tíz programhelyes, MP3-as Sony fejegység uralja, mely amellett, hogy szép nagy, olvasható feliratokkal kommunikál, még jól is szól. Ez persze egy Mondeo-kategóriájú autótól minimális elvárás.
A műszerfal különlegessége a Power feliratú gombocska, az új Mondeo ugyanis nem kulccsal, hanem egyetlen ujjmozdulattal indul (feláras extra). Szőrszálhasogatás és magánvélemény, de a gomb kialakítása kicsit egyszerűre sikerült: hiába a krómkeret, olyan szegényke, mint valami söröskupak, nyugodtan lehetett volna nagyobb és határozottabb megjelenésű. Ha már a sofőr jobb kezének közvetlen közelébe, a létező legcentrálisabb helyre került.
Már a Mondeo előző generációja is tökéletes családi autó volt, kényelmes ülésekkel és hatalmas hátsó térrel. A frissítéssel, ha lehet, még jobb lett a helyzet, a méretnövekedésért az utasok akár hálaimákat is mormolhatnak. A hátsó padon két nagyobb termetű, két méter közeli felnőtt is lazán elfér, nincs könyökharc, térdbeverés, a kisebbek meg akár még könnyebb tornagyakorlatokat is végezhetnek. És ez mind semmi, mert a csomagtartó 550 literes, ami a négyajtós kivitel szűk nyílása miatt sajnos roppant nehezen rakodható. Nagyon messzire kell nyúlni, kipakolni csak a ruházat erőteljes koszolódása árán lehet. Ezért látatlanban az ötajtós karosszériaváltozat tűnik nyerőnek. Elöl az ergonómia nem teljesen tökéletes, 173 centisen rengeteget kell nyújtózni a biztonsági övért, a széket pedig akárhova állítottam, a B oszlop balra pillantás esetén mindig betakart a látótérbe. Jobbra ellenben tökéletes a kilátás. A kormány fogása jó, gombból viszont megtanulhatatlanul sok van rajta.
De ezzel elfogyott minden apróság, amit a Mondeo ellen fel lehet hozni, innentől már csak a jó dolgok jönnek. Sokan méltatták már, és tényleg remek ötlet például a különleges "tanksapka": ilyenje a Mondeónak nincs is, a kis ajtó kinyitása után már lehet is dugni a töltőpisztolyt a nyílásba. A kilötyögéstől egy műanyag hártya óv, mely a pisztolyt beengedi, ki viszont semmit. Zseniális. Ahogy a futómű is: az előző generációnak sem lehetett oka a panaszra, de a mérnökök most találtak egy még tökéletesebb beállítást. Forszírozott körülmények között is hihetetlenül stabil az autó, de így is finom tud maradni, egy fekvőrendőrön áthajtva nem akarja kirázni a benne ülők reggelijét. A kormányzás is precíz, élmény a kanyarokat hajkurászni vele, és idegesítő zajok sem tolakodnak be az utastérbe.
Jó vétel
A kanyarvadászathoz a kétliteres, 140 lóerős dízelmotor is jó partner, kellően jól húz, a turbólyuk ismeretlen fogalomnak számít. A 320 newtonméteres csúcsnyomaték 1750-es fordulatszámtól egészen 2240-ig rendelkezésre áll, biztosítva, hogy minden helyzet rugalmasan megoldható legyen. A nehéz jobb lábnak (és az állandó mínuszos időjárásnak) viszont ára van, a tesztfogyasztás kilenc liter körül alakult, ami a másfél tonnás súly ellenére is kicsit sok. De megbocsátható.
És akkor a piszkos anyagiak: a Ghia felszereltségű dízel Mondeo alapára 7,1 millió forint, szinte hajszálra annyi, mint egy VW Passaté vagy a 2,2-es Toyota Avensisé, a csúcsfelszereltségű Renault Lagunánál viszont majd' háromszázezerrel olcsóbb. Jó vétel, nem is lehet vitás, nem véletlenül kellett a nagy James Bondnak is.
