Nem lesz különleges és hatalmas szerver, s ne számítson senki számítógépek százaival ellátott „olvasóteremre”: a Nemzeti Digitális Adattár (NDA) „megy” majd a nevünkben oda, ahol olvashatók, nézhetők, hallgathatók lesznek az ország féltve őrzött műalkotásai, szellemi értékei. Az információk elérhetőségének egyetlen korlátja a pénz: az, hogy az adott múzeumnak, levéltárnak, gyűjteménynek mit és milyen mértékben sikerül saját digitális archívuma számára más elektronikus rendszerekkel is kompatibilis módon feldolgozni.

Egységes, összekapcsolt rendszer

Meglehet, ezek után okafogyottá válik minden gigantomán vágyakozás: nemzeti kultúránknak nem épül fel sehol és semmilyen hatalmas számítástechnikai tárháza. Ami lesz, az nem más, mint egy logikus, egységes, az elektronika kínálta korszerű eszközökkel összekapcsolt rendszer, amelyik segít keresni, megtalálni, megismerni szellemi vagyonunkat, nemzeti értékeinket, kulturális örökségünket. Klasszikus értelemben vett avatás sem lesz tehát, csak építés, bővítés, ám az folyamatosan. Voltaképpen így summázható az a program, amely létrehozza a nemzetközi gyakorlatban sem szokványos „intézményt”, a Nemzeti Digitális Adattárat.

Bálint Ákostól, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium főosztályvezető-helyettesétől, a Nemzeti Digitális Adattár programvezetőjétől megtudtuk, a jövő év közepén-végén már elérhetjük az interneten az adattár portálját: az nda.hu oldalon lehet majd keresni, s a bevitt kulcsszavak alapján lehetőleg mind több találatot elérni.

A „technika” a maga módján egyszerű lesz, és voltaképpen olcsó is. Az eszközrendszer tartalmaz majd egy keresőszoftvert, ennek segítségével kutakodhatunk az NDA-programhoz csatlakozó intézmények adataiban. Az első lépés, hogy a múzeumok, levéltárak, gyűjtemények, tudományos kutatóhelyek egységes adatszabványokat fogadjanak el, illetve használjanak. A legnagyobb feladat tehát a leíró adatok egységesítése.

Az NDA létrehozói az első időszakban a dokumentumokra, a szabványokra koncentrálnak, tudva azt, hogy a múzeumokat lényegesen nehezebb bevonni a rendszerbe, mint azokat az intézményeket, amelyeknél eleve írott dokumentumokat őriznek, s így az adatok eléréséhez szükséges digitális információk is könnyebben előállíthatók.

Százmillió forint az idén

A szaktárca idén körülbelül 100 millió forintot fordít a programhoz szükséges beruházásra. Vélhetően 2003 számít a „legdrágább évnek”, a későbbiekben évi 50 millió forintot emészt fel a vállalkozás.

A kormányzat elsősorban a tartalomfejlesztésekre költ sokat, s egyelőre némiképp bizonytalan, hogyan is valósulnak meg ezek a feladatok, programok az intézményeknél. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az együttműködő partner abban, hogy a gyűjtemények segítséget kaphassanak. A szakmai, pénzügyi támogatás értelme az, hogy a múzeumok, könyvtárak, levéltárak, zenei és filmarchívumok megvalósíthassák azokat az informatikai rendszereket, amelyek a náluk őrzött nemzeti örökség webes megjeleníthetőségét lehetővé teszik, illetve ők maguk is rendelkezzenek jól kezelhető adatbázisokkal, nyilvántartásokkal.

Bálint Ákos szerint öt-tíz év alatt valósítható meg a program úgy, hogy a nemzeti örökség 80-90 százaléka megtalálható, megismerhető legyen a Nemzeti Digitális Adattár segítségével. Az NDA felelőse úgy gondolja, nem szerencsés az elektronikus nyilvántartások számára még feldolgozatlan értékekről mint restanciáról beszélni. Inkább azt tartja fontosnak, hogy egyfajta korszakváltás következhet el, és a gyűjtemények végre az informatika segítségével rendszerezhetik azokat az adatokat, amelyeket mindeddig csak katalóguscédulákon őriztek. S ez olyan út, amin végig kell menni akkor is, ha nincs Nemzeti Digitális Adattár.

A tartalmi kínálat nem itt dől el

A szaktárca nemrégiben alapította meg az Információs Társadalom Kht.-t, és ennek a közhasznú társaságnak a keretein belül működik a Nemzeti Digitális Adattár irodája. Itt koordinálják az NDA-hoz kapcsolódó beruházásokat, itt dolgozzák ki az úgynevezett metaszabványokat.

De sem ez az intézmény, sem a minisztérium nem vállalkozik arra, hogy meghatározza: mi az, ami megőrzendő az adattár segítségével. Ekkor ugyanis rögvest szakmai, politikai vitába keverednének. Amit tettek, illetve tesznek, az kimerül például abban, hogy a huszonnegyedik órában igyekeznek megóvni a pusztulástól az értékeket. Ezen túl az Informatikai és Hírközlési Minisztérium sürgeti, hogy az országos, nagy intézmények mielőbb kerüljenek be a rendszerbe. De a tartalomról már az intézményeknek kell gondoskodniuk, és nekik kell dönteniük, hogy mit és milyen sorrendben dolgoznak fel. A minisztérium persze azt szeretné, hogy lehetőleg mind nagyobb kínálattal tudjon demonstrálni a digitális adattár, azaz a nagyközönség ne legyen csalódott.

Az első időkben persze inkább csak egyfajta katalógus lesz a rendszer, de ahogyan gyarapszik az adattár „gyűjteménye”, úgy lesz lehetőség az igényesebb felhasználásra, tudományos kutatásra, tanulásra, szakszerű tájékozódásra.