Békés megyét, Békéscsabát közúton elérni elég nehéz, bár a vasút Lökösházáig villamosított, Szolnok és Békéscsaba között némely szakaszon csak egy vágány van. De el lehet szállítani egészen Konstancáig a búzát, a kukoricát, a napraforgót - láttatja a 21. század elejéhez nem méltó helyzetet a Dél-Alföld immáron egyetlen tőzsdei cégének, az Agrimill-Agrimpex Rt.-nek az elnök-vezérigazgatója, Polgár Ferenc. A gabonakereskedelemmel foglalkozó tőkeerős nagyvállalat - tavaly ötmilliárd forintos forgalmat bonyolított le - első embere is azzal főz, ami van: hovatovább már csak a vasúti szállítás tartja életben a tömegáruval foglalkozó cégeket.

A Viharsarokban és környékén megtermelt búza, kukorica, napraforgó egy részét használja csak fel az ország, de ha a minőség megfelelő, a közösségen belül, javítóbúzaként értékesíthető, illetve az Európai Unió gondoskodik róla az intervenció szabályai szerint. Igen ám, de gondoktól nem mentes annak a kétmillió tonna gabonának a sorsa, amelyet a közösség támogatását élvezve exportálni lehet. Azok az országok járnak jól ugyanis, amelyeknek saját kikötőjük van, s kihasználhatják az alacsonyabb szállítási költséget.

Az immáron európai uniós árut termelő Békés megyének a léptékváltás, a megnövekedett belpiac nem orvosolja a legfőbb baját, hanem épp ellenkezőleg. A munkahelyteremtés változatlanul égető szükséglet a térségben, a közlekedési infrastruktúra hiányosságai miatt pedig egyre fenyegetőbbek a versenyképességi különbségek. A termelőket a piaccal összekötő nagyvállalat főképp ez utóbbi kárát látja.

A mögöttünk lévő esztendő kitűnő termése szemlélteti igazán a mégoly jó minőségű, ámde hatalmas mennyiségű áru piaci helyzetét. Az Agrimill-Agrimpex Rt. elnök-vezérigazgatója szerint az benne van a pakliban, hogy a túl jó év rossz árakkal, nehéz eladási körülményekkel jár együtt. A megelőző szezonban ugyanis éppen a fordítottja volt igaz: az alacsony termés hozott olyan árat, amilyen fedezni képes az egy évvel későbbi időszak költségeit. Ráadásul a 2004 májusától uniós tag Magyarország számolhat a 101 euró körüli intervenciós árral is. Függetlenül attól, hogy akadozott a pénz kifizetése, az intervenciós rendszer - Polgár Ferenc érvelése szerint - azt jelenti, hogy a piacon egyfajta árstabilitás lépett be a mezőgazdaság e területén, ami a térség számára hosszabb távon mindenképpen hasznos. Az intervenció a termelő számára ártengelyt képez, amelynek alapján dönthet, hogy igénybe veszi-e a "védőeszközt", avagy odaadja olcsóbban a termést a feldolgozónak, kereskedőnek, hogy megszabaduljon a költségektől, pénze legyen a következő évre.

- Az ország éléskamrájának is nevezett térségben gabonából normál körülmények, normál piaci, ár- és időjárási viszonyok között meg lehet élni - állítja Polgár Ferenc, aki nemigen érti a legújabb idők agrárpanaszát. Azt, hogy nincs a jó termés befogadására elégséges tárolókapacitás. Magyarországon ugyanis az elmúlt évtizedekben igen sokszor volt kiemelkedően magas termés, s nem okozott problémát a termény raktározása.

A térség számára a nyitást jelenthetné a mainál jóval jobb közlekedési infrastruktúra. Ezt a fejlesztést lényegében megelőzi egy hasonló hozadékú politikai döntés, az, hogy Románia uniós tag lesz. Ilyenformán a piaca, alkalmasint kikötője hoz gazdasági élénkülést. Az Agrimill-Agrimpexnél úgy tartják, hogy a konstancai kikötő hosszabb távon válhat fontos tényezővé, rövidebb távon pedig annak lesz jelentősége, hogy a szomszédos állam hogyan reagál a magyar agrártermékek bevitelére. Klasszikusan vámokkal operál Románia, s többször megtörtént, hogy nem engedte be vámmentesen a kukoricát, búzát. Ám amikor uniós tagokká válnak, akkor a természeti és termesztési adottságok alapján megnő a magyar gabona iránti keresletük. Éppen úgy átalakul a piac - a belpiac - ebben a térségben, mint a legutóbbi időben a velünk együtt csatlakozott országok esetében.

A túl jó év rossz árakkal, nehéz eladási körülményekkel jár együtt

Az intervencióval azok az országok járnak jól, amelyeknek saját kikötőjük van, s kihasználhatják az alacsonyabb szállítási költséget.