– A családoddal veszed körül magad munka közben is. Hiányoznak, keveset vagy velük, vagy csak vállalod asszonyiságodat felelős státusodban is?

– Egyszerűen csak nő vagyok. Nagyon szeretem a munkám. De a sorrendet soha nem cseréltem fel a családom és önmagam megvalósítása között. A legfontosabbak a gyerekeim. Bármit csináltam is az életben, a legnagyobb dolog, ami történhetett velem, hogy gyönyörű, okos, egészséges gyerekeim vannak. A család a biztonságomat, szilárdságomat, erőmet, kiegyensúlyozottságomat adja. Édesanyám nevelése, nővéreim testvéri szeretete, a közösségükben megtanult tisztességem, közöttük kibontakozott képességeim vagyok én. Tengerész férjemmel, gyermekeim apjával majd’ harminc éve élünk boldogságban, szeretetben, nem mondhatnám, hogy klasszikus családi életet. Ő folyton járta a világot. Tudomásul véve, hogy ez a munkája, rám jutott a család mindennapjainak rendben tartása. Úgy, hogy én is rengeteget utazom.

– Nem mindennapi karriertörténeted a bizonyíték arra, hogy sikerült megszervezned a család és saját magad összhangját.

– Azt hiszem, hogy ebben segített alaptermészetem. A probléma azonnali megoldására törekszem. Soha nem azt néztem, hogy mennyi és milyen munka vár rám, mert abba valószínűleg már a belegondolás fázisában el lehet fáradni. Két kicsi gyerekkel egy évet tanultam az USA-ban, MBA-ösztöndíjasként. Egy biciklivel és nagyon kevés pénzzel kellett minden távolságot és nehézséget leküzdenem.

– Hogyan lesz egy fiatalasszonyból diplomatastátusú befektetési szakember a saját hazájában?

– Hogyan vezetett az út a közlekedési üzemmérnöki diplomától az MBA-ig? Merthogy gépjármű-villamossági szerelőként indultam neki az életnek. A Közlekedési Főiskola elvégzése után a Volán Elektronikánál rendszerszervezéssel foglalkoztam. Hét év alatt rengeteget tanultam cégkultúrából, kollegialitásból, német- és angolnyelv-tudásomat is akkor szereztem; aztán átkerültem a Compackhoz, először rendszerszervezőnek, majd közgazdasági titkárnak. Mivel ehhez közgazdasági diplomát írtak elő, beiskoláztak a közgázra. Az Ernst and Young ösztöndíjának köszönhetően beiratkoztam az első hazai MBA-diplomát adó posztgraduális iskolába. Angoltudásomat már amerikai kinntartózkodásom alatt szilárdítottam meg. 1991-ben hazajöttem, az ösztöndíjat visszafizettem, s az IFC-t választottam. Addig volt főnököm, amíg bele nem tanultam a befektetési bankári szakmába. Először helyettes, majd megbízott, 1996 óta pedig képviseletvezető vagyok.

– Miért kell diplomáciai státusban lenni?

– A Magyarországon eddig befektetett 450 millió dollárnyi tőke kihelyezéséhez, kezeléséhez, az üzletrészek eladásához valóban „csak” szakértelem kell. A projektek részletes kidolgozásához, megvalósításához az IFC ezerfős stábja nyújtja a szakmai hátteret. Mi csak hatan vagyunk, a befektetési lehetőségek előkészítését, a befektetések kezelését végezzük. A befektetésekről a döntést Washingtonban hozzák, majd az adott terület szakemberei ideutaznak, s kidolgozzák a projektet. De ez a státus rengeteg nemzetközi és hazai társadalmi funkció ellátásával is együtt jár. A nőitől a környezetvédelmi szervezetekig, a nemzeti és nemzetközi üzleti szövetségektől, lobbiszervezetektől a kamarákig sok közéleti szerepvállalással jár a munkám. A washingtoni hierarchiához is idomulni kell. Rengeteget utazom.

– Honnan a diplomáciai érzék?

–Talán a neveltetésemből alakult ki. Kommunikációs készség, érvrendszer birtokában is kell lenni. Nagyon szeretem az embereket. A beleérző képesség velem született adottság, jól hasznosítható a munkámban. Szeretek gondoskodni az emberekről. Iskoláztatom a tehetséges munkatársakat, mániám a családias légkör kialakítása. Bárki jön hozzánk, olyan networkkel vesszük körül – színház, baráti kör, kirándulás – , amelynek pozitív közege mindenkit megérint. Azt nézzük, mivel segíthetünk.

– Intuitív vagy inkább racionális vagy döntéseidben?

– Nem mindig hallgatok az eszemre. S visszatekintve, a hosszú távon is jól működő döntéseimet érzelmi alapon hoztam.

– Erre mondják a szakkönyvek, hogy pozitív személyiség. Mit tartasz az életedben sikernek?

– Sikeres akkor vagyok, ha egyben van minden, ha harmonikusan, egészségesen él a környezetem. Amikor örülök minden napnak, amikor felkelek, és amikor lefekszem. Az utóbbi években az értékrendem ebben az irányban szilárdult meg. S azóta nem stresszelek, nem idegeskedem.