– Hogyan lehet egyszerre két, viszonylag nagy kiadót vezetni?

– Rendkívül sok ponton van átfedés a feladatokban, s a menedzsmenti, középvezetői posztokon is praktikusan össze lehetett vonni a munkákat. Persze a két kiadó vezetését nem egyszerre vállaltam el. Először, mégpedig 2000-ben az Akadémiai Kiadó vezetésével bízott meg a holland tulajdonos, a Wolters Kluwer, majd 2001-ben, amikor úgy döntöttek, hogy a KJK-KERSZÖV-öt is magyar menedzsment irányítsa, megkértek, vezessem ezt a vállalatot is.

– Nem szokványos döntés ez a hazai üzleti életben.

– Nálunk nem, de a holland multinacionális cégnél, amely a világ tíz legnagyobb szakkönyvkiadója között van, ez bevált gyakorlat.

– S miért pont önre esett a választásuk az Akadémiai Kiadó vezetői kinevezésekor?

– Valószínűleg azért, mert előzőleg együtt dolgoztunk a CompAlmanachnál. Ezt a címtárkiadót már én vezettem, amikor a Wolters Kluwer többségi tulajdont szerzett benne.

– Mindig a kiadói szakmában dolgozott?

– Műszaki egyetemre jártam, vegyészmérnökként, rendszerszervező szakon végeztem. Azt hiszem, hogy a rendszerek felépítéséhez, megalkotásához való vonzódásom alakította életpályámat. Eleinte a szakmámban dolgoztam, de a nyolcvanas évek nagy számítástechnikai boomja engem is magával ragadott. Már számítástechnikusként helyezkedtem el a Műszaki Könyvkiadónál, amelynek vezetője, Szűcs Péter akkor még egyáltalán nem szokványos feladatot bízott rám: hat darab számítógépet kellett rendszerben üzemeltetni, s azokkal ügyviteli és kiadványszerkesztési feladatokat is elláttatni. Két évig csináltam ezt a munkát, magunk alkotta belső rendszereket hoztunk létre, automatizált megoldásokon törhettem a fejemet. Amikor a Műszaki Könyvkiadó osztrák tulajdonostársával megalakította a CompAlmanachot, már az induláskor számítottak rám. A címtárszerkesztés ugyanis nagyon erős informatikai háttérrel indult. 1994-től kineveztek ügyvezető igazgatóvá. Ekkortól számítok kiadói vezetőnek.

– A számítástechnikai, ügyviteli és egyéb rendszerek szervezőjeként helytállt. De első számú vezetőként a vállalatirányítás üzleti, gazdasági vonatkozásaihoz is érteni kellett.

– Mivel a cég indulásakor ott voltam, a felépítésében részt vettem, az ügyviteli, üzemeltetési rendszereket felépítettem, nap mint nap beletekintettem, az elemzéseket átláttam. Szinte belenőttem az üzletbe. Arra törekedtem, hogy nagyon gyorsan kialakítsunk egy olyan informatikai rendszert, amelyben a folyamatok automatizmusokkal vezérelhetők, átláthatók. Hogy több időnk jusson vezetőtársaimmal a cég piaci pozícióinak erősítésére.

– Hogyan lett ebből Akadémiai Kiadó?

– Úgy, hogy a holland Wolters Kluwer – amely már tulajdonosa volt az Akadémiai Kiadónak, amikor többségi tulajdont vásárolt a CompAlmanachban is – valószínűleg úgy találta, hogy az elektronikus adatbázisra épülő szótárkiadáshoz egy informatikai rendszerszervezéshez is értő igazgatóra van szüksége. Számomra, mondanom sem kell, rendkívül szép feladatnak ígérkezett a szótárkiadás és a tudományos folyóiratok elektronikus terjesztésének kiépítése. Kevesen tudják, hogy míg a jogi, üzleti kiadás az előzetes elvárásokkal szemben lassabban terjed az interneten, addig a tudományos kiadványaink értékesítése egyértelműen sikeres.

– Erre az összehasonlításra nyilván akkor lett lehetősége, amikor a KJK-KERSZÖV-öt is önre bízták.

– Általános tapasztalat a Wolters Kluweren belül, hogy a jogi és üzleti kiadás területén nemcsak nálunk, de a világon sehol nem lehetett az interneten áttörést elérni. Egyelőre az ingyenes információk keresése és letöltése a legjellemzőbb.

– Milyen irányban fejlesztik az elektronikus kiadást?

– Köztudott, hogy a KJK-KERSZÖV fő terméke a CD-Jogtár. A CD alapon közölt információk pillanatnyilag a legkelendőbbek. Ezt próbáljuk meg átkapcsolni az internetre. Intranetre alkalmas Web-Jogtárat fejlesztettünk, és helyeztünk ki nagyobb intézményekbe. A tudományos szakkönyvkiadásban viszont a papíralapú kiadás együtt fut az elektronikussal. Hiszem, hogy az elektronikus adatbázis alapú kiadásé a jövő. Erre készülünk. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy nagyon erős kötődések fűződnek a könyvhöz mint kézbe vehető, polcra tehető kulturális értékhez. Bevallom őszintén, ha többoldalas anyagot kapok az interneten, s el akarom olvasni, kinyomtatom.

– Akkor mi lesz az e-bookkal?

– Tért fog hódítani minden területen, de legelőbb a tanulásban. Természetesen ehhez az kell, hogy az e-book olvasó ára száz dollár alá menjen.

– Hogyan képes nyomon követni a két vállalatnál folyó projekteket, s még kommunikációs, munkatársi kapcsolatokat is fenntartani?

– Nehéz adekvát képet kapni a rendszerről hagyományos információs eszközökkel. Legalább negyven–hatvan mű munkálatai folynak egyszerre, különböző fázisokban. Hű maradván magamhoz, kifejlesztettünk egy nyomon követési módszert, amely nemcsak nekem, hanem a kiadó minden dolgozójának pontos, naprakész és adott személy számára szükséges adatokat képes szolgáltatni. A munkatársak számára összeállítottuk, mit kell tudniuk feladatuk ellátása érdekében. A munkafolyamatok automatizálását tehát igyekeztem úgy megoldani, hogy a lehető legkisebb zavar nélkül működjön.

– De maradnak az emberek és a váratlan helyzetek.

– A régi nagy kiadók munkatársai kulturális értékek hordozói, rendkívül erős egyéniségük van. A bennük felhalmozódott tudás és értékek fenntartása legalább olyan fontos feladat, mint a korszerű technika alkalmazása. Az emberekkel való kapcsolattartásban igyekszem szakmai kérdéseken belül maradni, Nem vagyok egy ajtón benyitogatós jópofa főnöktípus. Ha szakmai problémák, megoldandó kérdések merülnek fel, a személyes megbeszélésben, konszenzusra jutásban hiszek.

– Mi az, ami stresszt okoz önnek?

– Vezetőnek lenni elsősorban felelősség. Sok megoldatlan feladat vár mindennap megoldásra, s a határidők is ott tornyosulnak a fejem felett. Mindez feszültséget okoz. A megoldás, a feloldás nagyon jó érzés, de pillanatokig tart, mert ott a következő megoldandó probléma.

– S mi okoz ön számára sikerélményt?

– Remélem, nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, hogy mivel a munkám eredményét mérő számok mindig nagyon jók voltak, ehhez a fajta sikerhez egy kicsit hozzá is szoktam. Jó érzés az üzleti siker, a jó csapatmunka. Nekem azonban sikerélményt jelentenek a szép megoldások, a tökéletesen működő rendszerek is. Biztosan nagyon fontos a pénz, ha a hiánya boldogtalanságot okoz. De az ember nem azért küzd és teremt dolgokat, mert akkor kétszer annyi fizetést kap. Belső kiegyensúlyozottság és boldog családi háttér nélkül szintén nincs siker. Négy gyermekem van. Hallatlan biztonságot jelentenek nekem.