– Harmadik éve a Mol informatikai vezetője, és tagja a felsővezetésnek. Hogyan kezdődött?

– Soha nem kerestem állást, előző munkahelyemről, a PSI Nettől sem szándékoztam eljönni, a Mol ajánlata viszont nagyon csábító volt, hiszen Magyarország egyik legnagyobb vállalatának az informatikai igazgatói székét ajánlották fel. Hosszú intermezzo után foglaltam el ezt a pozíciót. Ebből kifolyólag egy kezeletlen, problémákkal teli állapotba csöppentem. Nem volt központi informatikai szervezet, négy, egymástól függetlenül működő informatikai egység kezében volt a döntés. Szerencsére a Mol Rt. vezetősége egyértelműen az egységes igazgatóság kialakítása mellett voksolt.

– Nagyon nehéz helyzete van annak az informatikai vezetőnek, ahol a menedzsment nem érzi az IT szerepének súlyát a vállalat működésében. A Molnál azonban nem így van.

– Valóban nem. Itt elismerik az IT szerepét. Ezt mutatja, hogy szervezetileg is a megfelelő pozícióban van az IT-igazgatóság. Vezetőjeként tagja vagyok a kiterjesztett felsővezetésnek, tehát első kézből juthatok információkhoz, közelről látom a problémákat. És ez nem új keletű a Molnál, hiszen megfelelő IT-vezető hiányában is jóval magasabb volt a vállalat informatikai lefedettsége és fejlettsége is a hazai átlagnál. Ez kellemes meglepetés volt, amikor beléptem, és a helyzet nagyon sokat segített abban, hogy a kitűzött célokat meg tudjam valósítani.

– Vélhetőleg azért nem minden érte kellemes meglepetésként. Az elmúlt nem egészen két év alatt mégis számos eredmény fűződik a nevéhez. Melyek ezek?

– Talán az egységes informatikai igazgatóság létrehozására vagyok a legbüszkébb. Azóta megtudtam, hogy már négy-öt elődöm is próbálkozott hasonlóval, sikertelenül. Lehet, hogy ha a „rémtörténeteket” korábban hallom, én sem futok neki. Valóban voltak kellemetlen meglepetések is az elején, éppen ezért a kinevezésem után rövid időn belül kellett fontos kérdésekben döntenem. Ilyen volt például a folyamatban lévő, kiszervezésre irányuló tárgyalások leállítása.

– Ellenzi az informatikai feladatok kiszervezését?

– Ellenkezőleg. Azt gondolom, hogy ez a jövő. Csakhogy nem úgy, ahogyan ezt ebben az esetben elképzelték. Háromszáz ember, tizenkétmilliárd forintnyi eszköz és a tevékenység teljes vertikumának kihelyezése fél év alatt, egyenlő az öngyilkossággal. Nem kitöröltem, csak racionalizáltam a vállalat ez irányú elképzeléseit. Szerintem kizárólag azokat a feladatokat érdemes külső szolgáltatóra bízni, amelyek kellő mértékben uniformizálhatók és mérhetők. A külső partner és a vállalat között ugyanis alapvető üzleti ellenérdekeltségi viszony van, de mérhető, értékelhető feladatok esetén el lehet kerülni a vitát. A tevékenységkihelyezésnek éppen ebben rejlik az előnye: a formalizálás többnyire magával hozza a hatékonyságnövekedést. A teljes körű feladatkihelyezés ellen szól az is, hogy a feladatkiosztás sem marad házon belül, ez viszont az ellenőrzést befolyásolja.

– Mi marad a Mol IT-részlegén belül, és milyen feladatok kerülnek külső szolgáltatóhoz?

– Első lépésben – már évekkel ezelőtt – a telekommunikációs részleg a Pan-Telhez került, igaz, ez soha nem képezte az informatikai igazgatóság szerves részét. Az IT kihelyezését visszafogott tempóban képzelem el. 2003 végére szeretném, ha a desk-top és a hálózatüzemeltetési feladatok elkerülnének, a data center, az alkalmazásmenedzsment és az eszközállomány viszont egyelőre itt marad.

– Mennyire befolyásolja ez a lépés a Mol Rt. hatékonyságát?

– Nem kizárólag ettől várok hatékonyságnövekedést. Azt elsősorban az átfogó informatikai stratégia hozhatja meg. Szerintem a 2003–2005-ig tartó célkitűzések önmagukért beszélnek: elengedhetetlennek tartom, hogy minden formalizált üzleti folyamatot támogasson informatikai rendszer, másrészről az összes üzleti adat álljon rendelkezésre, elektronikus formában is. Ily módon az informatika a vállalati stratégia részesévé válhat, és a hatékony működés kulcsa lehet.

– A Vezető Informatikusok Szövetsége Infohajó 2003 című konferenciájának keretében ön mint a vevői oldalon dolgozó első számú informatikai vezető kapta meg a közelmúltban az év informatikusa díjat, amit idén először egy tizenhárom tagú szakmai zsűri ajánlása alapján szavazott meg négy szakmai magazin. Minek tulajdonítja az elismerést?

– Nagyon büszke vagyok az elismerésre, már csak azért is, mert egy ilyen díjat általában a nagy öregek között osztanak ki. Különösen annak örülök, hogy a vevői és a szállítói oldal ilyen konszenzusra tudott jutni. Számomra szakmai elégtételt hoz, szakmai előmenetelt nem, hiszen úgy vélem, hogy a karrierem csúcsán vagyok: informatikusként a legnagyobb magyar vállalat informatikai igazgatói székénél nincs magasabb pozíció. A CIO-díj erkölcsi elismerése a munkámnak. Annak, hogy a legnagyobb hazai cégnél sikerült létrehoznom egy egységes informatikai szervezetet, és elindítottam számtalan nagy projektet.

– Például melyeket?

– Ma Magyarországon a Mol Rt. rendelkezik a legnagyobb vállalatirányítási rendszerrel. Igaz, amikor kineveztek, az SAP rendszer bevezetése már folyamatban volt, de úgy érzem, abban volt részem, hogy ez ilyen zökkenőmentesen valósult meg. Azután konszolidáltam a beszállítói viszonyokat, azaz ma már hatékony infrastrukturális erőforrás-gazdálkodás jellemez minket.

– Fiatal kora ellenére szakmai tapasztalatai széleskörűek. Sok helyen többféle beosztásban is dolgozott szerte a világban. Innen is el lehet csábítani?

– Soha nem kerestem állást, mindig a munkahelyek találtak meg. A szakmai kihívásoknak nehezen tudok ellenállni, de úgy vélem, hogy a belátható jövőben a Mol Rt. bővelkedik ezekben. Különösen, ha a vállalat regionális terjeszkedési stratégiájára gondolok. A jövőben szeretném kihasználni a tevékenységek kihelyezésében rejlő összes lehetőséget, és továbbnövelni az informatikai szervezet kompetenciaszintjét. Azt gondolom, hogy mindez elegendő szakmai kihívást jelent az elkövetkező legalább öt évben.