- Eddigi munkáit számba véve, ön mindig új dogok megalkotást vállalta fel. Tudatos volt ez, vagy véletlen?

- Valóban így alakult, biztosan nem tudatosan, de valószínűleg nem véletlenül. 1990-ben kezdtem a Pénzügyminisztériumban dolgozni. A kilencvenes évek eleje nagyon érdekes és fontos időszak volt Magyarország életében, és a saját későbbi karrierem szempontjából is. Világos volt számunkra, hogy a teljes piacgazdaság építése rengeteg jogszabály kidolgozását, a meglévők jelentős átalakítását igényli. Egyvalamit emelnék ki a temérdek megoldandó feladatból: a fizetésképtelenség és a körbetartozás nagyon komoly gondokat okozott a gazdaság működésében. A csődtörvény megalkotásakor számos külföldi példát néztünk végig, hogy megtudjuk, melyik lehet a legjobb az ország számára, amelyet - adaptálva a magyar viszonyokra - később bevezethetünk. Hasonló probléma volt a helyzet a kis- és középvállalkozások hitelhez jutásával. Egyre több kisvállalkozás alakult, de nem kaptak hitelt, hiszen a bankok elsősorban a biztonságra törekedtek, s ezek jelentős részének nem volt hosszú távra visszatekintő múltja és fedezete. A hitel pedig - a fejlődés és fennmaradás biztosítása mellett - azért is fontos lett volna, mert a munkavállalók nagy hányadát már akkor is ezek a vállalatok foglalkoztatták. Nemcsak a hitelfelvevőknek és a munkaerőpiacnak, de a bankoknak is érdekükben állt a hitelezési aktivitás növelése. A hitelgarancia-intézmény felállítása így nemcsak a kormányzatnak, hanem a pénzintézeteknek is fontos volt, és talán az én ötletem következtében a felálló Hitelgarancia Rt. alaptőkéjébe a bankoknak is be kellett szállniuk. Nagyon izgalmas feladat volt meggyőzni a bankokat, és egyáltalán, előkészíteni egy új intézmény felállítását.

- Sok mindenkit kellett akkoriban meggyőzni az újításokról.

- A kilencvenes évek összes szabályozási konstrukciója hasonlóan jött létre. A nagy szabályozási rendszerek - mint a hitelgarancia, a csődtörvény vagy a hitelintézeti törvény - megalkotásának feltétele volt, hogy a munkába bevonjuk a terület legkiválóbb szakértőit, megismerjük a világban működő legjobb gyakorlatot, és a munka során a résztvevők megértsék az érveinket: hogy tudniillik az érdekeiknek megfelelő javaslatot miért vagy miért nem lehetett elfogadni. Tudtuk, hogy amit csinálunk, az meghatározó jelentőségű. Számomra az is fontos volt, hogy a végső javaslat elfogadása előtt minden vitatott kérdést az érvek és ellenérvek csatározását követően adjunk át a végső döntést hozók számára. Akkor az államigazgatásban részt venni intellektuális kihívás volt, ahol sok új megoldás született, sok kiváló szakemberrel lehetett együtt dolgozni.

- A körbetartozás és a kkv-k hitelezése ma is akut probléma.

- Egy ország versenyelőnyét számos tényező határozza meg. Az Európai Unió és az Egyesült Államok összehasonlításából például kiderül, hogy a cégalapítás vagy a kkv-k hitelhez jutása az unióban sokkal bonyolultabb és nehézkesebb. Ezen a ponton lehetne még mit javítani. A kilencvenes években viszont az volt a feladat, hogy egyáltalán létrejöjjenek azok az intézmények, amelyek működtetik a piacgazdaságot. A fizetőképtelenség problémája a mai napig fennáll, de ma már működik az a mechanizmus, amely alapján nemfizetés esetén felszámolási eljárás indulhat. A hitelezőnek ma már intézményes rendszer áll rendelkezésére, amely alapján mérlegelheti, hogy eljárást indít vagy egyéb üzleti szempontok alapján tovább hitelez.

- Mi az, amire még szívesen emlékszik a "hőskorból"?

- Sok példát lehetne mondani, a bankkonszolidációtól a Bokros-csomagig. A privatizációs technikák közül az Egzisztencia-hitel eljárási rendjenek kialakítása volt a legemlékezetesebb munkák egyike. A magánosítás politikai döntésének meghozatala után tudtuk, hogy ez csak akkor működhet, ha előtte részletes eljárási rendet dolgozunk ki: mi a feladata az Állami Vagyonügynökségnek, a bankoknak, a hitelfelvevőnek. Megpróbáltuk modellezni, hogyan működhet egy rendszer. A gazdaságpolitikai döntés megszületése után a pénzügyi technika felépítése volt a feladatunk - mi nem minősítettünk, hanem arra koncentráltunk, hogy a rendszer működőképes legyen.

- 1994 elején helyettes államtitkár lettem, akkor pedig már nemcsak a szabályozási ügyek, hanem a bankrendszer minisztériumi felügyelete és a reálszféra - beleértve az agrárszférát is - szabályozása is hozzám tartozott. 1996-ig voltam a Pénzügyminisztériumban, azután az akkor alakuló Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) vezérigazgató-helyettese lettem. Ez is teljesen úttörő feladat volt. A jelzáloghitelről szóló törvényt 1997 elején fogadta el a parlament. A szabályozás elindította azt a jelzálog-hitelezési felfutást, ami 2000-től kezdődött el igazán. Mindez zöldmezős beruházással kezdődött, egy új bank alapításával, hat alkalmazottal. Itt tanultam meg számítógéppel dolgozni, hiszen titkárnőm sem volt. Egy új bank felépítése, a piaci rések megtalálása igazán érdekes kihívás. De új és ismeretlen terület volt a jelzáloglevél-kibocsátás és az ingatlanbecslési üzletág kialakítása is. Akkor Magyarországon nem ismerték a jelzáloglevelet, amely Nyugat-Európában vagy Amerikában egy teljesen ismert tőkepiaci instrumentumnak számított. Nagyon élveztem, hogy olyat tehetek, amit előttem még senki: el kellett hitetnem a biztosítókkal és alapokkal, hogy vásároljanak jelzáloglevelet, mert az biztos és jó hozamot nyújtó befektetés. Nagy öröm volt az első kibocsátás, és nem titok, nagyon jó áron jegyezte le a piac. Azóta a piacon működő három jelzálogbank több százmilliárdos jelzáloglevél-állománya a hazai és külföldi befektetők által is kedvelt értékpapírnak számít.

#page#

- Miért ment vissza újból az államigazgatásba?

- 2000-ben az akkori gazdasági miniszter - akivel egyébként az első munkahelyemen együtt dolgoztunk - a banki működéshez, szabályozáshoz értő szakemberrel szeretett volna dolgozni, így kerültem a Gazdasági Minisztériumba. Két évig voltam helyettes államtitkár, amely időszakra esett többek között a lakástámogatási jogszabályok jelentős változása is. Nagyon szívesen emlékszem vissza a Gazdasági Minisztériumban eltöltött időszakból a villamosenergia-törvény EU-konformmá alakítására is. Sikernek tartom, hogy a korábban a parlament által visszadobott jogszabályból olyan törvényjavaslat született, amelyet az országgyűlés elfogadott, és pártállástól függetlenül többen támogattak. Amikor eljöttem a Gazdasági Minisztériumból, a búcsúztatásomon ott voltak a nagy energetikai cégek első emberei, akik - reflektálva első találkozásunkkor elhangzott szavaimra, miszerint türelmet kérek tőlük, mert nekem ez a terület teljesen új - azzal köszöntek el tőlem, hogy a sok-sok vita ellenére szívesen dolgoztak velem, és megtapasztalták a konstruktív, egymás érveire odafigyelő, határozott, együttműködő problémamegoldást.

- Ezek szerint az ön erőssége az érdekek harmonizálása?

- Mindig, mindenkinek nem lehet igaza. Az érdekek hierarchiájában bizonyos szereplők érdeke mindig sérül. Tapasztalatom szerint viszont, ha valaki keményen dolgozik, és határozottan, de nem bántóan a probléma megoldására koncentrál, és világos elvek mentén, az érvek, ellenérvek alapján születnek a döntések, akkor nagyobb a siker esélye. Visszatérve a villamosenergia-jogszabályokra, a partnerekkel meg kellett értetnem, hogy több szempontot is figyelembe kell vennem, minden partikuláris érdekre nem lehetek tekintettel, hiszen átlátható és jól működő modellt kell kidolgozni. A villamos energia esetén a fogyasztó érdeke a legerősebb: biztonságosan és olcsón kapjon áramot. Világéletemben a pénzügyi technikákkal foglalkoztam, és a villamosenergia-szabályozásról is kiderült, hogy akkor működik jól, ha a pénzügyi konstrukció is jól működik mögötte.

- Nemsokára ismét a bankszektorban találkozhattunk önnel mint az OTP ügyvezető igazgatójával.

- Megtisztelve érzetem magam, amikor az OTP lakossági üzletágának vezetésére felkértek, hiszen az OTP Európa egyik legjobban teljesítő pénzintézete. Az kétségtelen, hogy jó adottságokkal indult, hiszen a legnagyobb fiókhálózata és ügyfélköre neki volt, de ennek megtartása egyértelműen a felkészült menedzsmentnek köszönhető. Ilyen csapatban dolgozni igazán jó érzés. A munkaköröm a lakossági hitelek és betétek, a folyószámla-kezelés felügyelete volt. Bízom benne, hogy tevékenységemmel hozzá tudtam járulni a legnagyobb hazai hitelintézet eredményes működéséhez.

- A milliárdos sikerek után most egy kis, feltörekvő cég, a BG Magyarország Ingatlanfinanszírozási Zrt. élén találjuk.

- Amikor megkerestek, hogy legyek az ingatlanhitelezéssel és -lízinggel foglalkozó cégek vezetője, bevallom, egy kicsit gondolkodtam a felkérésen. Nem nagyon ismertem a céget, de láttam, hogy egy olyan cégcsoport fejlődött ki az elmúlt években, amely az ingatlanpiac számos területén jelentős eredményeket tudhat magáénak. Ráadásul az ingatlan alapú hitelezés piaci lehetőségei még mindig kecsegtetőek. Ma a GDP-arányos ingatlanhitelek aránya Magyarországon 16 százalék, az unióban 35-40 százalék. Ha ebben a szegmensben van növekedési lehetőség, akkor már csak jó termékkel és jó menedzsmenttel kell előállni.

- Úgy tudom, tulajdonos is.

- Igen. Szerettem volna, ha tulajdonosként is befolyásolni tudom azoknak a cégeknek a működését, amelyeknek operatív vezetője vagyok. Természetesen van benne kockázat, hiszen Európa egyik legjobb teljesítményű bankja után ez egy kicsi szervezetnek számít, de ha sikerül felfuttatni az üzleti aktivitást, elégedett leszek.

- Dacára annak, hogy a következő egy-két évben a hitel- és ingatlanpiacon visszaesés várható?

- Ez minden bizonnyal bekövetkezik. Ennek ellenére 2007-ben szerintem lesz esélye a BG-nek, hogy jó eredményeket érjen el, és egyre nagyobb piaci részesedéssel bírjon. A verseny nagy a magyar piacon mind a lízing, mind a hitelek esetében, és csak azok tudnak sikeresek lenni, akik jó háttérrel, gyors folyamatokkal és jó termékválasztékkal jelennek meg a piacon. A feltételek megteremtése a tulajdonosokon múlik, a többi a munkatársakon és a menedzsmenten.