- Annak, aki hosszú éveket töltött Latin-Amerikában, egyfajta lecsendesült világnak tűnhetett Magyarország még akkor is, ha pár évet még "megpihent" Angliában.

- A pontosság kedvéért: 1977-től 1983-ig dolgoztam Mexikóban, 1988 és 1992 között pedig a "csöndes" Londonban. De az igaz, hogy a mexikói állapotok mutattak bizonyos hasonlóságot, hiszen az ottani specialitás, az intézményes forradalmi párt vezette az országot nagyon hosszú időn át. Amikor kimentem, egypártrendszerben találtam magam ott is, de azt a politikai és gazdasági stabilitás jellemezte. A nagy szomszéd, az Egyesült Államok alapvetően érdekelt volt ebben.

- A vállalat, amelynek az élére került 1992-ben, a teljes magyar gyógyszeripar privatizációjával szembesült. A kutatásokra, fejlesztésekre is alapozó, de a túlélésért is küzdő gyárban a legfőbb menedzser azért lett sikeres, mert latinos hevülettel és az angolos hidegvérrel hozta meg rövid és hosszú távú döntéseit?

- A döntések felelőssége az enyém, de kollégáimtól kidolgozott szakmai anyagokat, alternatív javaslatokat kérek és kapok mindannyiszor. Arról, hogy mikor és milyen erőforrást biztosítsunk például a kutatásra, konszenzuson alapuló döntéseket hoztunk, hozunk. Külföldön töltött éveim abban segítettek, hogy következetesen képviselhessek egy álláspontot: a Richternek nincs ereje az originális K+F-folyamatot egyedül végigvinni, a leginkább tőkeigényes humán klinikai vizsgálati fázisok minden szakaszát finanszírozni, ezért partnerre van szüksége. Olyan, a piac követelményein alapuló, jó molekulákat kell előállítanunk, amelyek eladhatók nemzetközi nagyvállalatoknak úgy, hogy velük együtt továbbvisszük a készítményt.

- Egy-egy kutatási irány meghatározásához talán még azt is tudni illik, milyen népbetegségekre kell gyógyír öt-tíz-tizenöt év múlva, s ha tudja is, nem mindegy, Kőbányán vagy egy amerikai gyógyszergyárban találják-e meg előbb a megfelelő ellenszerüket, hiszen az első "mindent visz".

- A teljes árbevételük felét az ilyen, a 90-es évek óta bevezetett, új készítményeknek köszönhetik. De - az előző évtizedekhez képest - ezek létét már a piaccal is tudatni kellett.

- Úgy gondoltuk már korábban is, hogy a meglévő szaktudáshoz meg tudjuk szerezni a marketingtudást is. Ez is közös döntésekre vezethető vissza. Igaz, talán kicsit szokatlan módon, én biztattam a kereskedelmi igazgatót, hogy költsünk többet marketingre. A kiépített és fokozatosan bővített hálózat hátterében is az az elvárás állt azonban, hogy jó egyensúlyban legyenek a szakmai és hosszú és rövidebb távú üzleti döntések, a kutatás, a termékfejlesztés eredményét belátható időn belül a piaccal tudjuk visszaigazoltatni. Három-öt éven belül partnereket, nemzetközi nagyvállalatokat kell találnunk tehát az új molekulákhoz, hogy továbbvihessük, jó hozadékkal értékesíthessük a készítményeket. Ilyen szempontból 2004-2005-ben áttörést értünk el.

- Az igazi piaci megmérettetés a Richter-termékek számára is az állam magatartásában ölt testet, s mivel a vállalat árbevételének háromnegyede az exportból származik, más államoknak, azok társadalombiztosításainak a támogatási rendszereitől, döntéseitől ugyancsak függ az üzleti biztonságuk. Amikor döntenek egy fejlesztési irányról, a célkeresztben látják a majdani államot?

- Általában szakmai trendekre gondolunk, de az államokra sosem. Jó, korszerű, versenyképes áron kínálható termékeket kell gyártanunk, és hálózatainkon keresztül gazdaságosan eljuttatnunk a piachoz. Az államtól még a legnehezebb időkben sem számítottunk semmiféle segítségre. Az más, hogy szerintünk a magyar kormányzatnak hathatós lépéseket kellene tennie néhány magyarországi központú regionális multi kialakulása, megerősödése érdekében.

- A Richter támogatás nélkül is ott van a lengyel, a román, az orosz piacon is, amelyen 1998-ban keveseknek volt merszük a folytatáshoz. Vajon a Richter-menedzsment döntéséhez - készek volt dacolni a pénzügyi krach okozta veszteségekkel is - a 25 százalékos tulajdonos magyar állam mit szólt?

- Talán hihetetlen, de 1992 óta, amióta vezérigazgató vagyok, még egyszer sem tapasztaltam, hogy az állam befolyásolni akarta volna a döntéseinket. Így volt ez az orosz pénzügyi válság idején is. Ha tehát az állami tulajdonos nem próbál beleszólni a cég ügyeibe, az nem okvetlenül rossz dolog. Az meg dogma, hogy az állam rossz tulajdonos. Viselkedésétől, döntéseitől függ, hogy valójában milyen gazda. Való igaz, hogy Oroszország esetében előfordulhatnak kritikus helyzetek, de ennek ellenére is komoly és növekvő piac, ahol márkáink ismertek, elismertek. Nem estünk pánikba 1998-ban, sem ott, sem itthon, ahol az árfolyam 23 ezer forintról 3500-ra esett. A kisbefektetők idegesek voltak, de a nagyok nem, hittek a stratégiánkban.

- A tulajdonosoknál maradva, a '90-es évek első felében lezajlott a gyógyszeripar privatizációja, s a Richter lett az egyetlen a szakmában, amelyik megmaradt magyar kézben. Egy évtized múltán lehet-e mérleget vonni, mely cégeknek nehezebb a keresztje?

- Ami a magyarországi tevékenységet, illetve a cég versenyképességét illeti, a Richterre vonatkozó döntés 1994-ben helyesnek bizonyult. De az is igaz, hogy valamennyi hazai gyógyszergyárnak másmilyenek voltak a jellemzői, s egyáltalán nem biztos, hogy a számunkra adódó lehetőség alternatíva lett volna például a Biogalnak. Csak abban vagyok biztos, hogy mi jól döntöttünk. Akkoriban, amikor világszerte végigsöpört a fúziós hullám, senki nem láthatta előre, hogy egy magyar gyógyszeripari cég mennyire lehet kicsiként is életképes a nemzetközi konglomerátumban.

- A fúziók lendülete alábbhagyott a nagyvilágban, melyből a Richter mint áru kimaradt, de mint vevő nem.

- Lengyelországban nem termelési kapacitást vettünk, hanem potenciális termékportfóliót, később hasonló okokból döntöttünk a romániai akvizícióról is. Oroszországban zöld mezőre építettünk, s fontosnak gondoltuk, hogy legyen komoly helyi hozzáadott érték is. Indiában egyértelműen azért vágtunk bele a beruházásba, mert ott számottevő termelési költségelőnyök jelentkeznek majd.

- A közelmúltban egy hirdetésben a Kalmopyrinnel találkozhatott az olvasó, s leginkább arra csodálkozott rá, hogy mintha hagyományőrzésre s egyfajta ellátási kötelezettségre is hajlandók lennének vállalkozni.

- Ha egy cégnek a központja Magyarországon van, akkor a magyarországi gazdasági társadalmi érdekeket illik evidenciában tartania. Ez esetünkben azt jelenti például, hogy az idehaza keresett elfogadott készítmények gyártását, noha nyereség minimális mértékben van rajtuk, vagy éppen nullszaldósak, fönntartjuk. Ezt is beleértjük a társadalmi felelősségvállalásba. A cég az országnak jó polgára igyekszik lenni, s például olyan területek - az egészségügy, az oktatás - támogatására törekszik, amelyek kapcsolódnak a gyógyszergyár tevékenységéhez.

- A kívülálló azt látta, a Richter kapuján belülre csak az jut be a gazdasági környezetből, ami nem zavarja a nyugodt munkát. Amikor durván erős volt a forint, s az exportáló vállalatok nagy része "befelé" is érvelni volt kénytelen. A Richter vezére olyan, mint egy szűrő?

- Talán, mert ez a dolgom. Nekünk összesen egy megmérettetéssel kell törődnünk, a nemzetközi versennyel, s azt már jó ideje tudjuk, hogy ebben csak magunkra számíthatunk. Most itt sok mindent el lehetne mondani a társadalombiztosítással kötött és az állam által megváltoztatott szerződésekről, a kormányzati árbeavatkozásról, de a filozófiánk az, hogy a vitákat nem a nyilvánossága előtt folytatjuk le. Nem háborúzunk, többet érnek a párbeszédek, még akkor is, ha az érdekeinket nem mindig sikerül érvényre juttatni. Az elmúlt tízegynéhány évben azért sem volt célszerű nyilvánosan vitázni, mert nyomban politikai ügyeket kreáltunk volna a szakmaiak helyett. Én még a költségvetés problémáit is alapvetően szakmai ügynek tartom.

- Szakmai ügy, mely tavaly is milliárdokat vitt el, amikor a tb-büdzsé miatt a kormányzat közvetlenül beavatkozott az árakba.

- Amíg élek, remélek. De szerintem a latin mondástól függetlenül is eljön az az idő, amikor a kormányzat felismeri: ami jó a Richternek, az jó a nemzetgazdaságnak is.

- Az év végén készültek el a Richter új, különleges laboratóriumai, a kémcsövekben öt-tíz évnyi jövő talán már most is látható. Beavat bennünket?

- A kutatás-fejlesztési infrastruktúra megújításának nagyon fontos beruházásai készültek el, s így már olyan műszerparkkal, körülményekkel rendelkezik a Richter, amilyennel attraktív, kvalifikált kutatómunkát végezhetnek a modern tudással rendelkező munkatársaink. Túl azon, hogy igen sok kollégám már "megszolgálta" az új és igényes tudományos infrastruktúrát, vonzó lehetőségeket tudunk ajánlani végre a fiatal tehetségeknek is, akik immáron elgondolkodhatnak: kell-e nekik külföldre menni kutatni, ha egyszer idehaza is megtalálják technikailag és szellemileg is a versenyképes körülményeket.